Vita a pénzügyi felügyeletek függetlenségéről

Függetlenség - az elmúlt években ez a szó vált meghatározóvá a nemzetközi értékpapír- és bankfelügyeletek számára, hiszen a politikai nyomás fokozódásának hatása nem kis mértékben tetten érhető az időszak pénzügyi kríziseiben. A szervezetek autonómiája ily módon a szabályozás egyik sarokkövének tekinthető, de ez jó ideig nem kapott megfelelő figyelmet. Sőt, ha azt az egyes jegybankok helyzetének alakulásával hasonlítjuk össze, azt kell látnunk, hogy míg a központi bankok esetében az elmúlt húsz esztendő a helyzet számottevő javulását hozta, addig a felügyeletek helyzete éppen ellenkező irányba mozdult. A függetlenség szükségességéről folyó "vita" most tart ott, ahol két évtizede, a monetáris folyamatokért felelős intézmények esetében, jóllehet a pénzügyi rendszer annyiban tekinthető erősnek, amennyire azt a felügyeleti gyakorlat, a pénzügyi megbízhatóság és a piaci infrastruktúra hatékonysága lehetővé teszi. Egy független szervezet pedig éppen azt biztosítja, hogy a szabályokat folyamatosan és célirányosan alkalmazzák - hívja fel a figyelmet tanulmányában a Nemzetközi Valutaalap két szakértője.

Az állítás alátámasztására elég, ha az elmúlt húsz év pénzügyi kríziseit megvizsgáljuk. Mindjárt itt van Dél-Korea. Az 1997. évi ázsiai válság kirobbanása előtt a bankokat és egyéb pénzügyi intézményeket felügyelő szervezet a pénzügyi és gazdasági tárcához tartozott. A minisztérium felügyelete azonban meglehetősen gyengének bizonyult, ami viszont a kiskapuk használatának gyakoriságához vezetett, nem beszélve a kockázatos ügyletek számának megsokszorozódásáról. S mint ahogy az több ázsiai országra is jellemző, a politikai indíttatású "elnézés" mindennaposnak számított. Leglátványosabb példája a pénzügyi szektorba történő politikai beavatkozásnak, amikor a kormány úgy döntött: néhány bankhoz "beszáll", illetve állami forrásból ad tőkeinjekciót nekik. Japánban sem alakult másként a helyzet, s bár a pénzügyi tárca részéről kisebb közvetett politikai hatás érződött, hiányzott a transzparencia, s a bankszektor eszközeire bizony hallgatólagosan állami garancia vonatkozott. A helyzet az 1990-es évek végén változott meg, miután a felügyelet szerepét is ellátó minisztérium reputációja hanyatlani kezdett. A létrejött új integrált felügyelet jóval függetlenebb és átláthatóbb volt elődjénél, jóllehet a Miniszterelnöki Hivatalnak jelentő szervezet eddigi teljesítménye továbbra sem kecsegtet semmi jóval.

Nem megfelelő szabályozási környezet, gyengekezű felügyelet, politikai befolyás - többek között ennek is köszönhető, hogy a venezuelai bankrendszer leépülése közel tíz évvel ezelőtt összeomláshoz vezetett. A lecke megtette a hatását: egy jóval függetlenebb felügyelet született.

A példákat persze lehetne még sorolni, a Világbank és az IMF által górcső alá vett közel 50 ország pénzügyi felügyeleteinél számos hiányosságra akadt példa. Egyes szervezetek a döntéshozatali folyamatnál szembesülnek a politikai befolyással, máshol a felügyelet vezető testületének önhatalmú elmozdítása okoz gondokat, illetve hogy büdzséjüket korántsem tudják önállóan megtervezni, ami viszont nem túl kecsegtető fizetéseket is eredményezhet.

Szükség van a rendeletalkotási jogra - vélik az IMF szakértői -, hiszen ezzel jóval gyorsabban reagálhatnak az eseményekre. Ez pedig még olyan országokban is hiányzik, mint Német-, Olaszország, nem beszélve Magyarországról, Dél-Koreáról és Dél-Afrikáról. Biztató viszont, hogy ahol a felügyeletek szabályozását felülvizsgálták (ilyen volt Ausztrália, Japán és Nagy-Britannia), ott a rendeletalkotási jogot megerősítették. Ami pedig a legtekintélyesebb felügyeletnek számító amerikai szervezet, a SEC hatáskörét illeti, a felügyelet jelenleg a mellett kardoskodik, hogy ne csorbuljon nyomozati jogköre.

A függetlenség fontos elemének számít az engedélyek kiadása, illetve visszavonása, aminek a gyakorlata igen széles skálán mozog a világban. Míg Malajziában a kormánynak van erre egyedül lehetősége, addig Ausztriában, Cseh- és Magyarországon konzultációs jelleggel szólhat bele ebbe a folyamatba, Ausztráliában, Belgiumban, Olaszországban és Nagy-Britanniában pedig a felügyelet teljes autonómiával rendelkezik ebben a kérdésben.

A felügyeletek függetlensége értelemszerűen nem jelentheti a teljes politikai kontroll hiányát, ám a függetlenséget a széles körű politikai támogatás nélkül nem is lehet elérni.

Az elmúlt időszak eseményei Magyarországon is reflektorfénybe helyezték a pénzügyi felügyelet tevékenységének, lehetőségeinek s ezzel párhuzamosan függetlenségének problematikáját. A jegybank elnöke is hangot adott azon véleményének, amely szerint el kellene gondolkodni az intézmény jogköreinek esetleges bővítésén. A hazai viszonyok alapvetően megfelelnek az Európai Unió által megkövetelteknek, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) jogosítványai nem elegendőek, indokolt azok felülvizsgálata - véli Várhegyi Éva, a Pénzügykutató Rt. munkatársa.

A pénzügyi felügyeletnek abszolút függetlennek kell lennie, értve ez alatt a kormányzati, a politikai és a lobbicsoportok befolyását egyaránt. Ennek biztosítása számos európai országban nem teljesült kielégítő módon. E térségből s akár itthonról is lehetne példát említeni azon kedvezőtlen következményekre, amelyeket ennek hiánya okozhat. Elég csak a most privatizálandó Postabank 90-es évek második felében megmutatkozó problémáira gondolni - emlékeztetett Várhegyi Éva. A gondok jelentkezésekor ugyanis az akkori felügyelet nem állt a helyzet magaslatán, hiszen arra nem is volt módja: jelentős kormánybefolyás érvényesült. Ma a körülmények jobbak. Az új jogszabályi kereteken belül a PSZÁF anyagi függetlensége biztosított, a vezető kinevezésének feltételei szintén elfogadhatónak minősíthetőek, még akkor is, ha az intézmény vezetőjének kinevezése, visszahívása, ezzel kapcsolatosan bármilyen lépés problémákat vet fel, az ugyanis nem a törvény, hanem az alkalmazó hibája - fogalmazott a szakember.

Mindazonáltal - a változással együtt - a gyakorlat azt mutatja, hogy a pénzügyi felügyeletnek nincs elég jogosítványa a szektor zavartalan működésének biztosításához. A PSZÁF jogkörei még mindig korlátozottak, az intézmény árnyékbokszolást folytat. Azok a minimális bírságok, amelyeket kiszabhat egy-egy szabálytalanság okán, illetve hogy egy-egy ügy feltárásakor nyilvánosságra hozza a tapasztaltakat, önmagában nem elegendő. Ennek tükrében úgy gondolom, mindenképpen felül kell vizsgálni az intézmény jogköreit. El kell gondolkodni azon, hogy pluszjogosítványokkal ruházzák fel az intézményt. Erről azonban szakmai vitát kellene folytatni - tette hozzá. (NTK)