Gyér taps a Tremonti-tervnek

Már-már rutinszerű elutasítással reagált az uniós pénzügyminiszterek tanácsa kedden Jacques Chirac francia államfő hét eleji felszólítására, hogy könnyíteni kellene az állami költségvetéseket gúzsba kötő stabilitási paktum rendelkezésein. A pénzügyminiszterek figyelme már inkább az olasz EU-elnökség nagy ötlete, az uniós gazdaságot közlekedési beruházásokkal élénkíteni szándékozó - sokak által egyszerű populizmusnak gondolt - Tremonti-terv felé fordult.

Az Ecofin - az uniós pénzügyminiszterek csatlakozó államokbeli kollégáikkal kiegészült tanácsa - kedden már nem fordított sok figyelmet a francia elnök hétfői követelőzésére. Még aznap este rutinszerű elutasítások sorozata hangzott el Chirac felszólítására, hogy könnyítsenek a tagállamok költségvetési kiadásait korlátozó stabilitási és növekedési paktum szabályain. "Amenynyiben a francia vagy bármelyik másik állami büdzsé a pirosba téved, az Európai Bizottság azonnal lépni fog" - szögezte le kedd délután még egyszer Pedro Solbes gazdasági ügyekért felelős uniós biztos.

Az ülés legfontosabb témája az olasz EU-elnökség programjának központi eleme, a vánszorgó uniós gazdaság beindítását célzó Tremonti-terv volt. Az olasz pénzügyminiszter nevével fémjelzett vállalkozás a közlekedésfejlesztésre fordított pénzek növelésével kívánja növekedési pályára állítani az EU gazdaságát. Az olaszoknak részletes elképzeléseik nincsenek, de a többi tagállam mérsékelt lelkesedésétől övezve a tanács felhatalmazta az Európai Bizottságot és az Európai Befektetési Bankot (EIB), hogy őszre dolgozzanak ki egy pontos tervet.

A Tremonti-terv úgy akarja megóvni az amúgy is túlterhelt állami költségvetéseket, hogy az infrastrukturális fejlesztések finanszírozását az EIB-re és a magánszektorra bízná. Philippe Meistadt, az EIB elnöke azt mondta, hogy a bank 2010-ig 50 milliárd eurót tud erre a célra fordítani, a többi pénzt a piacról kell begyűjteni. Ezzel kapcsolatban figyelmeztetett - visszhangozva több tagállam véleményét -, hogy a magánszektor eredményes bevonásához csökkenteni kell az adminisztrációs terheket, amelyek jórészt felelősek azért, hogy a közlekedésfejlesztésre fordított összegek évek óta csökkennek az EU-ban.

Pedro Solbes biztos ehhez hozzátette - bírva több tagállam egyetértését -, hogy a bürokrácia reformján túl az egész európai gazdaság alapvető, strukturális reformokra szorul, és hosszú távon csak ez garantálhatja a fellendülést, nem pedig a közlekedési befektetések növelése. A legélesebben Dánia fogalmazta meg ellenvetését a sokak által egyszerű populizmusnak gondolt Tremonti-tervvel kapcsolatban. Az olasz pénzügyminiszter azonban éppenséggel úgy vélte, hogy a reformok nem elégségesek, az európai gazdaság gyengesége a krónikus befektetéshiánynak tudható be, és ezért van szükség erre a programra.