Átalakul a fedezetértékelési rendszer

A jegybanki eszköztár elemei, illetve azok feltételrendszere (partnerkör, elfogadható fedezetek, fedezetértékelés stb.) erősen kötődnek az MNB funkcióihoz, céljaihoz: hatékony monetáris transzmisszió a végső cél elérése érdekében, a fizetési rendszer stabilitásának biztosítása, a bankok likviditásmenedzsmentjének segítése. Bár jelenleg a bankrendszert jellemző likviditástöbblet miatt a jegybank betétoldali instrumentumai hangsúlyosak, a fizetési forgalom napközbeni lebonyolításához és időnként a nap végi pozíciók lezárásához ma is nélkülözhetetlen az aktív jegybanki hitelezés. A jegybank üzleti partnereivel hiteloldali műveletet pedig csak megfelelő fedezet ellenében végez. Az MNB jelenleg hitel fedezeteként a Keler Rt.-nél zároltatott forintállampapírokat fogad el.

>> A fejlesztések története

A fedezetértékelési rendszer legutóbbi átalakítására 2001 végén került sor. Jelentősebb változtatások történtek a fedezetértékelésbe bevont ügyletek körében, és az alkalmazott befogadási mértékek is felülvizsgálatra kerültek. Az MNB úgy döntött, hogy a forrásnyújtó jegybanki műveletek mögötti fedezetet egységesen kezeli, így a fizetési forgalomban használt napközbeni hitelkeretet biztosító értékpapírokat is beértékeli (előtte névértéken vette figyelembe).

A nemzetközi gyakorlatból kiindulva már ekkor felmerült a napi fedezetértékelés bevezetésének lehetősége, az előkészületi munkák a Keler Rt. bevonásával végül 2002 tavaszán indultak el. Az MNB célja az volt, hogy a meglévő folyamatokra és informatikai háttérre építve teremtse meg az új rendszer bevezetésének feltételeit. A fejlesztések kapcsán megtörtént a Keler-MNB, illetve az MNB-n belüli munkamegosztás rendjének kialakítása. Ezzel párhuzamosan a Keler Rt. saját kollaterálkoncepciót dolgozott ki, amelyben a jegybanki igényeket is figyelembe tudta venni. Kezdetben felmerült, hogy az MNB a fedezetértékelést mint komplex szolgáltatáscsomagot a Keler Rt.-től "vásárolja meg" (outsourcing). Ez nagymértékben átírta volna a feladatok jelenlegi felosztását, így az MNB-ben már kiépített és működő folyamatokat a Keler Rt.-nek át kellett volna vennie (ami jelentős többletköltséget jelent). A jegybank azt is figyelembe vette, hogy a fizetési forgalomhoz kötődő feladatok "kiszervezése" nagy működési kockázattal járhatott volna. Végül a fejlesztési elképzelések közül az a változat valósult meg, amely az MNB aktívabb szerepét igényelte. A Keler Rt. továbbra is nyilvántartja a jegybank javára zároltatott értékpapírokat, az MNB által meghatározott feltételekkel beértékeli (a nap végén újraértékeli) azokat, illetve jelenti, ha az ügyfél zárolást vagy zárfeloldást kezdeményez (ez utóbbi esetén előzetesen az MNB engedélyét kéri). A közel egyéves munka eredményeként a belső fejlesztések várhatóan 2003 áprilisára befejeződnek, így amint a Keler Rt. üzembe helyezi saját rendszerét, az MNB elindíthatja a napi fedezetértékelést.

>> Az új rendszer alapelveiről

Az új rendszerben az ügyfél által a Keler Rt.-nél a jegybank javára zárolt értékpapír-portfólió nyújt fedezetet az ügyfél fedezett hitelügyleteinek portfóliójára (összevont fedezetértékelés). Így a fizetési rendszer zökkenőmentességét biztosító napközbeni hitel, illetve az egynapos (O/N) hitel és az elsősorban monetáris célokat támogató O/N-nél hosszabb futamidejű hitelek mögöttes fedezetét egy együtt kezelt értékpapírhalmaz (ún. pool) képezi.

Az ügyfél által a Keler Rt.-nél a jegybank javára zárolt értékpapír-portfólió fedezeti értéke, illetve a jegybanki fedezett hitelek állománya naponta átértékelésre kerül (mark to market, napi fedezetértékelés). Az utóbbi esetben ez azt jelenti, hogy a hitelt mindennap újraértékelve, a névértékhez hozzáadják a felhalmozott kamatot.

A napi fedezetértékelés során alkalmazott kockázatkezelés elemei: a befogadási mérték, a kezdeti margin és a beavatkozási küszöb. A nap végén a rendszer összehasonlítja a fennálló hitelek kezdeti marginnal növelt állományát a papírportfólió fedezeti értékével. Pótlólagos fedezet bekérésére akkor kerül sor, ha a fedezeti érték az újraértékelt hitelügyletek kezdeti marginnal növelt értéke alá csökken egy előre meghatározott beavatkozási küszöbértékkel. A szükséges mennyiségű értékpapírok zárolásáig az ügyfél köteles pénzforgalmi számláján egy minimális egyenleget tartani, így a zárolt értékpapírok elégtelensége esetén számlapénzben biztosítani a kellő fedezetet.

Amennyiben a futamidő lejártával az ügyfél nem törleszti a jegybanki fedezethitel az MNB egynapos (fedezett) kényszerhitelt nyújt büntetőkondíciókkal. Ha az ügyfél a fedezett kényszerhitelt sem fizeti vissza, a zárolt értékpapír-portfólióból megfelelő mennyiségű papír elvonására kerül (fedezetelvonás). Az elvonás után, a végső pénzügyi elszámolásig az MNB a nem törlesztett jegybanki követelést és az elvont értékpapírokat nyilvántartja. A követelések végső elszámolására az elvont fedezet értékesítését követően kerül sor. Amennyiben az értékesített értékpapírból befolyt összeg meghaladja a jegybanki követelés nagyságát, a különbözetet az MNB visszautalja az ügyfélnek. Ha a befolyt összeg nem fedezi az ügyfél tartozását, a különbözetet az MNB követelésként továbbra is nyilvántartja.

>> A fedezetértékelési rendszer főbb elemei

A befogadási mérték megmutatja, hogy a jegybank javára zárolt értékpapír kiindulási árának mekkora százalékát ismeri el az MNB, amikor fedezetként elfogadja. A számszerűsítésnél az MNB azokat a befogadási mértékeket keresi meg, amelyek mellett fedezetelvonás esetén a bankot normális piaci körülmények között minimális eséllyel éri veszteség. Az MNB által alkalmazott befogadási mértékek az elfogadott értékpapír lejáratának és likviditásának függvényében változnak. Mivel egy hosszabb lejáratú kötvény (amennyiben az egyéb feltételek - például névleges kamat - egyeznek) esetében az azonos idő alatt várható árfolyam-ingadozás nagyobb, ezért a hosszabb lejáratú kötvényhez alacsonyabb befogadási mérték (magasabb haircut) tartozik. A befogadási mértékek meghatározásánál további fontos szempont az értékpapír likviditási kockázata. Ha az MNB úgy látta, hogy az értékpapír értékesítése nehézségekbe ütközhet (a nem árjegyzett értékpapírok piacának likviditása alacsony), szintén magasabb haircutokat állapított meg. Ha az MNB úgy látta, hogy az értékpapír értékesítése nehézségekbe ütközhet, szintén magasabb haircutokat állapított meg.

A kezdeti margin a befogadási mérték mellett, pótlólagosan alkalmazott kockázatkezelési eszköz, ami megköveteli, hogy a jegybank javára zárolt értékpapír-portfólió fedezeti értéke a jegybanki fedezett hitelek állományának kezdeti marginnal növelt értékére nyújtson fedezetet. A kezdeti margin felfogható egy olyan biztonsági puffernek, amire azért van szükség, mert nem számíthatunk minden egyes fedezetként elfogadható értékpapírra különböző befogadási mértéket. Az MNB a legkisebb kezdeti marginnal megegyező mértékű beavatkozási küszöböt alkalmaz, A fejlesztések során az a döntés született, hogy túlfedezettség esetén a "visszatérítés" nem lesz automatikus, annak kezdeményezését az MNB meghagyja az ügyfeleknek.

>> A tervezett változások mozgatórugói

A jegybanki fedezetértékelés fontosságát leginkább egy olyan környezetben érzékelhetjük, amikor a bankközi forintpiacon strukturális likviditáshiány van, és a központi bank irányadó instrumentuma aktív oldali (valamilyen futamidejű hitelművelet). Mivel a hazai bankrendszert jelenleg strukturális likviditási többlet jellemzi, az MNB a monetáris politika eszköztárába tartozó, a likviditást bővítő instrumentumok közül rendszeresen csupán az egynapos fedezett hitelt alkalmazza. A jövőben ugyanakkor a strukturális likviditási többlet leépülése várható, ami azt jelenti, hogy az MNB-nek fel kell készülnie a hosszabb lejáratú fedezett hitelek alkalmazására. A hosszabb lejáratú fedezett hitelügyletek potenciális eszköztárba való beillesztése 2003 áprilisában szintén megtörténik.

A jelenleg érvényes normatív fedezetértékelési rendszerben az egynaposnál hosszabb hitelek esetén alacsonyabb, a bankok számára meglehetősen kedvezőtlen befogadási mértékeket (magasabb haircutokat) kellene az MNB-nek alkalmazni. A napi fedezetértékelés bevezetésével azonban a hitelügylet futamidejéből fakadó pótlólagos kockázat eltűnik. A fedezetek és a hitelügyletek naponkénti újraértékelése ugyanis praktikusan egynapos hitelügyletek sorozatára bont fel egy hoszszabb futamidejű hitelt, ami azt jelenti, hogy a hitelező számára csak az egy nap alatt bekövetkező fedezetérték változására kell puffert képezni. A rendszer kialakításánál elsőrendű szempont volt az EKB gyakorlatához való közelítés. Az új kockázatkezelési eszközök és folyamatok megfelelnek a monetáris uniós gyakorlatnak, így várhatóan a GMU-csatlakozásig nem lesz szükség nagyobb horderejű változtatásokra, azonban kisebb harmonizációs lépésekre még sor kerülhet.

>> A GMU-csatlakozásig várható lépések

A mellett, hogy a rendszer működése során folyamatos felülvizsgálatot igényelnek a napi fedezetértékelés kockázatkezelési eszközei is, mindenekelőtt a befogadási mértékek értékpapíronkénti nagysága, várhatóan még a csatlakozás előtt, de a csatlakozással biztosan kibővül az elfogadható fedezetek köre is. Ez azért is hangsúlyos, mert aktív oldali szabályozáskor a jegybanki hitelezés felfutásával az ügyfelek fedezetigénye megnőhet. Ma a bankok állampapír-állománya jelentős, ez egyelőre elegendő még a jelenleginél lényegesen nagyobb hitelfelvételhez is. A jövőben az MNB a legfontosabb szempontnak az EKB fedezetelfogadási gyakorlatához történő alkalmazkodást tekinti. Az EKB iránymutatásait követve a csatlakozás előtt a forintban denominált, árjegyzett papírok (államilag garantált kötvények, jelzáloglevelek, banki kötvények) jöhetnek elsősorban szóba.

Az euróövezetben a bankok nem csak a hazai elszámolóház(ak)ban nyilvántartott értékpapír ellenében juthatnak jegybanki hitelhez, így hosszabb távon az MNB-nek a többi tagországban letétben elhelyezett, fedezetként elfogadható papírok befogadásának technikai feltételeit is meg kell teremtenie. Továbbá mind az MNB-nek, mind a Keler Rt.-nek fel kell készülnie arra, hogy a tagjegybankok partnereinek hitelezéséhez szükséges és Magyarországon letétkezelt értékpapírt a külföldi jegybankok részére zárolni lehessen. Az MNB fedezetértékelési rendszere ma arra épít, hogy a jegybanki ügyfelek az értékpapírokat a hazai elszámolóháznál (a Keler Rt.-nél) zárolják.

A fedezetek (tag)országhatárokon túli felhasználására több megoldás létezik. Az EKB kezdeményezésével létrejött az ún. központi bankok levelező rendszere. Ez a mód azt feltételezi, hogy a tagországok jegybankjai egymás letétkezelőivé válnak. Egy a német elszámolóházban nyilvántartott értékpapír ellenében történő hazai jegybanki hitelezés például úgy működne, hogy az ügyfél a német központi bank javára zároltatja a fedezetet. A német jegybank az MNB letétkezelőjeként nyilvántartja a zárolt értékpapírt. A külföldön nyilvántartott fedezetek problémáját az értékpapír-elszámolóházak közötti kétoldalú közvetlen kapcsolatokkal is orvosolni lehet, azonban ez ma még számos jogi kérdést vet fel. A jegybanki fedezetértékelési rendszer folyamatszervezésének szempontjából az lenne ideális, ha az eurózónában egyetlen központi értékpapír-elszámolóház létezne (az EKB sokáig e mellett tört lándzsát). Ez azonban alapvetően a szektor szereplőinek összeolvadási és felvásárlási stratégiájától függ, e törekvéseket pedig nem jegybanki motivációk vezérlik.