A jegybanki átláthatóság jelentősége és helyzete

Az MNB közeljövőben megjelenő tanulmányát röviden összefoglalva bemutatjuk az átláthatóságra törekvés legfontosabb motivációit és a transzparencia érvényesülését a gyakorlatban.





>> Mi az átláthatóság?



Az átláthatóság korábbi, csak nyitottságra koncentráló felfogását egyre szélesebb körben váltja fel egy átfogóbb, a közzétett információk megértetésének szükségességét is figyelembe vevő álláspont. Ezzel összhangban, az MNB által is vallott felfogás szerint a jegybanki átláthatóság lényege, hogy a közvélemény és a gazdasági szereplők megértsék a követett monetáris politikai stratégiát, képesek legyenek megítélni, hogy a jegybank lépései megfelelnek-e a törvényi feltételeknek, a parlament által ráruházott, számára kitűzött céloknak, és értékelhessék a jegybank teljesítményét. Az átláthatóság ilyen értelmezése rámutat, hogy megteremtéséhez nem elegendő minél több adatot közzétenni: biztosítani kell azt is, hogy a piaci szereplők lássák és értsék azokat a kereteket, melyek közt a jegybank az információkat feldolgozza.





>> Hatékonyság



Közgazdasági nézőpontból az átláthatóság célja, hogy lehetővé tegye a gazdasági szereplők számára a központi bank döntéseinek megértését, lehetőség szerinti kiszámíthatóságát. A nagyobb fokú átláthatóság több csatornán keresztül javíthatja a monetáris politika hatékonyságát.

- Segíti, hogy a közvélemény megértse az árstabilitás jelentőségét, világossá teszi, hogy mi az, amit ennek érdekében a jegybank meg tud tenni, és mi esik a monetáris politika hatáskörén kívülre. Ez megteremtheti a monetáris politika céljának és lépéseinek elfogadottságát.

- Ezenkívül az átláthatóság a jegybank hitelességének növelése révén is segítheti a monetáris politikát. Az átláthatóság hozzájárul ahhoz, hogy a gazdasági szereplők a jegybank egyes lépéseit a cél eléréséhez vezető döntések logikus láncolatának elemeiként értelmezzék. Segíti annak megértését, hogy a monetáris politika lépései, változásai szakszerűek, nem politikai nyomás eredményeként születnek, hanem a gazdasági feltételek változására adott válaszok, esetleg a folyamatokat leíró modellek változása áll mögöttük. Így a monetáris politika irányváltásai nem okoznak hitelességvesztést a gazdaság szereplői, a közvélemény szemében. Csökken azoknak a jegybank hitelességét romboló nézeteknek a tere, amelyek a tények nem ismeretéből vagy más helyzetértékelésből adódnak.

- Az átláthatóság és a hitelesség hozzájárul a jegybank működésébe vetett bizalom erősödéséhez, ami alapfeltétele annak, hogy a hosszú távú inflációs várakozások stabilan alacsony szinten maradjanak. Amennyiben a gazdasági szereplők árazási magatartását, bérköveteléseit meghatározó várakozások összhangban vannak a jegybank céljaival, a szereplők viselkedése a jegybank jelentős beavatkozása nélkül is megvalósítja a célt.

- Különösen fontos szerepet tölt be az átláthatóság a pénzpiaci szereplők várakozásainak alakításában. A jegybanki alapkamat általában rövid futamidejű, ezzel szemben a gazdasági szereplők döntéseit a hosszabb lejáratú kamatok befolyásolják. A rövid és hosszú lejáratú kamatok közötti kapcsolatot a piaci szereplőknek a jegybank jövőbeli magatartására vonatkozó várakozásai teremtik meg. Az átláthatóbb döntések és döntési folyamatok révén a piac jobb betekintést nyerhet az ezek mögött meghúzódó folyamatokba, és az elhangzó érvek megismerésével pontosabb képet alkothat a jegybank szándékairól. Így várakozásaik, előrejelzéseik is pontosabbak lesznek. A kiszámíthatóbbá váló kamatpolitika révén a pénzügyi piacok stabilkabbá válnak. A hozamok és az árfolyam alakulása jobban tükrözi a jegybank szándékait, így a jegybank kevesebb kamatlépéssel, kisebb reálgazdasági költséggel, tehát hatékonyabban érheti el célját.





>> Demokrácia



Politikai szempontból azért fontos az átláthatóság növelése, mert kulcsszerepet tölt be a jegybank ellenőrizhetőségének biztosításában. Mára általánosan elfogadott nézetté vált, hogy a gazdaságpolitika alapvető céljainak elérése érdekében a monetáris politikát egy kormánytól, politikától független intézményre kell bízni, emiatt szükség esetén a jegybank függetlenségét is növelni kell.

A demokratikus államok viszont nem engedhetik meg, hogy az ország szempontjából nagyon fontos döntések - mint a monetáris politikai döntések - a választott testületek ellenőrzése nélkül szülessenek. A népképviselet elvének érvényesülése így megköveteli a jegybank ellenőrizhetőségét, vagyis a monetáris politikai döntésekről való beszámolás, azok igazolásának kötelezettségét, melynek fontos feltétele az átláthatóság. A jegybank teljesítményének megítéléséhez ugyanis a választott képviselőknek látniuk és érteniük kell a monetáris politikai döntéshozatal folyamatát.





>> Problémák



Az átláthatóság túlzott növelése veszélyekkel is járhat. Az irodalomban konszenzus látszik kialakulni arról, hogy a jegybank által követett célok minél teljesebb átláthatósága kívánatos, ám a makrogazdasági és monetáris folyamatok várható alakulására vonatkozó információk tekintetében már nem egyértelmű a helyzet. Az átláthatóság mértékének megválasztásakor a jegybank hitelessége és a gazdasági sokkokra történő rugalmas reagálás között kell megtalálni az egyensúlyt. A teljes átláthatóság ugyanis nehezebbé teheti, hogy a jegybank több célt is szem előtt tartva eseti alapon döntse el, mikor melyik érdekében kíván lépéseket tenni. Az ilyen komplex magatartás a legtöbb jegybank esetében nagyon gyorsan a hitelesség elvesztéséhez vezetne, hiszen a hitelesség éppen a célok, prioritások és a döntési folyamat átláthatóságán alapul. A nagyon hiteles jegybankok (Fed, Bundesbank) hitelességének forrása a múltban szerzett érdem, amely nem függ közvetlenül a jelenbeli döntésektől, emiatt olyan monetáris politikai döntéseket is meghozhatnak, amelyeket más jegybankok akkor sem, ha az lenne az optimális.





>> Gyakorlati megoldások



Az átláthatóság elősegítését szolgáló konkrét megoldások többsége ma általánosan elfogadott és alkalmazott. Igazán éles ellenállást a döntéshozatali folyamatok nyilvánosságát célzó megoldások - a döntéshozó testület üléseiről készített összefoglalók, az egyes tagok szavazatainak és álláspontjának publikálása - váltanak ki, amint azt az EKB átláthatóságáról folytatott nyílt vita is hűen tükrözte. A döntéshozatali mechanizmus fekete dobozába bepillantást engedő megoldások melletti legfontosabb érv, hogy pontosabb képet adnak a jegybank döntései mögött meghúzódó logikáról, a bennük kulcsszerepet játszó változókról és ezáltal a jegybank reakciófüggvényéről. Az egyes szavazatok vagy a szavazati arányok ismerete jelzi a döntések támogatottságát, és pontosítja a továbbiakban várható lépésekről alkotott képet. A közgazdasági érvek mellett ezek a megoldások az ellenőrizhetőséget, elszámoltathatóságot is támogatják. Az egyéni álláspontok nyilvánossága a testületi felelősség mellett a tagok egyéni felelősségét is hangsúlyozza.

Az ülésekről készített összefoglalók, szavazatok publikálása ellen két fontos érv hozható fel. Egyrészt az, hogy visszafogja a nyílt vitát, a döntések színfalak mögötti meghozatalához vezet, így akár csökkentheti is a tényleges átláthatóságot. Másrészt a többféle álláspont nyilvánossága a jegybankot széthúzó, határozatlan intézményként tüntetheti fel, így fokozhatja a piaci szereplők bizonytalanságát, és alááshatja a kis többséggel hozott döntések hitelességét. Felmerülhet még, hogy az egyes tagok álláspontjának, szavazatainak nyilvánossága fokozhatja a rájuk nehezedő politikai nyomást. Az érvek és ellenérvek sokfélesége a nemzetközi gyakorlat sokszínűségében is tükröződik: még az inflációs célt követő jegybankok gyakorlata sem egységes, nincs mérvadónak tekinthető általános nemzetközi gyakorlat (lásd a táblázatot).





>> Transzparencia itthon



A közvetlen inflációs célkövetés rendszerének bevezetésével párhuzamosan az MNB átláthatósága jelentősen nőtt. A változások a monetáris politika vitelének több vetületét is érintették.

- Az új jegybanktörvény egyértelműen meghatározza a monetáris politika elsődleges céljaként az árstabilitás elérését és fenntartását. Az MNB továbbra is köteles a kormány gazdaságpolitikájának támogatására, de azt csak elsődleges céljának veszélyeztetése nélkül teheti, vagyis a törvény egyértelművé teszi az árstabilitás elsődlegességét.

- A monetáris tanács közzéteszi a monetáris politika által releváns időtávra - a kormány középtávú gazdaságpolitikai programjával összhangban - meghatározott számszerű inflációs célt.

- A makrogazdaságra vonatkozó információk nyilvánosságának területén is jelentős előrelépés történt. Ennek legfontosabb eleme az inflációs és makrogazdasági előrejelzéseknek a publikálása. Az MNB korábban is publikálta a döntéshozatal számára releváns adatokat, de az inflációs jelentés elemzéseinek, a prognózisra vonatkozó érzékenységi vizsgálatoknak köszönhetően azok döntéshozatalban betöltött szerepe világosabbá vált. A kulcsszerepet játszó változókról, azok kapcsolatairól, a döntések mögötti logikáról, a döntéshozók gondolkodási kereteiről a korábbinál pontosabb kép rajzolódik ki, ezáltal a jegybank várható lépései az eddiginél jobban előre jelezhetőek.

- A döntési folyamatok átláthatóságát tekintve szembetűnő a legfőbb döntéshozó szerv szerepének változása. Korábban a monetáris politika operatív döntéseit az elnök a monetáris bizottsággal történő konzultációt követően hozta, melynek azonban sem összetétele, sem ülésezési rendje nem volt nyilvános. Ezzel szemben ma a jegybanktörvény értelmében az MNB legfőbb döntéshozó szerve, a monetáris tanács (mt) havonta legalább két alkalommal ülésezik, és hatáskörébe tartozik minden, a jegybank alapvető feladataival kapcsolatos döntés. Ezáltal az operatív döntéseket hozó testület összetétele, a tagok személye a gazdasági szereplők számára ismertté vált, továbbá az mt üléseinek és az inflációs jelentés publikálásának időpontját fél évre előre közli a jegybank.

- A döntések kommunikációjában bekövetkezett változások is a teljesebb átláthatóság irányába mutatnak. A jegybank minden ülést követően sajtóközleményt ad ki, bejelentve az irányadó kamat változatlanul hagyását is, nem csak annak változtatásait. A sajtóközlemény emellett tartalmazza az mt napirendjének pontjait is, és az irányadó kamatláb változása esetén annak rövid indoklását. A váratlanabb, fordulatot jelentő döntések indoklása részletesebb, és az mt a monetáris politika szempontjából kiemelkedő jelentőségű eseményekkor is közleményben tájékoztat álláspontjáról. A döntések, események magyarázata időnként előretekintő, felhívja a figyelmet azon folyamatokra, melyek alakulásától nagymértékben függnek a jövőbeli döntések. A közlemények terén az utóbbi időszakban újabb továbblépés történt, már a kamatláb változatlanul hagyását is rövid indoklás kíséri. Ugyancsak a döntések jobb megértését szolgálja, hogy az inflációs jelentés megjelenésekor az MNB lehetőséget nyújt az azt készítő közgazdasági főosztály munkatársaival történő technikai háttérbeszélgetésre is.





>> Hol tartunk most?



Az IMF 1999-ben a BIS-szel, jegybankokkal és akadémikusokkal együttműködve megalkotta a jegybanki átláthatóság tekintetében kívánatosnak tartott elvek és gyakorlati megoldások gyűjteményét. A megfogalmazott elvek négy bővebb területet ölelnek fel: a jegybank céljainak és felelősségének világosságát, a monetáris politikai döntéshozatal folyamatának nyitottságát, a monetáris politika vitelével kapcsolatos információk elérhetőségét, valamint a jegybank ellenőrizhetőségét. Az IMF rendszeresen készít a kritériumok teljesítéséről értékelést, és ezt publikálja is. Az MNB-ről 2002-ben készült az IMF legutóbbi értékelő jelentése, mely megállapította, hogy az MNB gyakorlatában az ajánlások maradéktalanul teljesülnek.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az inflációs célkövetés rendszerének bevezetésével párhuzamosan az MNB a monetáris politika vitelében lényegesen átláthatóbb lett a korábbiaknál. A legtöbb területen - összhangban az inflációs célkövetés monetáris politikai stratégiájával - az MNB is alkalmazza a legátláthatóbb jegybankokra jellemző elemeket, átláthatósága az EKB-hoz és a svéd jegybankhoz hasonló mértékű (lásd az ábrát). Kivételt a testületen belüli álláspontok nyilvánossága jelent, az MNB ugyanis nem teszi közzé sem az mt ülésének összefoglalóját, sem az egyes tagok szavazatait vagy a szavazati arányokat. Ugyanakkor ezeknek a megoldásoknak a megítélése mind az elméleti irodalomban, mind a szakmai vitákban és a nemzetközi gyakorlatban ellentmondásos, nincs széles körben elfogadott konszenzusos álláspont vagy mérvadó gyakorlat ("best practice"), a választott megoldás minden esetben a konkrét intézményi keretektől és társadalmi normáktól függ.