Jelentős lesz a vállalati átrendeződés

Az Európai Unió a kilencvenes évek elején több mint 44 százalékkal részesedett a teljes magyar exportból, ami az utóbbi öt-hat évben folyamatosan bővült, és 2002-ben már meglehetősen magas arányt, 75,4 százalékot ért el. Az importot tekintve az EU részesedése kisebb: 56,5 százalék. A kormány külgazdasági stratégiájában megfogalmazta, hogy nem cél a koncentráció további fokozása, inkább a kivitel egyenletesebb földrajzi eloszlására kell törekedni. 2001 januárja óta egyébként az ipari termékek körében teljesen szabad az áruforgalom, a külkereskedelmet lebonyolító cégeknek nem kell új feltételrendszerhez alkalmazkodniuk. Az agrárkereskedelem nagy része is liberalizált, a nem vám jellegű korlátok folyamatosan leépülőben vannak.



>> A bővülő külgazdaságlehetőségei

A kivitel szerkezetét és mértékét rövid és középtávon elsősorban az befolyásolja, hogy miként változik a magyarországi közvetlen tőkebefektetések állománya és a jelen lévő külföldi tulajdonú cégek magatartása. Ebből a szempontból fontos, hogy a versenyfejezet tárgyalásainak lezárultával a támogatások teljes összhangba kerültek a közösségi előírásokkal.

Azokon a területeken, ahol élénk a verseny, és ezért egészséges konkurenciaharc folyik a potenciális vásárlókért, elengedhetetlen a folyamatos innováció, fejlődés és fejlesztés, a gazdaság körforgásában való élénk részvétel. A verseny azonban nem minden ágazatot érint egyenlő mértékben. Vannak olyan szegmensek, amelyek a verseny hiánya miatt vagy a csatlakozást követően leszakadásra számíthatnak, esetleg a jelenlegi szint alá sülylyedhetnek. Az eddigi tapasztalatok és beidegződések alapján a legegyszerűbb arra gondolni, hogy ezek az ágazatok fennmaradásuk érdekében majd támogatásban részesülnek. A szakemberek azonban felhívják a figyelmet arra: a római szerződés előírásai szerint általános szabály az, hogy tilos állami támogatást nyújtani a vállalatok számára, bár a szerződés felmentési lehetőségekről is rendelkezik.

Az Európai Bizottság az ágazati támogatások helyett inkább a "horizontális kedvezményeket" tartja megengedhetőnek. Ilyenek például a környezetvédelmi támogatások, a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott kedvezmények, a kutatás-fejlesztésre vagy a foglalkoztatásra-képzésre fordított segélyek. Az érzékenyebbnek tekintett ágazatokban - mint amilyen például a hajógyártás, az acél-, az autó- és a textilipar - a bizottság szigorú feltételek mellett ugyan, de engedélyezi bizonyos gazdasági előnyök nyújtását.

A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy egy olyan nagy horderejű lépés, mint hazánk uniós csatlakozása - az egyes ágazatok, vállalkozáscsoportok versenyképességétől függően - jelentős gazdasági-társadalmi átrendeződéssel jár. Írországban, amelyet a kis államok között az integráció egyik legsikeresebb példájaként szoktak emlegetni, az utóbbi hét évben a feldolgozóipar alágazatainak mintegy negyede megkétszerezte értékesítési eredményeit, egyharmada pedig a korábbi szint felére-harmadára visszaesve küzd a fennmaradásért. Az Ecostat értékelése szerint Magyarországon hasonló mértékű változások, ágazati és vállalati differenciálódás várható.

A versenyképesség egyik legfontosabb tényezője a termelékenység mindenkori színvonala. A sikeres piacgazdasági átalakulást követő években Magyarországon két számjegyű volt a termelékenység növekedése. Az utóbbi két évben az élőmunka hatékonysága nálunk és néhány csatlakozó országban is mérséklődött, miközben a bérek dinamikusan emelkedtek. Hosszú távon, 1980 és 2000 között a hazai termelékenység közepes ütemben bővült. Az EU-átlagnál erősebben javult a hatékonyság a szerkezetátalakításban, a műszaki fejlesztésben viszont elmaradtunk az élenjáró országoktól.

Az elmúlt években gazdaságunk versenyképességét az is elősegítette, hogy az alacsony termelékenységi színvonalat az alacsony hazai bérek ellensúlyozták. Az olcsó és nagy létszámú magyar munkaerő adottsága azonban folyamatosan elapad. A hagyományos ágazatok csak az ország keleti felében találnak szabad munkáskezet, így akár természetesnek is lehet tekinteni, hogy a magas élőmunka-igényű iparágak, vállalatok közül egyre több keletre teszi át székhelyét. Tulajdonképpen újabb szerkezetváltás megy végbe a magyar gazdaság e fontos részében.



>> A szelektív fejlesztési politika szükségessége

A kormány egyik fő törekvése az, hogy a beáramló működőtőke révén a nagy nemzetközi vállalatok olyan részlegei jöjjenek ide, amelyek magasabb hozzáadott értéket termelnek és magas szintű tudást igényelnek. A bővítésnek már a ténye is felpezsdítheti a közepes méretű ipari, kereskedelmi, logisztikai vállalatokat, szolgáltatócégeket, fejlesztő- és oktató-kutató szervezeteket. Ezeken a területeken a földrajzi terjeszkedés tranzakciós költségei viszonylag nagyok, a cégek nehezebben mozdulnak, így több kormányzati ösztönző programra lenne szükség.

A befektetésbarát környezet fenntartásával függnek össze a társaságiadó-törvény alapján nyújtható kedvezmények. Ez egyébként a versenyfejezetről folytatott tárgyalások legkomolyabb kérdése volt. Az eredetileg 2011-ig érvényesíthető jogok kapcsán az unió és Magyarország abban egyezett meg, hogy az érintett nagybefektetők adókedvezményeit átalakítják egy EU-konform, átmeneti rendszer segítségével. A tárgyalások során sikerült olyan megállapodást kötni, amely az érintett nagyvállalati kör számára is kedvező. Ennek azért van különös jelentősége, mert ezek a cégek a magyar export mintegy negyven százalékát adják, a munkaerőnek pedig mintegy tíz százalékát foglalkoztatják. Magyarország feldolgozóiparának versenyképessége közepesnek mondható, és nem marad el a legutóbbi fordulóban felvett államok belépés előtti színvonalától.

Magyarország integrációs előnyei csak szelektív fejlesztési politikával használhatók ki jól. A társadalom számára is érzékeny átalakulások kedvezőtlen hatásait kezelni szükséges, s állami eszközökkel azt is elő kell mozdítani, hogy a munkavállalók ezekhez a változásokhoz minél jobban tudjanak alkalmazkodni.



>> A kutatás-fejlesztés és az innováció

Az EU nagyszabású programokat dolgozott ki, amelyek átfogják a tudomány, a kutatás-fejlesztés és a képzés szinte valamennyi területét. A magyar modernizációs program stratégiai elemei: az oktatás, a képzés, a tudás megszerzése, valamint a kutatás és a műszaki fejlesztés ösztönzése. A csatlakozásban rejlő lehetőségek csak úgy használhatók ki, ha javítjuk innovációs képességünket és a belső erőforrásokat (emberi tényező, tudás, szellemi kapacitás), mivel a sikeres gazdasági felzárkózás mögött mindig a kutatás-fejlesztés és az innováció felértékelődése áll.

A kutatással és fejlesztéssel foglalkozó magyarországi intézmények (egyetemek, kutatóintézetek) az elmúlt évtizedekben szerteágazó nemzetközi kapcsolatrendszert építettek ki, amelyen belül igen nagy az EU-tagállamok súlya. A hazai finanszírozási rendszerek alapvető célja elősegíteni az unió k+f programjaihoz való kapcsolódást. Magyarországnak a tizenöt EU-tagállam közül tízzel van kétoldalú k+f együttműködési megállapodása.

Hazánk versenyképességének növelése érdekében fontos a kutatási és technológiafejlesztési keretprogramokban való részvétel. Ezért jelentős lépés, hogy Magyarország - a tagállamokhoz hasonló feltételekkel - teljes körben társult az 1999-től indult 5., és a 2002 végén indult 6. keretprogramhoz, amelynek összköltségvetése 17,5 milliárd euró. Az anyagi támogatásból származó előnyök mellett a kialakuló - és általában a projektek befejezése után is fennmaradó - kapcsolatok hosszú távon jelenthetnek számottevő erőforrást a későbbi fejlődéshez.

Az Európai Unió új kutatás-fejlesztési politikája megfogalmazza, hogy a közösség gyorsítani akarja versenyképességének fokozását, fel kívánja venni a versenyt a másik két nagy régióval, Japánnal és különösképpen az Egyesült Államokkal, ahol három százalék felett van a nemzeti össztermék kutatás-fejlesztésre költött aránya. (Az uniós átlag jelenleg 2 százalék körüli, de Svédországban például - főként a hadiiparnak köszönhetően - már most meghaladja a három százalékot.) 2001-ben Magyarországon ez az arány 0,94 százalék volt, 2002-ben 1,1 körül alakult. Ezzel a tagjelölt államok között a felső középmezőnyben állunk. A sorban Szlovénia és Észtország vezet, 1,4-1,5 százalékkal.

Az Európai Unió pozícióinak megtartása érdekében célul tűzte ki, hogy 2010-ig Európát a világ vezető gazdasági térségévé formálja. A tizenötök a 2000 tavaszán tartott lisszaboni csúcson fogadták el azt a nagyszabású gazdaság- és társadalompolitikai fejlesztési programot, amely szerint az EU-nak az évtized végére a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb, tudás alapú gazdasági térségévé kell válnia (ez az úgynevezett lisszaboni stratégia lényege). A kutatás és a technológia területén ezt segítik a közösség megfelelő programjai.

Európában a kutatásra, innovációra fordított költségek össztermékhez viszonyított hányadának el kell érnie a három százalékot (ez a szakterület a harmadik helyen áll az unió költségvetésében a strukturális alapok és a regionális támogatási alapok mögött), s ezt kétharmad arányban a vállalatok finanszírozzák hozzájárulás formájában. Ez a folyamat a nemzeti kutatási tevékenységek, az oktatás-képzés egyre szélesebb nemzetközi összefonódását, mobilitását, a közös programok meghonosítását szolgálja. Az EU kiemelt célkitűzése az európai kutatás integrálása és koncentrálása, az Európai Kutatási Térség (EKT) strukturálása, alapjainak megteremtése. Eszközei: a nemzeti k+f programok integrálása, az élenjáró központok hálózatának megteremtése, nagy kutatási projektek támogatása, a kutatási infrastruktúra erősítése, valamint a kutatói mobilitás javítása.



>> A kulturális felzárkózás esélye

Az unió alapító szerződései a kultúra kérdéseivel kevéssé foglalkoznak. A kulturális terület csupán az 1990-es években, a maastrichti szerződésben jelent meg. A konkrét célokat az alapító szerződés rögzíti. Lényege, hogy a közösség hozzájárul a tagállamok kultúráinak kibontakoztatásához, tiszteletben tartva azok nemzeti és regionális különbözőségét, ugyanakkor előtérbe helyezi a közös kulturális örökséget.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatában kiemelkedően fontos a részvétel a közösség kulturális programjaiban. Ezek nem csupán többletforrást biztosítanak egy-egy adott terület támogatásához, hanem lehetővé teszik a bekapcsolódást az európai együttműködés vérkeringésébe.

Az EU kiemelt fontosságúnak tartja, hogy az állampolgárok - főként a hátrányos helyzetűek és a fiatalok - hozzáférjenek a kulturális lehetőségekhez, élni tudjanak velük. Szükségesnek ítéli a művészek és alkotásaik mobilitását, valamint új technológiák alkalmazását. E célok megvalósítását a 2004-ig érvényben lévő Kultúra 2000 keretprogram, valamint a Kultúrpont-irodák hálózata hivatott szolgálni.

Magyarország szempontjából különösen fontos, hogy az EU prioritásként fogalmazza meg a kulturális turizmus fejlesztését. Ez a fogalom összekapcsolja a gazdaságot a kulturális örökséggel. A kulturális turizmus elősegíti a gazdaságilag elmaradott területek felzárkóztatását, munkahelyteremtő szerepe van, és ösztönzi a kulturális örökség védelmét szolgáló befektetéseket.



>> Környezetvédelmi követelmények

Az EU környezeti állapota - a hiedelmekkel ellentétben - Magyarország belépésével nem romlik, sőt egyes területeken javul. Magyarország természeti értékei, biológiai sokfélesége mindenképpen gazdagítja az uniót. Az állam viszonylag kedvező környezeti állapotát azonban meg kell óvnunk, a meglévő környezeti problémákat (idetartozik például a hulladékok kezelése) pedig meg kell oldani. Ehhez a tevékenységhez nyújt támpontokat az Európai Unió környezetvédelmi követelményrendszere.

Az uniós szabályozás a legtöbb területen szigorúbb feltételeket teremtett, mint a magyar rendelkezések (bár számos olyan paraméter is van, mely hazánkban szigorúbb).

A csatlakozással járó jogharmonizáció nemcsak a közösség szempontjából fontos, hanem az ország lakosságának védelme, egészségügyi helyzetének, életkörülményeinek és környezeti állapotának javítása miatt is. Az unióban alapvető elvárás, hogy a környezetvédelmi politika más szektorokban (például a közlekedésbe, a mezőgazdaságba) integráltan jelenjen meg, illetve a fenntartható fejlődés szempontjait mindenkor a lehető legteljesebb mértékben érvényesítse.

Magyarország az EU követelményeinek egyrészt a környezetvédelmi jogszabályok átvételé-vel és mielőbbi végrehajtásával, másrészt a magyar gazdaság új - a fenntartható fejlődésnek megfelelő - növekedési pályára állításával kíván eleget tenni.

A beruházások természetesen jelentős terhet rónak a magyar gazdaságra és társadalomra, ám ez a megfelelő átmeneti időszakokkal és a hatékonyan felhasznált uniós támogatásokkal enyhíthető. Olyan költségekről van szó, amelyeket a csatlakozásunk nélkül is viselnünk kellene, azok a közösségi támogatások nélkül nagyobbak lennének.

Az integrációs folyamatot segíti, hogy Magyarország az utóbbi években már bekapcsolódott a különböző EU-intézmények és -programok rendszerébe, és pénzügyi támogatást is kapott. Hazánk az unió kutatás-fejlesztési keretprogramjaiban és azok környezetvédelmi alprogramjában teljes jogú tagként vehet részt.