A rejtett gazdaság gazdag eszköztára

A vélt vagy valós pluszteljesítmény elismerésére szolgáló jövedelemátengedés, azaz a hálapénz és a borravaló rendkívül elterjedt a magyar társadalomban. A kérdezettek 60 százaléka magáról és személyes ismeretségi köréről (családtagok, ismerősök) szólva ismerte el, hogy a közelmúltban adott hálapénzt.





>> Gyakori az adózatlan borravaló



Borravalót a lakosság igen magas aránya, 77 százaléka szokott adni. E tekintetben nem tapasztaltak a felmérők bizonytalanságot: 23 százalékuk szinte egyöntetűen állította, hogy nem tesz ilyet. A legtöbben étteremben, fodrásznál, kozmetikusnál adnak borravalót; ez a lakosság körülbelül kétharmadára, a borravalót adók több mint négyötödére jellemző.

A lakosság 28 százaléka szokott borravalót adni mesterembereknek, és csaknem ennyien vannak azok is, akik a benzinkutasnál hagynak ilyen célú összeget. 22 százalék azok aránya, akik a taxisnak többet fizetnek, mint amennyi az óra szerinti viteldíj összege. Minden más szituációban a kérdezettek - illetve környezetük - kevesebb mint egytizede ad borravalót.

A borravaló mértéke átlagosan a számlaérték 4-10 százaléka; a legalacsonyabb az arány a benzinkutaknál és az idegenvezetés igénybevételekor.

A kérdezettek, illetve szűkebb környezetük 11 százaléka szokott borravalót kapni. Túlnyomó többségük, 85 százalékuk e jövedelem után nem adózik. Csupán töredékük (6 százalék) szerepelteti az összeget adóbevallásában.





>> Mennyit ér

a házimunka?



A gazdaság nem elhanyagolható része a házimunka, amit a családtagok otthon, fizetség nélkül végeznek. A lakosság több mint fele nem képes megbecsülni, mennyi pénzt takarít meg a háztartása egy hónapban azzal, hogy maga végzi a mosást. Öt megkérdezett közül kettő arra sem vállalkozott, hogy az otthoni takarítás és a főzés értékét, az így megtakarított kiadás összegét megbecsülje.

Az otthon főző családok közül azok, amelyek körülbelülre meg tudták mondani e házimunka értékét, havonta átlagosan 26 500 forintra tették összegét. A második legnagyobb - bár sokkal kevesebb háztartást érintő - megtakarítási lehetőség a gyerekfelügyelet. Becslésük szerint azzal, hogy nem hívnak bébiszittert, havi több mint 23 ezer forintot takarítanak meg. A kérdezettek által becsült összegek segítségével meghatározható, hogy a munka értéke eléri a havi 125 ezer forintot annál a családnál, amelynek mindegyik felsorolt szolgáltatásra szüksége van, és mindegyiket maga végzi el.

A háztartások tagjai olykor nem csak saját maguk részére végeznek munkát. A kérdezettek 41 százalékával fordult elő az utóbbi egy-két évben, hogy segített rokonának, barátjának háza építésében, lakása felújításában. A többiek válaszai rendkívül széles körben szóródtak. Az irreális szélső értékeket elhagyva a mintából, az így számított, ellenszolgáltatás nélkül végzett munka korrigált átlaga 76 ezer forint.





>> Befolyással szerzett

jövedelmek



A kérdezettek mintegy egyharmada tudott olyan esetről környezetében, hogy vállalati vezetők, illetve munkatársak saját, személyes céljaikra használták a vállalat erőforrásait; annak pénzén vásároltak valamilyen terméket, vettek igénybe szolgáltatást, illetve személyes célra használták a vállalat eszközeit.

A spontán válaszok elhangzása mellett a kérdezőbiztosok rákérdeztek a válaszadók által nem említett egyéb lehetőségekre. Az összesített lista első helyén a cégtelefon magáncélú használata áll, amelyet a kérdezettek csaknem kilenctizede említett. A vállalati erőforrások magáncélú használatának másik legelterjedtebb formája a gépjárműhasználat, amelyet a mintában szereplők közel 80 százaléka hozott szóba. Hasonló arányban hivatkoztak a fénymásolás és más irodai szolgáltatások igénybevételéről. Az emberek több mint kétharmada említette még a magáncélú irodai számítógép-használatot.

A lakosság 29 százaléka tud arról környezetében, hogy valaki beosztása, pozíciója révén ingyen veszi igénybe mások munkaerejét, szolgáltatásait.

A válaszolók szerint leggyakrabban a főnök személyes célra vette igénybe alkalmazottainak munkáját. Az is előfordult, hogy a szervezet céljaira, de munkaidőn kívül, nem fizetett túlórában, illetve a munkaköri kötelezettségbe nem tartozó munkákra késztette beosztottjait a foglalkoztató. Olyan válaszok is előfordultak, amelyek kényszermentes, kölcsönös szívességekről számoltak be.

Az ingyen igénybe vett szolgáltatás, segítség túlnyomórészt fizikai. Legtöbben (25 százalék) építkezéssel, lakásfelújítással kapcsolatos ügyekre utaltak, a második leggyakoribb a személyszállítás, illetve a fuvarozás volt. A beosztással való visszaéléseket jelzők szerint a fizikai munkák mellett a leggyakrabban személyes ügyeik intézésében támaszkodtak beosztottaikra a vezetők.

Voltak, akik egyszerűen azzal intézték el a választ, hogy az élet minden területén megnyilvánul a befolyás jogtalan használata, míg mások olyan egyéb válaszokat adtak, amelyek nem értelmezhetők konkrét információként, inkább csak a befolyással való viszszaélés elutasításaként.





>> Szubjektív vélemények a rejtett gazdaságról



A rejtett gazdaság lakossági megítéléséhez hozzátartozik a legális gazdaság, és annak egyik fő szabályozó elemének, az adórendszernek a megítélése. Az adórendszert - a saját és a hasonló helyzetű adófizetők érdekeit szem előtt tartva - a lakosság a közepesnél kisebb mértékben tartja megfelelőnek. A válaszolók közel fele valamilyen mértékben elégedetlen az adórendszerrel. Az értékelések átlaga ötfokozatú skálán 2,5-et tesz ki.

Az adórendszerrel való viszonylagos elégedetlenség ellenére a kérdezettek háromnegyede egyetért azzal, hogy mindenkinek be kellene tartania a gazdasági törvényeket, szabályokat, előírásokat. 21 százalékuk véli úgy, hogy ha másoknak nem ártanak vele, akkor áthághatják a szabályokat, míg 2 százalék szerint ezt bárki megteheti, ha módja van rá.

Az elégedettség bármely szintjét vizsgálták az elemzők, megállapíthatták, hogy a lakosság több mint héttizede elutasítja a gazdasági előírások megszegését, és legfeljebb 5 százalékuk támogatja azt. A lakossági átlagtól lényegesen eltér a vállalkozók véleménye. Bár az uralkodó nézet e körben is az, hogy a törvényeket be kell tartani (57 százalék), 38 százalékuk megengedhetőnek tartja azok megszegését, ha ezzel nem okoz kárt másoknak.

A lakosság 23 százaléka részt venne a rejtett gazdaság valamely formájában, ha ebből semmilyen hátránya nem származna. A lakosság kétharmada egyértelműen elutasítja részvételét. A vállalkozók nagyobb arányban hajlanak (45 százalék) a rejtett gazdaságban való részvételre. Határozott elzárkózás is körülbelül ugyanilyen arányban (44 százalék) jellemző a vállalkozókra.

A részvételi hajlandóság erősen függ attól, hogy a választ adó általában miként vélekedik a gazdasági törvények betartásának szükségességéről. Ez az összefüggés a szakemberek szerint erős, de korántsem szignifikáns. Még akik szerint mindenkinek be kellene tartania minden gazdasági előírást, azoknak 16 százaléka is részt venne a rejtett gazdaságban, ha abból semmilyen hátránya nem származna.

Az "attól függ" megjelölést választó 50 személytől megkérdezték a felmérés során: mi késztetné arra, hogy részt vegyen a rejtett gazdaságban. Csaknem egyharmaduk anyagi, egzisztenciális helyzetétől tenné függővé döntését, és csak akkor venne részt a rejtett gazdaságban, ha legális úton nem tudná biztosítani saját vagy családja megélhetését. Három válaszoló saját bevallása alapján már most is ebben a helyzetben van, ezért vesz részt a rejtett gazdaságban.





>> Az informális

kapcsolatok előnyei



Az informális kapcsolatrendszer szerepét általában jelentősnek ítélik a kérdezettek: 42 százalékuk szerint nagyon fontos, további 22 százalékuk szerint meglehetősen fontos. Egy ötfokozatú skálán az értékek átlaga kereken 4, tehát meglehetősen magas.

Az informális kapcsolatrendszer jelentőségéről kialakított lakossági véleményeket az is alátámasztja, hogy a kérdezettek jelentős része szerint mind az adóhivatallal, mind a rendőrséggel kapcsolatos ügyek elintézhetők ismeretségek révén. Az ismeretségeknél kevésbé tartják hatásosnak a kérdezettek a korrupciót, az adóhatóság alkalmazottai vagy a rendőrök "lefizetését", bár ennek hatékonyságáról többnyire meg vannak győződve.

A válaszadók 54 százaléka szerint ismeretségek révén elintézhető, hogy ne kelljen megfizetni egy APEH-határozattal kirótt bírságot.

A válaszadók szerint az ismeretségnél kisebb a szerepe a pénznek, a megvesztegetésnek, 46 százalékuk mégis úgy véli, egy nagyobb összeg felajánlásával ki lehet bújni az APEH-bírság megfizetése alól.

A válaszolók háromnegyede úgy gondolja, hogy személyes ismeretségek révén befolyásolható egy szabálysértési (rendőrségi) ügy kimenetele, míg ellenkező véleményen a lakosságnak mindössze 15 százaléka van.

Ha nincs személyes ismerős, a megkérdezettek 55 százaléka szerint egy nagyobb összeg segítségével is befolyásolható a szabálysértési ügy kimenetele. 27 százalék véleménye alapján a szabálysértési ügyek lezárása pénzzel nem befolyásolható, 6 százalékuk úgy vélekedik, hogy ez az összeg nagyságától és a megvesztegetésre kiválasztott személytől függ. A bizonytalanok aránya 12 százalék.





>> Rugalmas

erkölcsi mérce



A rejtett gazdaságban való részvétel különböző lehetőségeit felsorolva a kérdezőbiztosok arra kérték a válaszadókat, hogy mindegyikről mondják meg, szerintük azok erkölcsileg elítélhetőek-e, vagy sem. A bizonytalanok aránya 4-10 százalék között volt.

Többen akadtak, akik elítélték az illegális tevékenységeket, mint akik szerint azok erkölcsileg nem ítélhetők el. Ugyanakkor jelentős különbségek adódtak az egyes tevékenységek megítélésében, elfogadásának mértékében. Csaknem annyian vannak azok, akik valamilyen szinten tolerálhatónak tartják az illegális gazdasági műveleteket, mint akik nem.

A listán szereplő tevékenységek értékelésének összehasonlítása alapján úgy tűnik, hogy a lakosság nagyobb mértékben ítéli el a vállalkozók ügyeskedéseit, mint az alkalmazottakét. További jellemző az erkölcsi mércére, hogy sokkal inkább rossz szemmel nézi azokat az illegális tevékenységeket, amelyek mögött nem áll tényleges teljesítmény, és a szabálysértés célja az adóelkerülés.

Tíz megkérdezett közül 9 erkölcsileg elfogadhatatlannak tartja a teljesítés nélküli, fiktív számlák gyártását és vásárlását. Nem sokkal jobb a megítélése a feketén dolgoztatásnak, amelyet szintén a lakosság jelentős része, 84 százaléka tart erkölcsileg is helytelennek.

Öt megkérdezett közül 4 hasonlóan vélekedik a magánjellegű kiadások cégköltségként való elszámolásáról, és hasonlóan rossz megítélés alá esik az ismerősöktől, barátoktól kapott számlák költségcsökkentő célzatú felhasználása is - ezt a megkérdezettek háromnegyede tartja elfogadhatatlannak.

A tényleges vagy vélt, illetve megszokáson alapuló többletteljesítmények elismerésére szolgáló jövedelmek, köztük a hálapénz, a borravaló eltitkolása erősen megosztja a lakosságot. Minden második kérdezett egyértelműen elítéli az ilyen magatartást, és összesen ugyanennyien vannak azok, akik megengedhetőnek tartják, vagy bizonytalanok e tekintetben.

A hálapénz elfogadását a lakosság 47 százaléka tartja elítélendőnek, viszont csaknem ugyanennyien vannak azok is, akik a hálapénz elterjedését elfogadhatónak ítélik.