Blair szolidáris a jelöltekkel

A tizenhárom tagjelölt ország nyilatkozatban állt az EU hétfői, Irakkal kapcsolatos állásfoglalása mellé, amit a BBC úgy kommentált, hogy az "új Európa" az uniót támogatja a kérdésben. Ugyanakkor tovább gyűrűznek a francia elnök hétfői indulatos kirohanásának hullámai: a Financial Times Deutschland részleteket közöl Tony Blair leveléből, amelyben a brit kormányfő szolidaritását fejezi ki a Jacques Chirac által megtámadott tagjelölteknek.

A német lap brüsszeli diplomatakörök véleményét idézve "hihetetlen fejleménynek" minősíti, hogy Blair nyíltan kiállt a jelöltek mellett és dicsérte őket, amiért Washington pártjára álltak a transzatlanti vitában. A londoni Financial Times pedig arra emlékeztet, hogy a nizzai szerződés nyomán megnő a szavazati súlya a tanácsban a "nyolcaknak" (Magyar-, Cseh- és Lengyelország mellett Dániának, Portugáliának, Nagy-Britanniának, valamint Olasz- és Spanyolországnak), így a francia-német tengely ellensúlyát képezhetik. Ez indokolhatja, hogy Chirac olyan, a diplomáciától messze álló kirohanást tett, amilyenre elnöksége csaknem nyolc éve alatt sohasem ragadtatta magát.

Az epizódból az International Herald Tribune arra a következtetésre jutott, hogy ez tükrözi Párizs ambivalens érzéseit a bővítéssel szemben, ami a francia félelmek szerint gyengítheti Európa súlyát a nemzetközi politikában, vagy legalábbis Franciaország lehetőségeit a kontinentális politika meghatározásában. A lapban megszólaló Jacques Rupnik francia Kelet- és Közép-Európa-szakértő szerint honfitársai kezdik úgy érezni, hogy talán sohasem kellett volna engedniük a keletiek csatlakozását az EU-hoz. A FT arra emlékeztet, a múlt héten Alain Duhamel francia publicista már azt fejtegette: a francia parlamentnek meg kellene tagadnia a csatlakozási szerződés ratifikálását.

A francia Liberation, amely lényegében bírálja, hogy Chirac "elmulasztott egy jó alkalmat a hallgatásra", ugyancsak megpendíti, hogy talán nemcsak egy verbális kisiklásról van szó. A lapban megszólal Medgyessy Péter is, aki a kétoldalú kapcsolatokra hosszú távon nem kiható "tévedésnek", feledhető incidensnek minősítette a történteket. Egyetértett azzal, hogy az uniónak szüksége van a francia-német párosra, de mint hozzáfűzte, a két ország elmulasztott másokat is belevonni a közös megoldás keresésének folyamatába. Ugyanakkor igenlően válaszolt arra a felvetésre, hogy a nyolcak levelének aláírása esetében olyan csapdáról volt-e szó, amelyet nem lehetett megkerülni.