Tartalékkezelés az Európai Központi Bankban

Az euróövezetbe tartozó tagországok 1999 januárjában, a monetáris unió létrejöttekor meghatározott kvóták alapján közel 40 milliárd euróval egyenértékű devizával, valamint arannyal járultak hozzá az Európai Központi Bank (EKB) tartalékaihoz. Az egyes nemzeti központi bankoknak a közös devizatartalékokhoz való hozzájárulását 50-50 százalékban a tagállamok lakosainak száma, illetve piaci áron vett GDP-je alapján kalkulálták.

A súlyokat minden ötödik évben felülvizsgálják, s ha változás történik, az a következő év első napjától lép életbe. Az EKB devizatartalékának kívánatos nagyságát 50 milliárd euróban határozták meg. Dániának, Svédországnak és Nagy Britanniának mint nem EMU-tagországoknak csak a tagság esetén szükséges, és a már megállapított összeg 5 százalékát kellett átutalniuk. Természetszerűleg a tartalékok nagysága változhat. Csökkenést okozhat az intervenció (2000. szeptember és november), míg emelkedhet pozitív eredmény realizálása következtében. Kedvezőtlen piaci konstelláció esetén, ha szükséges, az eredeti tartaléknagyságon felül is kérhet az EKB további hozzájárulást, maximum még 50 milliárd euró értékben.

Becslések szerint ha Magyarország a jelenlegi GDP szintje és árfolyamok mellett csatlakozna az EMU-hoz, és az EKB összes tartalékának szintje nem változna, az ország kvótája megközelítőleg az 1,2-1,6 százalékos sávba esne. Ez a hányad, 50 milliárd euró EKB- tartalékot feltételezve maximum 800 milliós, 100 milliárd euró tartalékot feltételezve pedig legfeljebb 1,6 milliárdnyi tartalék rendelkezésre bocsátását teszi szükségessé. Ha Magyarország GDP-je az EMU-átlagnál a csatlakozásig gyorsabban nő, esetleg az országra nézve kedvezőtlenül megváltoznak a felosztási szabályok, vagy az EKB további tartalékszint-emelést ír elő, akkor sem várható, hogy a Magyarországgal szembeni EKB-tartalékigény 2 milliárd euró fölé emelkedjen.

A rendelkezésre bocsátott tartalékok felett a központi bank rendelkezik, és egyben szerepelteti a mérlegében. 2003. február végére ez az állomány 42,4 milliárd euróra nőtt, amiből a felosztás alapján 34,3 milliárd euró aktívan kezelt devizaportfólióban, 7,9 milliárd euró passzívan menedzselt aranyportfólióban, míg 0,2 milliárd euró SDR-ben található. Az EKB rendelkezésére álló tartalékokat decentralizált módon jelenleg a tizenkét tagország jegybankja kezeli. Menedzselésük a saját portfóliójuktól teljes mértékben funkcionálisan és fizikailag elkülönítve, az EKB iránymutatásainak és instrukcióinak megfelelően zajlik.

Az EKB, mint az eurózóna monetáris szabályozó intézménye, a devizatartalékok tartásának célját árfolyam-politikájának támogatásaként definiálja. E szerint az EKB legfőbb döntéshozó szerve, a kormányzótanács döntése alapján, a devizapiacon végrehajtandó intervenció lebonyolításához szükséges likvid pénzmennyiség biztosítása a tartaléktartás alapvető célja.

Az EKB devizatartalék-kezelési irányelveit a következő öt pontban lehet összefoglalni.

1. A kormányzótanács definiálja az EKB kezelésében lévő tartalékok deviza-összetételét, mely jelenleg 90 százalékban amerikai dollárt és 10 százalékban japán jent tartalmaz, leképezve evvel a központi bank hosszú távú céljait.

2. Kétszintű benchmark meghatározása mindkét devizára. A benchmarkportfólió definiálásával az EKB meghatározza a tartalékokra nézve a piacsemleges pozíciót, illetve méri a különböző befektetési stratégiák relatív eredményét. Az évente felülvizsgált stratégiai benchmark - melynek alapjait a monetáris unió kezdetekor fektették le - célja az EKB hosszú távú monetáris politikájának támogatása. A közelítőleg negyedéves időhorizontú taktikai benchmark meghatározása a stratégiai benchmarkkal szemben történik a befektetési tanács által, mely a rövid távú piaci várakozásokat közvetíti és képezi le. A benchmark legfontosabb paramétereinek meghatározásában a jegybank befektetési horizontja a legfontosabb. Piaci információk alapján az EKB befektetési horizontját többé-kevésbé tükröző átlagos lejáratig hátralevő portfólió-futamidő kettő-négy év.

3. Megengedett eltérés a benchmarkoktól kamatlábkockázat szempontjából. A benchmarktól való eltérési sáv meghatározásával a kockázat maximális nagyságát próbálja limitálni az EKB, melynek legkézenfekvőbb módszereként a duration, valamint a hozamgörbe-pozícióktól, illetve a befektethető instrumentumoktól való eltérés definiálását használják.

4. A választható instrumentumok listája. A portfóliókezelés során megengedett eszközökről a végrehajtó tanács dönt likviditásuk alapján, amelyet stresszhelyzetekben is meg kell őrizniük. Derivatív eszközök közül leginkább a határidős tőzsdei kamatkontraktusok alkalmazhatók fedezeti célokkal.

5. Hitelkockázati limitek, amelyekről a végrehajtó tanács dönt. Elemeit illetően egyrészről partner-, valamint kibocsátói kockázatokként, másrészről szektorbeli és futamidőbeli kockázatokként vannak definiálva.

A fentebb bemutatott szabályok adta sávokon és limiteken belül a nemzeti bankok szabadon dönthetnek befektetési politikájukról a benchmarkhoz viszonyított hozammaximum elérése érdekében. Ezen a területen komoly verseny bontakozott ki a nemzeti bankok között, melynek alapvetően presztízsokai vannak, hiszen minden pénzügyi évet követően az EKB közzéteszi az elért eredmény alapján felállított rangsorát.

A nemzeti bankok fennmaradó, saját kezelésben hagyott tartalékait (összesen kb. 202 milliárd euró) önállóan és szabadon, de természetszerűleg konzervatívan menedzselhetik, mindazonáltal meghatározott limitek feletti devizakitettség és kockázat vállalásához az EKB informálása, valamint jóváhagyása szükséges, elkerülendő a bank monetáris politikájával való inkonzisztenciát. A központi pénzintézet saját honlapján havi késéssel közzéteszik mind az EKB, mind a nemzeti bankok devizatartalékait.

Az új tagok jövőbeli belépésével új kihívások elé néz majd a devizatartalék-kezelési rendszer, hiszen meg kell őrizni a decentralizált kezelés előnyeit (diverzifikáció, rendszeren belüli verseny) annak hátrányai elkerülésével (túlzottan szétaprózott portfólió, nagyobb költségek). A folyamatnak az MNB már mostantól részese lehet, hiszen a csatlakozó országok képviselői ez év elejétől megfigyelőként már részt vehetnek az EKB megfelelő munkabizottságának ülésein.