Ha már a németek is panaszkodnak, akkor mit szóljanak a magyarok?

A német szántóföldi gazdák szerint a 2026-os aratási szezonban sem javult érdemben a jövedelmezőségük: miközben a termelési költségek tartósan magasak maradtak, a gabonaárak nem kínálnak megfelelő bevételt, ráadásul újabb előírások és adminisztratív terhek nehezítik a gazdálkodást. Az Agrarheute beszámolója alapján a gazdák fő panasza, hogy a piaci bevétel és a ráfordítások között tágra nyilt olló továbbra sem záródik.

Ezekkel a fő gondokkal küzdenek a gazdák

A gazdák elsődlegesen az inputanyagok árát emelték ki. A műtrágya, a növényvédő szerek, az üzemanyag, a vetőmag, az alkatrészek és a géphasználat költségei az elmúlt években jelentősen megemelkedtek, és sok esetben nem tértek vissza a korábbi szintre. A Német Gazdaszövetség (DBV) jelentése szerint, ez különösen a nagy területen gabonát, repcét vagy más szántóföldi kultúrát termelő gazdaságokat érinti érzékenyen, ahol a hektáronkénti költségek már kisebb hozamkiesés vagy ármozgás esetén is gyorsan veszélyeztethetik a nyereséget.

A másik nagy probléma az alacsony gabonaár. A termelők szerint a búza, az árpa és más gabonafélék piaci ára nem követi a gazdálkodás költségnövekedését. Hiába lehet átlagos vagy akár jó termésük, a betakarított áru értékesítéséből származó bevétel sok esetben nem elegendő arra, hogy biztonsággal fedezze a ráfordításokat, a hiteltörlesztést, a bérleti díjakat és a szükséges gépberuházásokat.

A német gazdák emellett az egyre szigorodó szabályozásokat is komoly tehertételnek tartják. A környezetvédelmi, növényvédelmi, talajvédelmi és biodiverzitási előírások teljesítéséhez gyakran 

• új technológiára, 
• több adminisztrációra 
• vagy termelési korlátozások 

elfogadására van szükség. A gazdálkodók nem feltétlenül az ökológiai célokat vitatják, inkább azt sérelmezik, hogy a kötelezettségek gyorsan szaporodnak, miközben a piac nem fizeti meg az ezekkel járó többletköltséget és kockázatot.

Külön feszültséget okoz, hogy a német termelőknek olyan importárukkal is versenyezniük kell, amelyek előállítására nem minden esetben ugyanazok a szigorú uniós szabályok vonatkoznak. Itt nyilvánvalóan elsősorban az ukrán terményekre utalnak. Ez a gazdáknak versenyhátrányt jelent: miközben nekik magasabb környezetvédelmi és adminisztratív elvárásoknak kell megfelelniük, a külső piacról érkező termények alacsonyabb költséggel kerülhetnek az európai piacra.

A német szántóföldi gazdák szerint, tehát a magas költségek, az alacsony gabonaárak, a szabályozási nyomás és az importverseny együtt olyan helyzetet teremt, amelyben egyre nehezebb kiszámíthatóan tervezni és fejleszteni a gazdaságokat.

Akkor mit szóljanak a magyarok?

A német panaszok több ponton nagyon hasonlítanak a hazai termelők helyzetére, annyi különbséggel, hogy a magyar gazdák helyzete több ponton még kiszolgáltatottabb. A német és a magyar szántóföldi termelők panaszainak közös alapja, hogy a terményárak sok esetben nem fedezik kényelmesen a megemelkedett költségeket. Az aszály és a hőség több térségben drasztikusan visszavette a búzatermést, miközben a gazdák szerint a felvásárlási ajánlatok már tonnánként 60–65 ezer forintra estek. A Magosz arra figyelmeztet: a növekvő költségek, az alacsony hozamok és a gyenge árak együtt egyre több gazdaság jövedelmezőségét veszélyezteti, hiszen közben az inputanyagok, a gépüzemeltetés, a finanszírozás és a munkabér továbbra is komoly terhet ró a gazdaságokra.

Mindkét ország termelői erősen ki vannak téve a nemzetközi gabonapiacnak. A globális készletek, a nagy exportőrök termése, a fekete-tengeri térség kínálata és az uniós piac állapota Magyarországon is meghatározza a felvásárlási árakat. A hazai gazdák számára különösen frusztráló, hogy egy gyengébb magyar termés sem feltétlenül emeli fel az árakat, ha közben a világpiaci kínálat bőséges marad.

A magyar gazdák számára az ukrán gabona és olajosmag közvetlenül is piaci tényező, mert a régiós kínálat növekedése nyomást gyakorolhat a hazai árakra, miközben az ukrán termelés költség- és szabályozási környezete eltérhet az unióstól. Ez a probléma Németországban inkább közvetett versenykérdés, Magyarországon viszont földrajzi közelsége miatt sokkal közvetlenebb piaci kockázat.

A német és a magyar próblémák közötti legnagyobb különbség talán az, hogy a hazai termelőknek a piaci szorítás mellett egyre súlyosabb aszálykockázattal is számolniuk kell. Így ugyanis egyszerre szembesülnek az alacsony árakkal és a gyenge terméssel, miközben temreléki költségeik nem csökkennek.