Költségvetési takarékosság - szocialista módra

Mielőtt a lakástámogatásokra rátérnénk, meg kell jegyezni két anomáliát. Hogyan lehet konzekvens gazdaságpolitikáról beszélni, ha a kormány az elmúlt bő év alatt mintegy 30 ezerrel növeli a közszféra létszámát (minden bukott vagy a választáson nem indult MSZP-képviselőnek zsíros tanácsadói szerződést kínálva a különböző minisztériumokban), s ezután pedig a jövő évre mintegy 50 ezres leépítést hirdet meg? Akiket felvett, azoktól most megszabadul? Nem hiszem. Akkor a "régiekből" küld el mintegy félszázezret? Valószínűleg igen. Nagy kérdés, hogy az ilyen drasztikus és ilyen rövid idő alatt megtett lépés nem vezet-e szakmai kontraszelekcióhoz (a Horn-kormány idején erre már volt példa), s a várhatóan nagy végkielégítések miatt jövőre nem veszítünk-e többet a vámon, mint amennyit nyerünk a réven.

Szakemberek számítása szerint mintegy 30 milliárd forintnyi adó nem folyik be egy évben amiatt, hogy a határ mellett élők (ez egy kicsi ország hosszú határral) és a tranzitforgalom sem nálunk tankol, s nem nálunk fizet adót a magas üzemanyagárak miatt. A társasági adó korábbi csökkentésének bevételfokozó hatása mindenesetre elgondolkodtató tapasztalat lenne a jövőre nézve.

A lakáspolitikában három lépésben takarékoskodott és takarékoskodik a kormány. A bérlakásépítés keretét nominálisan viszi le két év alatt a harmadára (2002-ben még 20 milliárd állt rendelkezésre erre a célra, míg jövőre a beterjesztett szándékok szerint csupán 7 milliárd lesz a keretösszeg), a tavaszi kamattámogatási rendszer megkurtítása után pedig a harmadik "felvonás" a jövő évben életbe lépő adójóváírás drasztikus megvonása és csökkentése lesz. A restrikció erősségét jól jellemzi az a makroadat, hogy az eredeti 35 milliárdos adó-jóváírási keretöszszeg közel a negyedére, 9 milliárdra csökken a kedvezmény szigorítása révén.

Nem öntjük-e ki a fürdővízzel a gyermeket is? - ez a nem könynyen megválaszolható kérdés kell hogy foglalkoztassa egyszerre a szakembereket és a politikusokat is. Az elmúlt néhány év egyik (talán legfontosabb) motorja a gazdaság növekedésében az építőipar volt. A korábban áldott, ma a szocialistáknál a zárt ajtók mögött szidott Széchenyi-terv egyik legfontosabb pillére éppen az építőipar volt. Matolcsy György (illetve a Privatizációs Kutatóintézet) számításai szerint 10 ezer új lakás 117 milliárd forint új GDP-t, s 50 000 új munkahelyet teremt, s ezért különösképpen támogatandó. Külön érdekes és fontos, hogy az új munkahelyek zöme a leginkább munkanélküliséggel fenyegetett, nem szakképzett rétegnek jelent foglalkoztatást, a hitellehetőségek ösztönzése pedig jelentősen viszszaszoríthatja az ebben a szektorban egyébként közismerten erős szürkegazdaságot.

Szándékokban, ígéretekben nem volt hiány. Medgyessy Péter egy az ország nyilvánossága előtt zajlott tv-vitában, az Orbán- Medgyessy vitában állította, hogy: A kérdésre hadd kezdjem rögtön azt, ami nekem tetszett az elmúlt négy évben. Lehet, hogy ez meglepő, de én úgy gondolom, hogy egy normális országban négyévenként nem kezdődik újra az élet, és ebből következően én nem tagadom, hogy voltak olyanok, amik nekem tetszettek, és tovább is akarom csinálni, amennyiben a választók bizalmát megkapjuk. Nos, az egyik a fiataloknak a lakáshitel-kedvezménye. Ez egy jó dolog, mi tovább fogjuk csinálni, és amit még szeretnénk, az az, hogy egy szélesebb kör számára tudjuk biztosítani azt, hogy hozzá tudjanak jutni lakáshoz."

Tudjuk, hogy az új kormányzati szerkezetben a lakáspolitika a Belügyminisztériumhoz tartozik, s a felelős vezető emberek közül senkinek sincs közgazdasági végzettsége. Ezért is örvendetes az a tény, hogy a Társaság a Lakásépítésért szervezet megbízott egy kutatóintézetet, hogy az állami lakástámogatásoknak immár ne csak a kiadási, hanem a közvetlen és közvetett (ún. multiplikatív) hatásait is számszerűsítse, s tegye le azt az asztalra. A választás a Gazdaságkutató Részvénytársaságra esett, amelynek vezetője az a Vértes András, aki talán nem egészen véletlenül, de épp a Magyar Szocialista Párt választási programját jegyezte. Annál tanulságosabb a mellékelt táblázat, amely nem mond mást, mint azt, hogy a modell szerint a 100 milliárd forintos kamattámogatás és a kapcsolódó egyéb támogatások 54 ezer új munkahely, 13 700 új lakás mellett mintegy 110 milliárdnyi államháztartási bevételt is maguk után vonzanak (lásd a táblázat számait).

S bár a modell vonatkozásában lehetnek apró véleménykülönbségek, ám a végeredmény meghökkentő: a takarékoskodás az államháztartás hiányát nem mérsékli. Ha már a szocialista kormány nem számol, higgyen legalább a szakértőinek. S ne felejtsünk el legalább két tényt. Az egyik, hogy az építőipar (melynek GDP-n belüli részaránya ma Magyarországon 6 százalék, az Európai Unióban pedig 10-11 százalék) foglalkoztatja leginkább a hazai kis- és középvállalkozásokat. A másik tény pedig az, hogy most, ezekben az években dől el az a kérdés, a mi építőipari vállalataink fognak-e dolgozni a környező országokban, vagy elveszítjük még a saját piacainkat is. Kár lenne. Visszaszerezni sokkal nehezebb lesz.



A szerző a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselője