Rugalmasság és foglalkoztatásbővítés

Az utóbbi évtizedben az unió foglalkoztatási struktúrája folyamatosan átalakul. Évről évre csökken a teljes munkaidőben alkalmazottként dolgozók aránya és egyre terjed a "megszokottól" eltérő foglalkoztatás, melyet a szakzsargonban az "atipikus" jelzővel illetnek. Részmunkaidősöket, határozott időre szóló munkaszerződéssel foglalkoztatottakat, egyéni vállalkozókat sorolnak ebbe a csoportba, és atipikus a távmunkásként végzett munka is.

A munkaadók bérköltségeik csökkentése miatt hajlanak a rugalmas foglalkoztatásra, a kormányzatok pedig a foglalkoztatási szint növekedését, a munkanélküliség csökkenését várják az atipikus munkavállalás segítésétől.

A munkavállalók nagy része ugyan a hagyományos munkaviszonyba igyekszik, ahol nagyobb biztonságban érzi magát, és többet kereshet. Viszont az atipikus formákkal könnyebb kitörni a munkanélküliségből, ami a tartós munkanélkülieknél különösen fontos lehet, s vitathatatlanul nagyobb a munkavállalói szabadság is a hagyományostól eltérő alkalmazás esetében.

Magyarországnak nagy a lemaradása az atipikus foglalkoztatásban. Csupán a vállalkozóként végzett munkában érjük el az EU átlagát, ami csalóka, ha a sok százezer "kényszervállalkozást" vesszük alapul. Különösen a részmunkaidős foglalkoztatásban és a távmunkában látványos a különbség.

Az Európai Unió állam- és kormányfői 2000-ben lisszaboni csúcsértekezletükön tíz évre szóló stratégiát fogadtak el, melyben fő célként szerepel az uniót a világ legversenyképesebb, legdinamikusabb, tudás alapú gazdasági térségévé alakítani. A tervek szerint 2010-re 70 százalékosra kell növelni a foglalkoztatási rátát a jelenlegi 64 százalékról, ami 15,4 millió új munkahely teremtését is jelenti.

A foglalkoztatási szint növelésének egyik lehetséges forrása a hagyományos munkaviszonytól eltérő foglalkoztatási formák terjesztése. A "normális" munkaviszonytól eltérő foglalkoztatási forma a hetvenes években jelent meg Nyugat-Európában, terjedése a nyolcvanas években gyorsult fel. A piaci versenyben küzdő cégek bérköltségeik csökkentése és racionalizálása miatt egyre gyakrabban kerestek bérkímélő utakat, egyre inkább a megoldandó feladatokat helyezték előtérbe, melyek megoldásával részmunkaidősöket, egyéni vállalkozókat bíztak meg.





>> Hollandia:

a részmunkaidősök országa



A részmunkaidős foglalkoztatási formában a leglátványosabb előrelépést Hollandia tette. A németalföldiek a hetvenes években az egyik legrosszabb foglalkoztatási helyzetet mondhatták magukénak. Két számjegyű munkanélküliségi ráta, magas bérezés, mindenkiről busásan gondoskodó állam jellemezte a helyzetet. Az 1982-es munkaügyi reformok, azaz a munkaerőpiac liberalizációja, a munkavállalókat körülvevő nagyvonalú szociális ellátórendszer, a minimálbér befagyasztása és az átlagbértől való lemaradása, a részmunkaidős rendszer könnyítése, a munkából származó jövedelem adótartalmának csökkentése ahhoz járult hozzá, hogy élénkült a munkaerőpiac. Többen jutottak munkához, a tartós állástalanok aránya az összes munkanélkülin belül felére csökkent.

A statisztika is igazolja a részmunka hollandiai terjedését. Míg 1973-ban a munkavállalók 17 százaléka dolgozott heti 15 és 30 óra között, addig 1990-ben már majdnem minden harmadik dolgozó ebbe a csoportba tartozott (31,8 százalék), 1998-ban pedig átlépte a 40 százalékot is.

A részmunkaidős foglalkoztatás ugyancsak magas - ám a hollandhoz nem mérhető - Svédországban (22,6 százalék) és az Egyesült Királyságban (25 százalék) is.

Részmunkaidőben elsősorban nőket foglalkoztatnak. Tíz részmunkaidősből jellemzően nyolc dolgozó hölgy. A nők legnagyobb arányban Belgiumban és Luxemburgban dolgoznak heti 15-30 órában (89,5 százalék), a férfiak elsősorban a dél-európai uniós tagországokban dolgoznak félállásban.

Magyarországon nem terjedt el a részmunkaidős foglalkoztatás. Míg az EU-átlaga 17,7 százalék, Magyarországon csak a dolgozók 3,6 százaléka kap részmunkaidős szerződést. Ennek egyik oka a magas munkáltatói járulékterhekben rejlik, mely részmunkaidős foglalkoztatás esetén sem kevesebb, mint a teljes munkaidősöknél. Másik ok a társadalmi szokásokban keresendő. Sok munkaadó nem látott mintát, nem tud mit kezdeni a részmunkaidőben foglalkoztatottakkal.

A statisztika szerint Magyarországon a legtöbb részmunkaidős az oktatásban (az összes részmunkaidős 9,9 százaléka), az ingatlanügyletek területén (4 százalék) és a vendéglátásban (3,8 százalék) dolgozik.





>> Önfoglalkoztatók:

élen Dél-Európa



Szintén atipikus foglalkoztatási forma, amikor a cégvezető egyéni vállalkozónak, önfoglalkoztatónak adja ki a munkát, és ezzel mentesül a munkáltatói járulékterhek megfizetése alól. Az unióban 2000-ben a dolgozók 14,8 százaléka vállalkozóként végezte munkáját. Ezt a listát Görögország vezeti 44 százalékos arányával, amelyet két másik déli állam - Portugália és Olaszország - követ. Szakértők szerint azokban az országokban sok az önfoglalkoztató, ahol jelentős a turizmus és a mezőgazdaság szerepe. E két területen kívül a szellemi szabadfoglalkozásúak (művészek, újságírók, fotósok) körében sok az egyéni vállalkozó.

Az egyéni vállalkozóként, betéti társaságban dolgozók terén Magyarország (14,6 százalék) egy szinten áll az unió átlagával. Azonban ennek az aránynak nagyobb részét a valóságban alkalmazottként dolgozó "kényszervállalkozók" teszik ki. A kormányzat szigorít e területen: július elsejétől a munkaügyi ellenőrök nagyobb hatáskör birtokában minősíthetnek vállalkozási szerződést munkaszerződéssé.

Az utóbbi húsz évben szintén több munkaadó kínált határozott időre szóló szerződést beosztottjainak, ám a növekedés az utóbbi időben megállt. Ugyan minden gazdasági szektorban kötnek ilyen szerződéseket az EU-ban, de a dokumentumok 66 százalékát a szolgáltatóiparban dolgozók írják alá. Például a vendéglátásban, a kiskereskedelemben, pénzügyekben. A határozott időre szóló munkaszerződés éllovasa Spanyolország, ahol minden negyedik dolgozó ilyen szerződéssel rendelkezik.

Az atipikus foglalkoztatás e formája azért népszerű az ibériai országban, mert a normál státusban foglalkoztatott dolgozó elbocsátása sokba kerül a cégnek. Ebben az országban tucatnyi formája létezik a határozott időre szóló szerződésnek.

Az unióban a határozott időre szóló szerződést aláírók jellemzően a 15-24 és a 25-49 közötti korosztályhoz tartoznak. A fiatalabb csoportnál kiegyensúlyozott a nemek aránya, a 25-49-es kategóriában viszont nagy a nők túlsúlya. Egy friss német tanulmány szerint annak az esélye, hogy a fiatal munkavállaló határozott időre szóló szerződést kapjon, hatszor nagyobb, mint az idősebb generációnál.

A szerződések különösen a pályakezdő, munkatapasztalattal nem rendelkező fiataloknak lehetnek hasznosak, hiszen a határidős projektekben való részvétel javíthatja későbbi esélyeit. E pozitívum ellenére a cégvezetők általában kevesebb figyelmet fordítanak a határozott munkaszerződésesekre, ritkábban küldik őket továbbképzésre, periferikusan kezelik őket.





>> Távmunka: Skandinávia és Hollandia vezet



Ugyancsak az atipikus foglalkoztatási formához sorolandó az informatikai forradalommal megszületett távmunka. A hagyományos munkahelytől távol, legtöbbször otthonról, számítógéppel és az internet segítségével végzett munka a nyugati világban gyorsan terjed. Az Egyesült Államokban 2002-ben már 31 millió távmunkás dolgozott, és arányuk az Európai Unióban is megduplázódott 1999-2002 között.

Az unióban a legtöbb e-munkát végző dolgozó az északi országokban (Finnország, Dánia, Svédország), illetve Hollandiában tevékenykedik. A 2002-es adatok alapján Hollandiában a munkavállalók 26 százaléka, Finnországban, Dániában 22 százaléka, Németországban 16 százaléka távmunkás. Az EU átlaga 13 százalék, a legkisebb arányban Spanyolországban dolgoznak (5 százalék).

A távmunka elterjedése sok tényező függvénye: a számítógépes ellátottságtól a telekommunikációs költségeken át a hagyományos munkahelytől távoli munkát toleráló vezetési stílusig sok szempont szerepet játszik.

A kutatások alapján a nyugat-európai távmunkás 39 éves, magasan képzett férfi, aki nagyvállalat kötelékében látja el munkáját. A nyugati távmunka tehát jellemzően értelmiségi munka, nem mechanikus adatrögzítés.

A távmunka további előnye, hogy fogyatékkal élőket, elmaradott régióban élőket képes bekapcsolni a munka körforgásába. A 2002-ben készült SIBIS-projekt eredménye azt mutatja, hogy elsősorban a vállalkozóként végzett távmunka nőtt, és a mobil - tehát nem csak otthonról - dolgozók száma emelkedett. A munkaviszonyban otthonról tevékenykedők aránya inkább stagnált.

A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium az atipikus foglalkoztatási formák közül legnagyobb lendülettel a távmunka népszerűsítéséhez látott hozzá. "Céljaink között szerepel, hogy a jelenlegi 1 százalékról 2006-ra 4-5 százalékra emelkedjen a távmunkások részaránya, ami százezer új, távmunkában foglalkoztatottat jelent. Távolabbi cél 2010-ig a 15 százalékos arány elérése" - jelentette ki Simon Gábor, a Távmunka Tanács elnöke nemrégiben.

A távmunka elterjesztéséhez több minisztérium összehangolt munkájára van szükség. Kedvezményes számítógép-beszerzéssel, a telekommunikációs költségek támogatásával, adózási kedvezményekkel, bér- és képzési támogatással igyekszünk a népszerűsítéshez hozzájárulni - mondta Henczi Lajos, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Felnőttképzési Főosztályának vezetője.

A főosztályvezető megjegyezte, hogy munkajogi szempontból szükséges a Munka Törvénykönyvének módosítása, mely meghatározná a speciális távmunkás munkaviszonyt. Erre Henczi Lajos szerint remélhetőleg a közeljövőben sor kerül.

A távmunka terjedésében a legnagyobb lökést az adná, ha a munkavégzés e formája fontos szerepet kapna a munkaadói értékrendben, beépülne a társadalmi szokások közé, viszont ez hosszabb folyamat eredménye és csak a civil szférával együttműködve érhető el - mondta a főosztályvezető.

A foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi tárca, az informatikai és hírközlési tárcával közösen egyébként tavaly októberben tette meg az első lépéseket a távmunka népszerűsítésére. Az új távmunkahelyek kialakítását támogató pályázatra három és félszeres volt a túljelentkezés, végül a nyertes pályázók (munkaadók) közel 1400 távmunkahely létrehozásához kaptak munkahelyenként egymillió forintos támogatást a technikai eszközök beszerzésére, bértámogatásra és képzési támogatásra. A pályázaton a hátrányos helyzetűeket, fogyatékkal élőket távmunkában alkalmazni kívánó munkaadókat részesítették előnyben.