Az agrárium kapott piros lapot
Brüsszel
Günter Verheugen bővítési biztos a tagságra váró országokat értékelő jelentéseket az Európai Parlament plenáris ülésén bemutatva hangsúlyozta, hogy a jövőre csatlakozó országok felkészültsége nem jelent majd veszélyt vagy kockázatot az EU egységes piaca, illetve az uniós intézmények működése számára. A netán fennálló elmaradások többsége elsősorban a leendő új tagállamok számára járhat hátrányokkal, amennyiben ezek rendezéséig csökken az esélyük, hogy megfelelő mértékben részesüljenek a különböző közösségi támogatásokból. A jövőre csatlakozó tízek esetében az idei jelentés nem a szokásos átfogó értékelést hozta, hanem elsősorban azokra a területekre összpontosított, amelyeknél elmaradás tapasztalható a tagfelvételi tárgyalásokon vállalt kötelezettségekhez képest.
A magyar jelentés feltűnően jó eredményt hozott ki a jogharmonizáció terén, jóllehet teljes készültségről sem lehet még be-szélni. Szinte valamennyi joganyagfejezet értékelése azzal kezdődik, hogy a vonatkozó magyar jogrend lényegében megfelel a közösséginek, közel van hozzá, netán jó úton van a teljes körű felzárkózáshoz. Figyelmet keltett, hogy a korábbi évek visszatérő témáit: a státustörvényt és a romakérdést a 30 fejezet valamelyike kapcsán említették csak. A két téma között fontos különbség ugyanakkor, hogy míg a státustörvény esetében a jelentés a kerettörvényt már az EU-joganyaggal összhangban állónak minősíti, addig a romák helyzetét ábrázolva lényegében a korábbi évek erőteljesen kritikus értékelését ismétlik meg.
Gazdasági vonatkozásban az értékelés megállapítja: romlott a helyzet mindenekelőtt a külkereskedelmi mérleg, az árfolyam- és a kamatstabilitás vonatkozásában, s bár a 2002-es jelentős költségvetési hiányt az idén "ambiciózus fiskális politikával" próbálják kezelni, eközben azonban az "inkonzisztens monetáris és árfolyam-politika" további tehertételt jelentett. (A költségvetési hiány leszorítását 5 százalékra nehéznek tűnik elérni - jegyzi meg a jelentés.) Elismerően nyugtázták ugyanakkor, hogy a kormány belső adósságállománya csökkenő tendenciát mutat, s hogy a bérkiáramlás kezd szerényebb mértéket ölteni. Ennek ellenére további haladásra van még szükség a fiskális reform esetében, és az is tény, hogy a 2003. évi bérnövekedés is jelentős mértékben meghaladta a teljesítménynövekedést - áll a bizottsági értékelésben.
A politikai kritériumok kapcsán az idén mindenekelőtt az adminisztratív kapacitást, az igazságszolgáltatás felkészültségét, valamint a korrupció elleni küzdelem hatékonyságát vizsgálták. Az utóbbi esetében az a vélemény, hogy a korrupció elleni küzdelem megfelelően strukturált rendszeren alapul, de tovább kell erősíteni az adminisztratív kapacitást.
A jogharmonizáció minősítésére alapvetően három kategóriát alkalmaztak. Az elsőbe kerültek azon ügyek, ahol a magyar jogrend már magas fokon felzárkózott a közösségihez, de még akadnak apróbb teendők. A második csoporthoz tartozó területeken is részlegesen már jó a helyzet, de még hangsúlyozott erőfeszítésekre van szükség. Végül a harmadik kategóriát alkotják a komoly aggodalomra okot adó elmaradások, ahol azonnali és erőteljes beavatkozást látnak szükségesnek ahhoz, hogy az ország az adott területen valamennyi vállalásával elkészülhessen a csatlakozás időpontjára.
Az utóbbi csoportba a magyar jelentés esetében csupán a közös agrárpolitika átvételét kísérő teendők kapcsán kerültek észrevételek - közül három is olyan, amelyik nem az egységes piacot vagy a közösségi intézményeket veszélyezteti, hanem a magyar agrárágazatra nézve vetít előre komoly hátrányokat. A magyarországi kifizetési ügynökségek, valamint az integrált nyilvántartási és ellenőrzési rendszer felkészítésénél tapasztalt késedelem bizottsági megítélés szerint komoly kétséget támaszt az iránt, hogy a tagság első évében Magyarország képes lehet a vonatkozó közösségi forrásokat igénybe venni. Hasonló a vélekedés a vidékfejlesztési programok pillanatnyi helyzetét tekintve is.
Fokozott erőfeszítést összesen tizennégy joganyagfejezet esetében tartottak szükségesnek ahhoz, hogy a tagság idejére a vállalt szintre jusson a vonatkozó magyar joganyag. Figyelmet keltett, hogy a státustörvény kérdéséből fejezetspecifikus - néhány, végrehajtást érintő - ügy lett. A szöveg szerint az új kerettörvény már az EU-joganyaggal összhangban állónak látszik, de megjegyzi, hogy sok múlik a végrehajtási jogszabályokon. Emlékeztet arra, hogy határokon átnyúló törvények végrehajtásánál az érintett szomszédos ország egyetértésére is szükség van.
Az országspecifikus értékeléseket kísérő összefoglaló jelentés tér csak ki a korábban sokszor meglobogtatott védzáradékok kérdésére, ismertetve ezek jellegét, igénybevételük lehetséges módját. Konkrét alkalmazásukra azonban egyetlen témakör vagy ország esetében sem tettek utalást. Másfelől viszont az összefoglaló dokumentum konklúziója leszögezi: amennyiben a csatlakozó országok a taggá válás idejére sem készülnek el olyan területeken, ahol az egységes piac biztonságos működése a tét, az Európai Bizottság nem fog habozni a szükséges intézkedések meghozatalát illetően.
