Körülbelül 90-120 ezer magyar állampolgár külföldi munkavállalására számít a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) az EU-csatlakozást követően - mondta el lapunknak Csizmár Gábor. A kiáramlást várhatóan ellensúlyozza a 60-80 ezer Magyarországra érkező munkavállaló. A politikai államtitkár szerint a kivándorlás a szolgáltatói szektorra koncentrálódik, az egészségügyben és az informatikában is jelentősebb szívóerőt lát.
Hárs Ágnes, a Kopint-Datorg kutatója szerint rendkívül nehéz bármiféle számszerű becslést adni, az azonban sejthető, hogy nem lesz tömeges mozgás, a szakképzett munkaerő kiáramlásától nem kell tartani. Igaz, hogy a magasan kvalifikáltak körében nagyobb a mobilitási hajlandóság, többen beszélnek nyelveket, de jellemzően ők is inkább tapasztalatszerzés céljából keresik a külföldi állásokat, a végleges letelepedést kevesen választják. A magasabb bérek ellenére a migráció a magasan képzettek tudását lefelé értékeli: külföldön alacsonyabb presztízsű állásokat kapnak, mint itthon. Németországban például jellemzően a mechanikusabb, kevésbé kreatív munkákra keresik a külföldi informatikusokat.
Rendkívül piacfüggő, hogy a jelenlegi tagállamokban milyen szakképzettségek iránt van nagyobb igény: informatikusokból jelenleg telített a piac, de orvosokra, ápolókra továbbra is szükség lehet - mondta Laky Teréz, a Foglalkoztatási Hivatal tudományos tanácsadója. Hozzátette: a magasan kvalifikált munkaerő mellett keresik az olcsó, szakképzetlen embereket is, jellemzően időszakos, szezonális munkára, főleg a mezőgazdaságban és az építőiparban.
A csatlakozás után a tagálla-
mok legfeljebb hét évig állíthatnak munkaerő-bevándorlási korlátokat Magyarországgal szemben, de az ötödik év vége után ezek csak abban az esetben tarthatók fenn, ha az adott tagállam komoly munkaerő-piaci zavarokkal küzd. A csatlakozási tárgyalásoknak ez a megállapodásrendszere bilaterális szintre utalja a tagállamok és Magyarország közötti munkavállalás kérdését.
Iván Gábor, a Külügyminisztérium főcsoportfőnöke szerint a megegyezés a legtöbb tagállammal már körvonalazódik. A tizenötök nagy része liberális migrációs politikát helyezett kilátásba. Írország feltétel nélkül megnyitja munkaerőpiacát, több tagállam - Svédország, Dánia, az Egyesült Királyság, Hollandia vagy Spanyolország - csak a védintézkedések lehetőségét tartja fenn, két éven túli korlátozások pedig csak Ausztria és Németország részéről várhatók. Ez a két állam azonban várhatóan továbbra is komoly korlátozásokat fog fenntartani, a jelenlegi kvóták jelentősebb bővítése sem várható az első két évben.
Ezt indokolhatja, hogy jelenleg az unióban munkát vállaló magyarok túlnyomó többsége Ausztriában és Németországban talál magának állást. Arányuk azonban így is elenyésző az ott dolgozó külföldieken belül. Az Ausztriában 2002-ben munkát vállaló körülbelül 10 ezer magyar például csak 5 százalékát adta az összes külföldi munkavállalónak. Iván Gábor szerint egyébként a két állam gazdasági problémái és akadozó nyugdíjreformja sem kedvez a liberalizációnak.
Az osztrákok leginkább a határ menti ingázás következményeitől tartanak, mely a szakképzetlen, szezonális munkára koncentrálódik. Hivatalosan jelenleg mintegy 3300 magyar állampolgár vállal munkát Burgenlandban, de az ideiglenesen feketén munkát vállalókkal együtt ez a szám jóval magasabb lehet. Az osztrák félelmeket támasztotta alá a bécsi kormány megrendelésére ottani szakértők által készített és Brüsszelben bemutatott tanulmány, amely szerint Ausztria tipikus "ingázó ország", és a munkaerő-piaci liberalizálást követően az első öt évben 110 ezerre emelkedhet az új tagállamokból átjárók száma, 10 éves viszonylatban pedig akár a 200 ezret is elérheti a számuk. A Magyarországgal szembeni félelmek ellen szól, hogy Burgenland az egyik legalacsonyabb munkanélküliségi rátával rendelkező régió az Európai Unióban. Ez azt is jelentheti, hogy a rendelkezésre álló szabad munkaerő lehet az új beruházások korlátja. Ugyanakkor Magyarország nyugati megyéiben a dinamikus fejlődés, ipartelepítés révén a munkanélküliségi ráta lecsökkent, még az európai átlagnál is kedvezőbb, 3,9 és 6,5 százalék közötti.
Várhatóan a Magyarországra történő munkaerő-beáramlás sem ölt nagyobb méreteket. Hárs Ágnes szerint ennek hiányoznak az okai, azaz nincs jelentős bérkülönbség a csatlakozók között. Jelenleg több száz szlovák állampolgár dolgozik különböző észak-dunántúli üzemekben, de Hárs szerint semmi sem indokolja, hogy ez a csatlakozás után nagyobb méreteket öltsön. Egyes hiányszakmákban képzelhető el esetleg nagyobb mértékű szlovák munkavállalás. A kutató szerint ennek ellenére indokolt lehet a magyar munkaerőpiacot védő intézkedések ideiglenes fenntartása.
Iván Gábor elmondta: Magyarország a védintézkedések bevezetésének lehetőségét a velünk együtt csatlakozókkal szemben fenntartja, de várhatóan ezek bevezetésére nem fog sor kerülni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.