A külföld pénzügyi számlái

A külföld pénzügyi számláit bemutató statisztika a tágabb értelemben vett pénzügyi számlák azon része, amely a külföldi (nem rezidens) és a magyarországi (rezidens) gazdasági szereplők közötti pénzügyi kapcsolatokat írja le.

Bemutatja a külföldi gazdasági szereplők követeléseinek és tartozásainak állományait, valamint az állományokban történt változások összetevőit. Tartalmát tekintve lényegében megegyezik a fizetésimérleg-statisztika folyó és tőkemérlegen túli részével.



>> Elméleti összefüggések



A fizetési mérleg módszertanát a Nemzetközi Valutaalap módszertani kézikönyve, a Balance of Payments Manual 5. kiadása tartalmazza, míg a nemzeti számlák módszertana az ENSZ irányításával összeállított System of National Accounts kézikönyv 1993-as kiadására épül.

A két kézikönyv elszámolási szabályai - kisebb eltérésektől eltekintve - lényegében azonosak. (A nemzeti számlák felépítéséről és elszámolási szabályairól lásd A nemzetgazdasági finanszírozás mintái című cikket, VG, 2003. április 22., 14-15. oldal.)

A nemzeti számlák egy adott ország területén tevékenykedő gazdasági szereplőket viselkedésük, a gazdaságban betöltött szerepük alapján szektorokba rendezik. Az ország gazdasági területén kívül működő és a rezidensekkel kapcsolatban levő különféle gazdasági szereplő-ket pedig egységesen egy szektorba sorolják külföld elnevezéssel.

A fizetésimérleg-statisztika a nemzeti számlák külföld számlájához hasonlóan ugyancsak a rezidensek és a nem rezidensek közötti kapcsolatokat mutatja be azzal a formai eltéréssel, hogy míg a nemzeti számlák a külföld szempontjából írják le a gazdasági kapcsolatokat, addig a fizetésimérleg-statisztika a belföldiek oldaláról szemléli azokat.

A nemzeti számlák és a fizetésimérleg-statisztika egyaránt a gazdasági folyamatokat bemutató folyó és felhalmozási számlákból, valamint az állományokat bemutató vagyonmérlegekből áll (1. ábra).

Formai különbség, hogy a fizetésimérleg-statisztika a folyamatokat leíró kimutatásokat számla helyett - a magyarországi gyakorlatban a hagyományokból eredően - mérlegnek nevezi, a vagyonmérleg terminus helyett pedig a nemzetközi befektetési pozíció kifejezést használja.

Annak ellenére, hogy szerkezetében megegyezik a nemzeti számlákkal, a fizetési mérleg logikája néhány helyen különbözik attól. A nemzeti számlák folyószámlái az áruk és szolgáltatások termelését, a jövedelem elosztását és a fogyasztást írják le. A tőkeszámla a beruházásokat és a tőketranszfereket, a pénzügyi számla a finanszírozási folyamatokat mutatja be.

A fizetésimérleg-statisztika folyó mérlege az áruk és szolgáltatások exportját és importját, valamint a jövedelemelosztási folyamatokat tartalmazza. A tőkemérleg a tőketranszfereket és a nem termelt nem pénzügyi javak forgalmát, a pénzügyi mérleg a finanszírozási folyamatokat írja le.

Az import a termeléshez hasonlóan növeli az áruk és szolgáltatások kínálatát, míg az export a fogyasztáshoz és a beruházáshoz hasonlóan hozzájá-rul az áruk és szolgáltatások felhasználásához. A jövedelemelosztási és finanszírozási fo-lyamatok bemutatásának logikája megegyezik a két statisztikában.

A nemzeti számlák és a fizetésimérleg-statisztika tartalmi összefüggése leginkább a következő azonosságban jelentkezik: egy gazdaságban a megtakarítások és a beruházások különbsége megegyezik a folyó fizetési mérleg egyenlegével. Ez annyit jelent, hogy amennyiben a hazai, rendelkezésre álló jövedelem eltér a hazai felhasználástól (a fogyasztás és a beruházás összege), akkor ez jelentkezik a külfölddel folytatott kereskedelmi és jövedelemelosztási tranzakciók egyenlegében is.

A folyó fizetési mérleg egyenlege azonban nemcsak a megtakarítások és a beruházások egyenlegével, hanem a külföldi követelések és tartozások tranzakciókból eredő változásával is kapcsolatban áll. Egy ország teljes finanszírozási igényét azonban mégsem csak a folyó fizetési mérleg egyenlege írja le, mivel a tőkemérleg egyenlege (a tőketranszferek és a nem termelt nem pénzügyi javak forgalmának egyenlege) is ugyanúgy finanszírozandó tétel.

A fizetési mérleg pénzügyi mérlege, a nemzeti számlák külföld szektorának szűkebb értelemben vett pénzügyi számlájához hasonlóan, a pénzügyi eszközök és kötelezettségek tranzakciókból eredő változását mutatja be.

Ezen változások egyenlege szintén a gazdaság finanszírozási képességével vagy igényével egyenlő. A folyó és tőkemérleg együttes egyenlege, valamint a pénzügyi mérleg egyenlege azonban általában csak elméletileg egyezik meg, a gyakorlatban majdnem mindig van közöttük különbség, amely a statisztikai mérés hibáiból ered. Ugyanezek az összefüggések igazak a nemzeti számlákra is.



>> Gyakorlati összefüggések



A pénzügyi számlákat készítő országok gyakorlata igen eltérő abban a tekintetben, hogy a külföld szektor adatainak összeállításánál mennyire támaszkodik a fizetésimérleg-statisztikára. Magyarországon a fizetésimérleg-statisztika minősége és összeállításának gyakorisága lehetővé teszi, hogy a pénzügyi számlákban a külfölddel kapcsolatos eszközök és kötelezettségek alapvető adatforrása legyen. A gyakorlatban a két te-rület között jelenleg eltérések találhatók a kamatok, a háztartásoknál tartott külföldi készpénz, a tulajdonosi részesedések állománya és az újra befektetett jövedelmek elszámolásában.

Az eltérések egyik oka, hogy míg a pénzügyiszámla-statisztika valamennyi szektorra egységesen alkalmazható elszámolási megoldásokat kellett hogy találjon a belső összhang biztosítá-sa érdekében, addig a fizetésimérleg-statisztika gyakorlatban alkalmazott módszertani megoldásai nincsenek kötve más statisztikák módszereitől, csak önmagukkal kell összhangban lenniük.

Az eltérések másik oka a módszertani fejlesztések eltérő ütemezéséből adódik. A pénzügyi számlák területén már induláskor bevezettünk olyan megoldásokat, amelyeket a fizetésimérleg-statisztikában a korábban kidolgozott ütemtervnek megfelelően csak 2004-től alkalmazunk.

Ezzel a fentiekben felsorolt eltérések legnagyobbika, a tulajdonosi követelésekre vonatkozó állományi és tranzakciós adatok kezelése megoldódik. (Lásd erről A változás állandósága című cikket, VG, 2003. március 17., 13-14. oldal.)



>> A külföld számlái - hazai és nemzetközi adatok



A külföldiek magyarországi rezidensekkel szembeni követeléseinek állományait a GDP százalékában ábrázolva (2. ábra) láthatjuk, hogy 1997 és 2002 között az állományok minden év végén meghaladják a bruttó hazai termék értékét. A nem rezidensek követeléseiben a legnagyobb hányadot a tulajdonviszonyt megtestesítő követelések képviselik, amelyek kisebb részben tőzsdei részvényekből, nagyobb részben tőzsdére nem bevezetett egyéb tulajdonosi részesedésekből állnak.

Jelentős szerepet játszanak még a külföldiek követelései-ben a kölcsönök és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok. Az egyéb követeléseket a hitelintézeti betétek és az eredményszemléletű elszámoláshoz kapcsolódó egyéb aktívák al-kotják.

A nem rezidensek rezidensekkel szembeni követeléseinek GDP-hez viszonyított állományában 1999 vége óta folyamatos csökkenést tapasztalhatunk. A legnagyobb visszaesés a tőzsdei részvényeket érintette, de jelentős a hitelek arányának csökkenése is.

Kisebb mértékű a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok részarányának visszaesése, míg a nem tőzsdei tulajdonosi részesedések GDP-hez viszonyított állománya kissé növekedett 1999 vége óta. Az állományokat alapvetően két tényező befolyásolja: az instrumentumok beszerzésének és eladásának vagy lejáratának egyenlege (a tranzakciók) és az eszközök piaci értékének a megváltozása (vagyis az átértékelődések). Kisebb mértékben szerepet játszhatnak az állományváltozásokban ezeken kívül a technikai és klasszifikációs módosulásokat tükröző egyéb volumenváltozások.

A pénzügyi számlákban publikált tranzakciókat megvizsgálva (3. ábra) azt tapasztalhatjuk, hogy a 2000 és 2002 közötti időszakban csak a tőzsdei részvények esetében voltak nettó eladók a külföldiek, a többi instrumentum esetében a beszerzések meghaladják az eladásokat és a lejáratokat. (A negatív tranzakció nettó eladást, a pozitív nettó beszerzést jelent.) A hitelek esetében az utóbbi években jelentős csökkenést figyelhetünk meg a tranzakciókban. Ezt a folyamatot alapvetően a rezidens nem pénzügyi vállalatok nettó külföldi hitelfelvételének a csökkenése határozta meg.

Az átértékelődések - amelyekre egyelőre nem publikál adatokat a pénzügyiszámla-statisztika - különbözőképpen érintették az egyes instrumentumokat. Az értékpapír-statisztika adatai szerint külföldiek tulajdonában levő, a Budapesti Értéktőzsdére bevezetett részvények összességében jelentős árfolyamveszteséget szenvedtek el 2000-ben és 2001-ben, míg 2002-ben az átértékelődési nyereségeknek az állományhoz viszonyított aránya nem érte el a GDP nominális növekedését. Tehát az utóbbi években a tranzakciók mellett az átértékelődések is jelentős mértékben csökkentették a tőzsdei részvények külföldieknél levő, GDP-hez viszonyított állományát.

A külföldiek tulajdonában levő magyarországi rezidensek által kibocsátott kölcsönök és hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében jelentős mértékű a devizában denominált instrumentumok aránya. Ezekben az esetekben a forinterősödés jelentős hatással volt az állományok GDP-arányos csökkenésére.

A külföldiek magyarországi rezidensekkel szemben fennálló tartozásait vizsgálva (4. ábra) látható, hogy ezek a követeléseiktől jelentősen elmaradnak, a GDP 35-50 százalékát teszik ki a vizsgált időszakban.

A tulajdonosi részesedések itt csak csekély részét alkotják az összállománynak, amely döntő részben kölcsönökből és hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokból áll. Az összállomány 1999-től itt is csökken a GDP-hez viszonyítva.

A tranzakciókat összességében vizsgálva (5. ábra) azt tapasztalhatjuk, hogy 2002 kivételével a beszerzések meghaladták az eladásokat. A rezidensek által birtokolt külföldi kibocsátású tulajdonosi részesedések beszerzése az utolsó három évben folyamatosan csökkent. Ezek a tranzakciós számok még nem tükrözik a magyar vállalatok (Matáv, Mol, OTP) külföldi befektetéseit, mivel azok csak a 2003-as adatokban jelennek meg. Az utóbbi években az állományok GDP-arányos csökkenésében a 2002-es negatív tranzakciókon kívül szintén jelentős szerepet játszott a forint árfolyamának erősödése, mivel a hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok devizában denomináltak.

Nemzetközi összehasonlításban vizsgálva a külföldiek rezidensekkel szemben fennálló, GDP-arányos követeléseit és tartozásait (6. ábra) az látható, hogy az "átlagos" uniós országban egyrészt ezek az állományok jelentősen nagyobbak, másrészt jelentősen kisebb az eltérés a követelések és tartozások között, mint Magyarországon.

Az ábrán szereplő hasonló fejlettségű országokban is fennáll, hogy a külföldiek rezidensekkel szembeni követelései meghaladják a tartozásaikat, viszont az állományok közötti eltérés mértéke lényegesen kisebb az adott országokban. A külföldiek tartozásának és követelésének különbsége az adott ország nettó pénzügyi vagyona, amelynek alakulása elsősorban a folyó fizetési mérleg, valamint a tőkemérleg és az átértékelődések egyenlegétől függ.

Így az ábráról az is leolvasható, hogy a grafikonon Magyarország mellett szereplő országok külső finanszírozási igénye a GDP százalékában kifejezve a múltban összességében kisebb volt, mint Magyarországé, feltételezve, hogy az átértékelődések semleges hatást gyakoroltak az adott ország pénzügyi vagyonára.

A nem rezidensek rezidensekkel szemben fennálló követeléseit és tartozásait a rezidensek öszszes tartozásával és követelésével összehasonlítva (7. ábra) képet kaphatunk egy ország külfölddel szembeni nyitottságáról, amely a pénzügyi állományok vonatkozásában áll fenn. Itt azt tapasztalhatjuk, hogy Magyarország a rezidensek tartozásait tekintve jóval nyitottabb a külföld felé az EU átlagánál, valamint a hozzá hasonló fejlettségű uniós és csatlakozó országoknál.

A belföldiek követelései tekintetében ez nem figyelhető meg, itt Magyarország elmarad az uniós átlagtól, és körülbelül azonos szinten áll az ábrán szereplő hasonló fejlettségű országokkal.

Érdemes megjegyezni a 6. és a 7. ábrával kapcsolatban, hogy az uniós átlagok nem egyeznek meg magának az EU-nak ugyanezen adataival, mivel a tagálla-mok egymás közötti pénzügyi kapcsolatai az unió egészére nézve már nem külföldi, hanem belföldi kapcsolatnak számítanak. Így az EU külföld felé való nyitottsága jóval kisebb a grafikonokon szereplő "átlagos" uniós tagországhoz képest. Azt, hogy ezek az értékek mekkorák lehetnek, nem tudjuk megállapítani, mivel az EU egészére jelenleg nem készülnek pénzügyi számlák.

Pénzügyi számlákat csak az egyes tagországok készítenek (Görögország, Írország és Luxemburg kivételével), és ezek aggregálását nem lehet addig elvégezni, amíg a külföld nincs megbontva EU-tagokra és egyéb nem rezidensekre. A külföld további bontása a közeljövő feladata lesz a pénzügyi számlákban és a fizetésimérleg-statisztikában egyaránt.

A következő hónapban a nem pénzügyi vállalatok pénzügyi számláinak adatait mutatjuk be.