Több ásványvíz, több göngyöleg

A magyarországi ásványvíz-szabályozás hasonlít az Európai Unióéhoz, de annál szigorúbb. Természetes ásványvíznek csak az nevezhető, amely többek között a következő kritériumoknak felel meg: szennyeződéstől védett vízadó rétegből származik, a víznyerő helyen palackozzák, és nem részesül kezelésben a levegőztetést vagy a természetes szén-dioxiddal való dúsítást kivéve - ismerteti a Magyar Ásványvíz Szövetség és Terméktanács honlapja. A rendelet ezenkívül szabályozza az ásványi anyagok mennyiségét is. Bikfalvi Istvánné, a szövetség titkára kérdésünkre elmondta, hogy tapasztalataik alapján a magyar fogyasztók közül sokan választják ki a címkén található összetevő értékek alapján az ásványvizet, sőt, gyakran a szövetség véleményét kérik ki afelől, hogy melyik ásványvizet válasszák. A fogyasztók választásának másik tényezője az ár is, illetve sok a márkahű vásárló.

A terméktanács előrejelzése szerint az idén Magyarországon 8-10 százalékkal nő az ásványvízfogyasztás. Tavaly az egy főre vetített adat már elérte az 50 litert, de a cél, hogy néhány éven belül felmutassuk a 89 literes ausztriai átlagot. Ezt megnehezíti, hogy ez év januárjától - az európai uniós gyakorlattal ellentétben - az ásványvíz áfáját 25 százalékra emelték. A hazai piac jelentősebb részét a magyarországi (döntően külföldi érdekeltségű) palackozók elégítik ki. A tavaly eladott, összesen mintegy 500 millió liter ásványvíznek elenyésző hányada volt import. Ez az arány ugyan nőhet az unióba lépés után, de külföldi áruk dömpingjére nem számítanak, mert a szállítási költségek miatt ennek kevés az esélye. Ugyanakkor a magyar palackozású ásványvizek exportjának sincs számottevő realitása, miután alig van olyan magyar termék, amelyet külföldön márkanevéről ismernek.

Azonban a felfutó ásványvízfogyasztással párhuzamosan éleződő probléma, hogy a környezetszennyezés a vásárlóknak csak kis részét érdekli. Nagyon kevesen választják a visszaváltható palackokat, az utóbbi években ez az arány nemcsak Magyarországon, de Európa fejlettebb országaiban is romlik. Ám ezért nemcsak a fogyasztók hibáztathatók, hanem a visszaváltható palackok kezelésének bonyolultsága és bizonyos értelemben kifejletlensége is. Kevés a vásárlók által igénybe vehető átvevőhely, ahol nemegyszer várakozni is kell. Ezért sokan a kényelmesebb megoldást választják.

A forgalmazók dolga sem egyszerű, ha a visszaváltható palackokat a körforgásban akarják tartani. Ezek speciális tisztítást igényelnek, mivel az ásványvíz igen kényes. Az erre a feladatra beszerzett drága gépsorok a gyártók szerint hosszú távon sem fognak megtérülni. A megoldás az eddig kismértékben alkalmazott, de az unióba való lépéskor szigorúbb szabályokat kapó újrahasznosítás. A műanyag csomagolóanyagok, ezen belül az egyszer használatos műanyag palackok begyűjtése is az önkormányzatok feladata lesz, de Pécsett, Siófokon, Veszprémben és a Tura régióban ezt a feladatot az Öko-Pannon Kht. már átvállalta és alkalmazza. A begyűjtött műanyagot válogatás után bálázzák, bedarálják, kémiailag megtisztítják, ezután pedig újból lehet belőle csomagolóanyag, vagy akár esőkabát. Az építőiparban is felhasználják ezeket az anyagokat, például vízvezetéknek.

Az ásványvizes műanyag palackok viszont egy 2002-es adat szerint a csomagolóanyagoknak csak 1,1 százalékát teszik ki, tehát az újrahasznosítás problémája jóval túlnyúlik az ásványvízpiacon. (SO)