Kaszjanov, az életrajz nélküli miniszterelnök

A növekvő magyar-orosz kereskedelmi forgalom ellenére számos vonatkozásban látványdiplomáciának bizonyult decemberi moszkvai Medgyessy-látogatás után ennek az újabb csúcstalálkozónak a tényleges hozadéka már csak azért is bizonytalan, mert alig ismerjük a magas rangú vendég tényleges mozgásterét. Oroszország második emberéről a saját hazájában is keveset tudnak azon kívül, hogy 2000 májusában történt miniszterelnöki kinevezése óta Moszkvában kéthetenként megjelennek a közeli menesztéséről szóló bombabiztos lapértesülések.

A most 46 éves Mihail Kaszjanov, mint ismeretes, a pénzügyminisztérium első emberéből lett kormányfő. A Szovjetunió felbomlása óta ő volt a tárca egyetlen vezetője, aki nem rendelkezett ilyen irányú végzettséggel: 1981-től közel egy évtizeden át útmérnök, közgazdász, majd alosztályvezető volt a szovjet tervhivatalban. El lehet képzelni, milyen gazdaságfilozófiát és gazdaságirányítást tanult ott?

Mindenesetre lassan előrearaszolt az államszocialista rendszert irányító nómenklatúra ranglétráján. 1990-ben az orosz föderáció külgazdasági állami bizottságánál, majd a gazdasági minisztériumban a külföldi orosz államadóssággal foglalkozó osztály egyik vezetője lett. Néhány bizonyítatlan pletykát leszámítva soha egyetlen komoly botránnyal, de egy ötlettel vagy egy figyelmet keltő kezdeményezéssel sem hozták kapcsolatba a nevét. Kollégái később sem értették, hogy az udvarias, de szürke és arctalan hivatalnok hogyan emelkedhetett ki ezernyi hozzá hasonló kollégája közül. Moszkvában ezért nevezik Kaszjanovot mindmáig "életrajz nélküli embernek".

Annyi bizonyos, hogy "a nagy ugrás" 38 éves korában, 1995-ben következett be a pályáján. Jelcin elnök akkor Szergej Sztyepasint tette meg miniszterelnöknek, ő pedig két kiváló szakmai kvalitású, de nehezen kezelhető - és túlságosan egy-egy meghatározott politikai kör iránt elkötelezett - pénzügyi szakember közül a nevető harmadikat, a senki által nem ismert, simulékony Mihail Kaszjanovot kérte fel pénzügyminiszter-helyettesnek. Innen ered a mindmáig élő vélekedés, hogy a politikus a Jelcin-klán elkötelezettje.

Az orosz lapok akkoriban kezdtek kutatni a jóképű, csendes, még informális környezetben is mindig kifogástalanul elegáns technokrata múltjában. De egyedül kiváló angol nyelvtudására figyeltek fel, amely Oroszországban valóban szokatlan egy ilyen hivatalnokpályát befutó embernél. Öt évvel később, amikor a Jelcin örökébe lépő Putyin neki adta át miniszterelnöki székét, az orosz lapok fel is vetették, hogy "a nyelvtudás és a katonás viselkedés annak a college-nek az egykori hallgatóihoz teszi hasonlatossá Mihail Kaszjanovot, amelyben Vlagyimir Putyin is végzett".

Semmi nem támasztja alá azonban, hogy az útmérnökből lett pénzügyminiszter, majd kormányfő valóban a volt KGB ber-keiből érkezett. A jelek szerint csupán filozófiát teremtett személyes adottságaihoz, és ezzel elnyerte a Jelcin utáni orosz politikai elitben felülkerekedő egykori KGB-sek bizalmát, akik ösztönösen irtóznak a környezetükből kiemelkedő, "pr-képes", színes, kreatív egyéniségektől.

Nem kevés akaraterő kell ahhoz, hogy valaki kitartson az arctalanságnak a végrehajtó hatalom csúcsán legalábbis szokatlan - a posztszovjet térségben azonban nem példa nélküli - programja mellett. 1999 második felében, már a Putyin-kormány pénzügyminisztereként Kaszjanov még a saját tárcája vezérkarával való megbeszéléseken is mereven elhárította a véleménynyilvánítást a gazdaság alapvető kérdéseiről. "Erről a politikai akaratnak kell döntenie" - mondta. Vagyis Putyinnak. A Jelcin örökébe lépett politikus a maga szempontjából jól döntött, amikor olyan embernek adta át a székét, aki a dolgok jelenlegi állása szerint nem fogja őt hátba támadni.

Budapest vendégének így a nagy, elvi döntésekhez nincsenek meg egy hatalmas ország miniszterelnökét általában megillető jogosítványai. Vannak ellenben kiváló kapcsolatai az orosz gazdasági elit számottevő részével. Személyes jó viszonyt ápol a milliárdos újgazdagok, az "oligarchák" közül például Roman Abramoviccsal és Alekszandr Mamuttal, akikről az 1990-es évek második felében elterjedt, hogy a Jelcin-klán titkos pénztárnokai. 1998 augusztusa után Kaszjanov állítólag hozzásegítette őket a pénzügyi összeomlás nyomán 15 százalékra zuhant orosz államadósság felvásárlásához; ez pedig a Londoni Klubbal való megegyezést követően busás hasznot hozhat.

Az idén nyáron, amikor az egykori politikai rendőrségnek a Kremlben regnáló erői durván lecsaptak a mérhetetlen gazdasági erejük birtokában most már a politikai hatalom felé tájékozódó "oligarchákra", az orosz kormányfő a nyilvánosság előtt óvatosan szót emelt az érdekükben. Ebből lehet tudni, merre van Mihail Kaszjanov igazi mozgástere. Persze ha nem számítjuk a hitelezők Londoni Klubjának tagjait, akikkel a kormányfő éveken át rendszeresen - és ellenfelei szerint az orosz érdekek szempontjából túlontúl kompromisszumkészen - megvitatta a külföldi orosz államadósság átütemezésének feltételeit.