A szemünk előtt esik darabokra a pénzügyi rendszer, a vámháború és az infláció is ennek a tünete – állítja a jegybankár
„Recseg-ropog az a pénzügyi rendszer, amiben most élünk, látjuk ennek a válságjeleit” – jelentette ki Virág Barnabás, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, aki a 34. Bálványosi Szabadegyetemen tartott előadást a pénz jövőjéről. Az alelnök hosszan beszélt arról, hogy miért van válságban a második világháború óta működő globális pénzügyi rendszer, amelynek egyre több területén mélyreható változások zajlanak.
Óriási pénzmennyiség van a világban, amit lehetetlen kivonni
Az MNB alelnöke szerint az elmúlt két-három év globálisan az inflációs problémáról szólt, azonban a folyamat sokkal összetettebb, mint elsőre tűnik. Úgy véli, mindig akkor történik valami brutálisan nagy változás a pénzügyi rendszerben, amikor három feltétel áll fenn egyszerre.
- Az első esetben a fennálló rendszer devalválódik, aminek a válságjelei a növekvő adósságok, az inflációs problémák és az emelkedő vagyoni különbségek.
- A technológia forradalmi átalakulása, amikor valamilyen új technológia jelenik meg a gazdaságban. A történelemben ilyen esetekben mindig új pénzügyi rendszerre volt szükség. Ez különösen a 17. század és a nagy ipari forradalom óta figyelhető meg. „Értelemszerűen most is valami nagyon komoly technológiai változás zajlik a mesterséges intelligencia megjelenésével és a digitális tér egyre aktívabb használatával.”
- A harmadik elem geopolitika átrendeződése, amikor a regnáló hatalmak között a világgazdaság újraelosztása történik, ez időről időre a pénzügyi rendszer átalakulását eredményezi.
Virág szerint az egyik legfontosabb kérdés, hogy megingatható-e az Amerikai Egyesült Államok domináns pénzügyi szerepe, erről szól most rengeteg történés, beleértve a vámháborút vagy a Donald Trump amerikai elnök és a Fed-elnök között zajló nagyon aktív vitát.
Szerinte egyértelmű válságtünet, hogy a világ egyre nagyobb pénzmennyiség mellett képes csak működni.
Ha megnézzük, hogy globálisan mennyi pénz van a világgazdaságban, és a GDP-hez viszonyítjuk, akkor az látható, hogy míg a 70-es években 60 százaléka, azaz nagyjából kétharmada volt a globális pénzmennyiség a globális GDP-nek, addig ez a ráta most 130-140 százalék körül van.
Ez azt jelenti, hogy a globális növekedés fenntartásához nagyjából kétszer annyi pénztömegre van szüksége a világnak
– mondta Virág, hozzátéve, hogy mindig a világgazdasági válságok időszakában – például 2008-ban és a 2020-as Covid alatt – voltak a legnagyobb ugrások a pénztömegben, amikor a mennyiségi lazításon keresztül a jegybankok friss pénzt nyomtak a rendszerbe, hogy azon keresztül a költségvetéseket finanszírozzák, és hogy az állam képes legyen azokat a funkciókat ellátni, amelyek a gazdaság stabilitásához szükségesek.
Az MNB alelnöke szerint pénzt könnyű csinálni, nehéz azonban abbahagyni, és lehetetlen kivonni a világgazdaságból. Ennek a jelenségnek pedig az a következménye, hogy nagyon sok országban a lakások megfizethetetlenek a fiatalok számára.
De ugyanerre vezethető vissza, hogy az élelmiszerárak megugranak, illetve hogy értelmezhetetlen mémrészvények árai egyik napról a másikra több száz százalékkal emelkednek. Ez a pénztömeg folyamatosan keresi a helyét, és kevésbé hatékony helyeken köt ki, amiből pedig buborékok és társadalmi feszültségek keletkeznek.
Nem a vámháború, hanem az adósságok kezelése a világpolitika első számú kérdése
Virág Barnabás arra is felhívta a figyelmet, hogy a pénz hitel formájában kerül a világgazdaságba, ezt mutatja, hogy 70-es évekhez képest duplázódott a világ összes adóssága, ma a két és félszerese a globális GDP-nek. Ez egy komoly instabilitási kockázat, és nagyon sok makrogazdasági probléma erre vezethető vissza.
Jelen pillanatban nem a vámpolitika a világpolitika number one kérdése, hanem hogy mit kezdenek az államok ezzel a jelentős adóssággal
– mondta az MNB alelnöke. A G7, azaz a világ legfejlettebb országainak adóssága Németország kivételével masszívan 100 százalék fölött van a GDP arányában, Japánban például 250 százalékos. Ezzel párhuzamosan a költségvetésekben is egyre nagyobb finanszírozási igény jelenik meg, hiszen mindenki többet akar költeni zöldátállásra, infrastruktúra-védelemre, miközben a demográfia folyamatosan a költségvetés ellen dolgozik. Ez nem csak Európában figyelhető meg, ez zajlik Kínában, Japánban, Dél-Koreában vagy Észak-Amerikában. Ennek aztán aztán az eredménye, hogy közben nagyobb kamatterhet kell fizetni az adósság után, ez ma már a legtöbb országban a GDP 4 százalékát is eléri.
Az infláció is válságtünet, óriási vagyonkoncentráció zajlik
Virág szerint a másik jelenség, amely ugyancsak mutatja, hogy recseg-ropog a pénzügyi rendszer, az az infláció. Az MNB alelnöke úgy látja, sokáig elavult elméletnek számított a mennyiségi pénzelmélet, ám érdemes lesz a régi tankönyveket fellapozni.
A húszas évtized egyértelmű tanulságokat nyújt: ha túl sok pénz kering a rendszerben, és ahhoz képest túl kevés a kínálat, amit épp meg tudunk termelni, mert leállt a gazdaság, és lassabban indulnak útnak a gyártókapacitások, abból igenis a nap végén infláció lesz
– mondta a jegybankár. Ez főleg a Covid alatt látszott meg, amikor az államok nagyon széles támogatási rendszert működtettek.
Virág beszélt az elmúlt évtized lakásár-emelkedéséről is, ami szerinte abból fakad, hogy a lakás is egy globális pénzügyi termékké vált. Eközben a részvényárak elszakadtak a GDP alakulásától, mindez pedig óriási vagyonkoncentrációt eredményezett.
Kiemelte, hogy a globális vagyonpiramis csúcsán a társadalom másfél százaléka birtokolja a pénzügyi eszközök közel felét.
Ennek következtében egy nagyon szűk társadalmi csoport döntése határozza meg, hogy milyen beruházások valósulnak meg. „A nap végén a pénz egy koncentrált helyen csapódik ki.” Ez is a pénzügyi rendszer fenntarthatatlanságát mutatja.
Ez lehet a következő pénzügyi válság kiindulópontja
Egyre jobban terjednek a digitális fizetési megoldások, már afrikai országokban is ez a jellemző, sőt, sokszor kihagynak szakaszokat, például nem telepítenek bankfiókot, mert mindenki rendelkezik mobiltelefonnal. Eközben megjelentek teljesen új szereplők, akiknek nincsenek gátlásaik, olyan területekre hatolnak be, amelyek korábban bankok privilégiumai voltak. Példaként említette a Revolutot, amely Magyarországon már a második banknak számít 2 milliós ügyfélszámával.
Úgy látja, a következő válság egyik kiindulópontjai lehetnek ezek a szolgáltatások, ugyanis egy idő után olyan szereplőknél koncentrálódik a fizetési forgalom, akik nem tudják ugyanazon minőségi kritériumok alapján működtetni a rendszert.
Példaként említette, hogy milyen gyors változások zajlanak: míg a Google-nak 78 hónap, tehát hat év kellett, hogy elérje a 100 millió felhasználót, addig a ChatGPT-nek két hónap.
Amerika legfontosabb exportcikke a dollár
Az MNB alelnöke beszélt az amerikai–kínai versenyfutásról is, szerinte a történelem tanulsága, hogy amikor van egy hegemón, és megjelenik mellette egy kihívó, az előbb-utóbb a pénzügyi rendszerekben is ütközéshez vezet.
A gazdasági erőforrások tekintetében az látszik, hogy egyre erőteljesebbé válnak az ázsiai gazdaságok
– mutatott rá, hozzátéve, hogy a vámháború nem a végső ok. Ezt azzal magyarázta, hogy Amerika többet importál, mint exportál, vele szemben Európa és Kína többet exportálnak.
Ez azonban nem új jelenség, az elmúlt negyven évben így működött a világ, ugyanis Amerika legfontosabb exportcikke a dollár volt, amit csak deficites folyó fizetési mérleggel képes biztosítani.
Ugyanakkor vannak kihívók, mint az eurózóna vagy a BRICS-országok. Az igazi kihívás azonban az, hogy csak akkor tud globális pénzzé válni egy deviza, ha képes folyamatosan ellátni a kereskedelmen keresztül az újabb és újabb fizetési egységgel a világot, tehát a fizetési mérlege deficites. Ez most nem teljesül sem Kína, sem az EU esetében.
