Lambert gábor
A törvénycsomagot, amely végül is új testületet hozott létre, hogy felügyelje a könyvvizsgálókat, növelte a részvényesi ellenőrzést a cégek felett, és akár huszonöt évnyi börtönt is kilátásba helyezett a csaló vállalatvezetőknek, maga Bush kezdeményezte a Wall Streeten mondott beszédében. Azonban a Fehér Ház ezután elvesztette a fonalat. Az a jogszabály, amit a kongresszus elfogadott, jobbára a demokrata Paul Sarbanes nevéhez fűződik, és sok tekintetben jóval szigorúbb annál, mint amire maga Bush gondolt.
Az elnök azonban nem tudott hatással lenni a folyamatokra, s miközben a vállalati csalások leleplezésére létrehozott jogi kommandó újabb és újabb nagyvállalatok vezetői körül fonja szorosabbra a hurkot, nem maradt más lehetősége, mint hogy megpróbáljon az események élére állni. Ám egyidejűleg a WorldCom, az Adelphia, a Qwest, az Enron vagy az AOL Time Warner éléről egymás után hullanak ki vagy kerülnek éppen a gyanú árnyékába - a Republikánus Párt korábban befolyásos adományozói.
Közelednek a novemberi időközi választások, s bár a közvélemény-kutatások még viszonylag kiegyensúlyozott erőviszonyokat mutatnak, a demokraták egyre magabiztosabbak, hogy megtartják a szenátust, és visszaszerzik a képviselőházat. Ördögi kör: ha a piaci nyugtalanságot nem sikerül lecsendesíteni, az a demokratákat még szigorúbb számonkérésre ösztönözheti, s egyes aggályok szerint a vállalatszabályozási reform túl messzire mehet. Ami viszont tovább növelheti a piaci szereplők nyugtalanságát? De hát a választók októberben kapják kézhez az éves jelentést nyugdíjbefektetéseik állásáról, s ezért valaki(k)nek el kell vinni a balhét.
A Bushsal nem éppen ellenséges The Economist joggal állapítja meg, hogy nincs olyan politikus, aki rövid távon túl sokat tudna tenni a befektetői bizalom helyreállítása érdekében. De a trükk az, hogy olyannak tűnj, mintha tudnád, hogy mit kell tenni - s éppen ezt az érzetet nem sugározza most magából a Fehér Ház. A republikánus elnöknek nincs olyan pénzügyminisztere, mint elődjének volt Robert Rubin személyében, aki 1997 őszén magabiztos nyilatkozataival egymaga is sokat tett a megzavarodott piacok lecsillapításáért. Dick Cheney alelnök egyelőre szabályosan bujkál a sajtó elől, mivel egykori vállalata, a Halliburton ugyancsak a nyomozói érdeklődés homlokterébe került. Így Bush most jobb híján maga próbál a piacokhoz szólni. A hatást mindenki maga is lemérheti a Dow Jones alakulásán.
Bush egyelőre csak annak lehetőségét veszítette el, hogy a tavaly szeptember 11-e után felépített páratlan támogatottságát konzervatív programja megvalósítására használja ki, kétpárti támogatást építsen fel a nagyobb témák mögé. Személyes népszerűségi mutatója még mindig hatvan százalék fölötti, bár folyamatosan csökken. De ami a politika szakértői szerint aggasztóbb: egyre több amerikai kérdőjelezi meg, hogy jó irányba halad-e az ország.
A háborús főparancsnok nem tudta átmenteni a nimbuszát a gazdaság frontjára. Elsietett következtetés lenne persze azt állítani, hogy ez a felismerés gyorsította fel az Irak ellen lényegében tavaly szeptember óta formálódó háborús készülődést, vagy szivárogtatta ki éppen ezekben a napokban az előkészületek konkrét terveit. Hiszen már a megalapozott feltételezés is - hogy a belpolitikai gondok mozgatják a stratégiai időzítést - éppoly súlyos következményekkel járhatna elnökségére, mint a könyvelési csalás gyanúja a cégek részvényeinek árfolyamára.
