Gyökeresen átalakul a magyar édesipar

Az 1949-es államosítások után létrehozott állami vállalatokat az 1960-as években az egykori Magyar Édesipari Vállalat alá szervezték, amely így hat gyárat működtetett. Ezeket 1981-ben három cégre választották szét: négy üzem a Budapesti, egy a Szerencsi Édesipari Vállalathoz, egy pedig a Győri Keksz- és Ostyagyárhoz került. Az 1991-es privatizációkor mindegyik vállalatot üzemi tanács irányította, s a győriek és a szerencsiek maguk vezényelték le magánosításukat is. A Budapesti Édesipari Vállalatot 1992-ben azonban már az állami privatizációs szervezet értékesítette.

A győri társaság 84 százalékban a brit United Biscuits kezébe került, a szerencsit a Nestlé vásárolta meg, míg a fővárosi négy gyár a Stollwercknek jutott. Ez utóbbi nem sokat késlekedett: megszerzett üzemeit egyenként értékesíteni kezdte. Így került 1992-ben a Zamat Kávé- és Kekszgyár a Nestléhez, a Csemege Édesipari Vállalat pedig 1993-ban az amerikai Kraft Jacobs Suchardhoz (2000 óta: Kraft Foods). A Duna Csokoládégyárat a Stollwerck bezárta, így rövid idő alatt egyetlen termelőegysége maradt.



Stollwerck: kudarc a keleti fronton

Néhány év múlva azonban változott a német cég kelet-európai stratégiája: a FÁK-piacra való betörés álmát hajtva üzemeket vett Orosz- és Lengyelországban, itthon pedig 1995-ben zöldmezős beruházással - a keleti export reményében - a magyar igényeknél jóval nagyobb kapacitású gyárat épített Székesfehérváron.

Amikor a zavaros orosz gazdasági helyzet miatt a Stollwerck hátrálni kényszerült, az egész birodalom megroggyant. 1999 elején a fehérvári üzemet eladta a United Biscuitsnek, s a többi túlfejlesztett közép-európai gyárra is vevőt keresett. Közben a családi tulajdonban lévő birodalom vezetése körül gondok támadtak. Hans Imhoff, a mostani elnök ugyanis elmúlt 80 éves, ám egyetlen rokon sem kívánt a helyébe lépni. Így végül a teljes értékesítés mellett döntöttek: az orosz, lengyel és megmaradt magyar érdekeltségek eladásáról a Kraft Foodsszal állapodtak meg. (Tőlünk nyugatra állítólag a Barry Callebaud céggel írnak alá hamarosan megállapodást az átvételről.)

Külföldön tavaly simán le is zajlott a tranzakció, itthon azonban a kevesebb mint egyszázalékos tulajdonát apportáló balmazújvárosi önkormányzat az osztrák Raiffeisen Private Equity Management AG kockázati tőke-alappal karöltve létrehozta a Triász-Perry Kft.-t, amely bejelentette: élni kíván elővásárlási jogával. A lépést igencsak rossz néven vevő, 90 százalékban tulajdonos Stollwerck AG mindent igyekezett elkövetni a Krafttal kötött megállapodás végrehajtására, ám kudarcot vallott. A Kraft Foods néhány hete bejelentette, hogy látva a nehézségeket, viszszalép a magyarországi vételtől.

Zombori Viktória, az osztrák alapkezelő itthoni képviseletének vezetője lapunknak kifejtette: az elsősorban fogyasztási cikkek piacára koncentráló befektető arra számít, hogy a magyar édesipar forgalma - különösen az EU-csatlakozás után - jobban nő majd a GDP-nél. Ezért tulajdonosként komoly fejlesztéseket terveznek. Kiemelte: hamarosan nagy horderejű bejelentéssel lépnek a nyilvánosság elé.



Győri Keksz: folytatódó átalakítás

Közben világszinten is folytatódott az átrendeződés: a United Biscuitset 1999 végén közösen felvásárolta a Danone, illetve a Nabisco vezette két konzorcium. Az ügylet nyomán 2000 novemberében a győri és a székesfehérvári gyár egyaránt a konkurencia megszüntetésében érdekelt francia cég ölébe hullott, amely nemigen tudott mit kezdeni a megszerzett hatalmas termelői kapacitással. Ezért döntött úgy tavaly tavaszszal - egy az egész Danone-birodalomra kiterjedő leépítés részeként -, hogy a modernebb fehérvári üzembe helyezi át a termelést, a győri vállalatot pedig bezárja. A kirobbanó botrány miatt azonban visszakozni kényszerült: végül a győri 650-ből "csak" 330 állás megszüntetését és a kekszvonal költöztetését határozta el. Az átalakítások továbbra is a tervek szerint folynak - tudtuk meg Halbritter Mátyástól, aki a Magyar Édességgyártók Szövetségének és a Győri Keksz Kft.-nek is elnöke. A mai elképzelések szerint a cukorkák és töltött kekszek gyártása továbbra is Győrben marad. (Öszszeállításunk a 2002. június 13-i számban.)



Piaci erőviszonyok: növekszik a nagyok súlya

A két tranzakció jelentőségét érzékelteti, hogy az egyenként 10 milliárd feletti édesipari árbevételt produkáló Győri Keksz, Nestlé Hungária, Kraft Foods és Stollwerck 2001-ben együttesen a magyar édesipar 120 milliárd feletti árbevételének több mint 50 százalékát adta - magyarázta lapunknak Halbritter Mátyás. (Ez az arány két-három évvel korábban csak 40-42 százalék volt.)

Komoly szerepet játszanak az olyan magyar alapítású, rendszerváltás után idult édesipari vállalatok is, mint a Sweet Point, a Detki Keksz, a Szamos Marcipán, a Tutti vagy a Perfetti Van Melle (Fundy), s a nagy importáló cégek, mint a Ferrero vagy a Master Foods. (Az elmúlt években az import meghaladta a kivitelt, aminek elsősorban a vámok leépítése volt az oka.) Emellett nagyon sok kis üzem is előállít édesipari termékeket, elsősorban helyi igényekre alapozva.

A piacot három szegmensre bonthatjuk: a forgalom 58 százalékát adó csokoládégyártásban a Nestlé, a Stollwerck és a Kraft Foods vezet, a 8-9 százalékra rúgó cukorkagyártásban a Győri Keksz és a Sweetpoint jeleskedik, míg a 33-34 százaléknyi lisztesáruknál (keksz, nápolyi) a Győri Keksz és a sok kereskedelmi lánc saját márkás termékeit gyártó Detki Keksz áll az élen.

Az elnök kiemelte: a kilencvenes években tapasztalható jókora visszaesést az utóbbi két esztendőben kisebb növekedés követte. A nagy gyártók termékfejlesztéssel, kapacitásbővítéssel és magas színvonalat garantáló minőségbiztosítási rendszerek kiépítésével mára elérték, hogy az itthoni termékek világszínvonalúak és a külpiacokon is versenyképesek. A technológia ugyanaz, legfeljebb a köztes munkafolyamatok gépesítése maradt el az olcsóbb munkaerő miatt - mondta.

Az utóbbi években nemcsak az olcsóbb termékek fogyasztása emelkedett, hanem mind többen keresik a prémium kategóriát is. Úgy számolt, hogy az uniós csatlakozás után nemcsak a vásárlóerő nő majd, hanem fokozatosan a fogyasztási szokások is megváltoznak. A hazai 8 kilós évi egy főre jutó fogyasztás még jóval a 23 kilós uniós átlag alatt van, így 10-15 év alatt Halbritter Mátyás szerint megduplázódhatnak a belföldi eladások. Ennek némileg ellentmond, hogy az EU tagországaiban nem a fejlettségi szint, sokkal inkább a kulturális és éghajlati viszonyok látszanak befolyásolni az édességfogyasztást: miközben Portugália és Görögország a sereghajtó, az első helyen a Benelux államok, az Egyesült Királyság és Skandinávia áll.