Párizs magával rántja Európát?

A francia pénzügyminisztérium azt közölte, hogy a költségvetés hiánya az idén eléri a bruttó hazai össztermék (GDP) 4 százalékát. A közös pénzt megalapozó stabilitási és növekedési paktum - mint emlékezetes - három százalékban határozta meg a költségvetési hiány még elfogadható mértékét. A párizsi bejelentés azért is kellemetlen, mert a hiány emelkedő tendenciáját tükrözi: eredetileg a franciák 3,4 százalékos deficittel számoltak erre az évre, miután tavaly is túllépték a határt. A hivatalos magyarázat szerint a francia kormány így próbálja meg helyzetbe hozni, növekedésre késztetni a gazdaságot, amely a második negyedévben 0,3 százalékkal zsugorodott, s jövőre is csak 1,5-1,7 százalékos gyarapodás néz ki belőle. A BBC ugyanakkor azt gyanítja, hogy Párizs szándékosan felnagyítja a fiskális veszélyt, mintegy előre bebiztosítva magát minden eshetőséggel szemben.

Németország már a múlt héten bejelentette, hogy idei büdzséhiánya 3,8 százalékos lesz a GDP-hez viszonyítva. A francia és a német gazdaság együttesen az eurózóna teljesítményének a nagyobbik felét szolgáltatja. A harmadik legnagyobb gazdaság, az olasz is a gyengélkedés jeleit mutatja, miután a Reuters szerint június végén technikai recesszióba fordult, s a kormány az egész évre tervezett 0,8 százalékos növekedés helyett most már csak 0,4-0,5 százalékossal számol. Ha ez így van, ott is földuzzadhat a költségvetés eredetileg 2,3 százalékosra gondolt hiánya.

Jean-Pierre Raffarin francia kormányfő ismételten állást foglalt a stabilitási paktum szabá-lyainak fellazítása mellett, s a zóna többi országát arra szólította föl, hogy Franciaország példáját követve ők is a növekedés ösztönzését, munkahelyek teremtését részesítsék előnyben. Berlin ugyan kormányszinten elvileg követendőnek tartja a paktum előírásait, a gyakorlatban azonban a szabályok "rugalmas megközelítését" támogatja. Hozzájuk hasonlóan az olasz kormány is többet költene a fellendülés érdekében: Franco Frattini külügyminiszter az Il Sole 24 Orénak nyilatkozva az infrastrukturális, kutatási, technológiai, védelmi kiadásokat nevezte növekedéskiváltó tényezőknek.

Az eurózóna vezető gazdaságaival szemben a "kicsik" - Hollandia, Ausztria, Belgium - a stabilitási szabályok szigorú betartását követelik, már csak azért is, mert kormányaik a GDP 0,5 százalékáig terjedhető büntetéstől tartva fegyelmezetten alkalmazták az előírásokat.