Hol bukkan fel a kidobott hűtő?

2006. december 31-re valamennyi EU-tagállamban lakosonként minimum 4 kilogramm elektromos és elektronikai berendezési hulladékot (EEBH) kell begyűjteni az unió egyik, februárban megjelent direktí-vájának (2002/96/EC) értelmében. A begyűjtött hulladék

70-80 százalékát (termékfajtától függően) újra is kell hasznosítani, ami a gyártó kizárólagos felelőssége és az ő költsége is.

Az előírás teljesítéséhez szükséges újrahasznosítási képesség Magyarországon 40 ezer tonna lenne, miközben ma alig 10-12 ezer tonnányi EEBH feldolgozására képes kapacitás áll rendelkezésre. Ez utóbbi bővítésének költsége az előzetes számítások szerint tízmilliárd forintos nagyságrend körül lenne. Ezért a kormány fontolgatja, hogy átmeneti mentességet kérjen a direktíva előírásai alól.

A mentesség megszerzésére szakértők szerint lenne is esély, hiszen maga a direktíva is megengedi, hogy Görög- és Írország 2008 végéig meghoszszabbíthassa az előírások tel-jesítésének határidejét. Az

Európai Bizottsággal az előzetes tapogatózó, a lehetőségek felmérését célzó nem hi-vatalos egyeztetések megkezdődtek.

Magyarországnak eddig nincs gyakorlata az EEBH begyűjtésében és újrahasznosításában. Egyes forgalmazók akcióikban ugyan időnként árengedményt adnak az új termék árából, ha a vásárló beviszi a régit, de a termékdíjas cikkek körébe eddig csak a hűtőgép került be.

Néhány településen működik már hulladékgyűjtő udvar, ahol ingyen vagy némi készpénzért cserébe bárki elhelyezheti kiöregedett televízióját, rádióját, videolejátszóját, mobiltelefonját vagy hasonló ingóságait, de ez még korántsem általános. Egyedül a használt számítógépek újbóli feldolgozására alakult ki szűk, alig néhány résztvevős piac.

Az említett direktíva azonban egyértelműen a gyártó felelősségévé teszi az EEBH begyűjtését és feldolgozását is. Abba a szabályozás nem szól bele, hogy a gyártó hogyan teljesíti ezt a kötelezettségét, de a direktíva előírja, hogy a költségeket neki kell viselnie.

Szakértők szerint a végrehajtás kulcsa a begyűjtés megszervezése, mert ha az újrahasznosítható alapanyag már rendelkezésre áll, akkor ahhoz üzletileg is megéri a feldolgozókapacitást kiépíteni, hiszen az újrahasznosítás önmagában nyereséges tevékenység. Mivel azonban a direktívát csak 2004 augusztusáig kell átültetni a nemzeti joganyagba, kérdés, hogy a hátralévő idő elég lesz-e a kapacitások kiépítésére, különös tekintettel a hulladékbegyűjtés egyéb területeken is lassú hazai fejlődésére.