Zala megye egyik kiemelkedő adottságokkal bíró fürdőtelepülése, ugyanakkor a megye legkisebb városa Zalakaros. Az 1770 lelket számláló település a megye délnyugati részén, Nagykanizsától 18 kilométerre helyezkedik el. Adottságaihoz tartozik a több mint 2300 méter mélységből felszínre törő, 92 Celsius-fokos, sótartalomban gazdag gyógyvíz, amelyet 1962-ben kezdtek hasznosítani. A termálprogram gyökeresen megváltoztatta a helyi lakosság életét.

Zalakaroson a gyógyfürdő építése megállította a népesség addigi fogyását: 1990-ben például még 1134-en, 1997-ben 1410-en éltek az akkor még községnek minősülő településen. A forgalom fellendülését mutatja, hogy amíg a hetvenes években 200-300 ezer látogató fordult meg a gyógyfürdőnél, addig jelenleg e szám éves szinten meghaladja a 730 ezret. A település fejlődését az elmúlt évtizedben a gyógy-idegenforgalom határozta meg, és alakítja jelenleg is. A gyógyfürdőt működtető részvénytársaságban a város önkormányzatának 97 százalékos tulajdonhányada van.

Az 1997-ben városi rangot kapott helység lakosságának nagy része az idegenforgalomból él. Zalakaroson alig van munkanélküli, sőt, az idegenforgalom kiszolgálására épült szállodák és egyéb vendéglátó létesítmények a környező falvak lakóinak is munkát tudnak kínálni. Bár a településen nem található ipari nagyfoglalkoztató, az önkormányzat nem zárkózik el az idegenforgalmat nem zavaró, környezetbarát tevékenységek meghonosításától. Erre irányuló törekvés például a térség borászati hagyományaira épülő borpalackozás megteremtése.

Zalakaroson 1990-ben új, modern iskola épült, illetve sportcsarnok, sportcentrum létesült. Ezenkívül zeneiskolával és óvodával is gyarapodott a település. Az infrastruktúrával jól ellátott fürdőváros útjai aszfaltozottak, és kerékpárút is található itt. A vezetékes víz és a gáz úgyszólván valamennyi lakásban megtalálható.

A település és a térség vonzerejét a termálkincs mellett a közeli Kis-Balaton világhírű természeti adottságai is növelik.