Közbeszerzési buktatók
Amíg nem átlátható az ajánlatkérők és az ajánlattevők együttműködése, és kevésbé erőteljes a szerződéskötést követő ellenőrzés, illetve komoly szankciók nélkül maradnak a visszaélések, úgy még sokáig nem lesz kellőképpen hatékony a korrupció elleni fellépés - hangzott el tegnap a hazai közbeszerzések tapasztalatait, az összefonódások természetét, okait vizsgáló tanácskozáson. A vitában rámutattak: egy-egy projekt előkészítő, beszerzési és teljesítési szakasza egyaránt alkalmat adhat a korrupcióra. Ezt lehetővé teszik a joghézagok, a szabályozás nyújtotta nagy- és kiskapuk is.
Felmerült azonban: gyakorta pályázni sem tudunk. Sokszor okoz gondot a közbeszerzések adminisztrációja, a formai követelmények sokasága. Hangsúlyt kapott a közbeszerzési folyamat eredményeként létrejött termékek, szolgáltatások, beruházások lényegre törő tartalmi ellenőrzésének és általános monito-ringjának szükségessége. Volt, aki a pályázatok elbírálását, illetve a döntéshozatalt tartotta az egyik legkényesebb pontnak, utalván arra, hogy az érintettek esetenként valamely pressziónak engedve kénytelenek határozni. Ilyenkor azonban a viszszaélés lehetősége, pontosabban kényszere már egyáltalán nem jogi szabályozás kérdése. A jelenlegi és a még inkább a parlament előtt lévő jövőbeni törvény igyekszik mérsékelni a korrupciós kockázatot. Ám, mint azt a tanácskozás részvevői hangsúlyozták, a korrupció visszaszorításához a szabályozás korántsem elegendő: kívánatos bizonyos szemléletváltás, az üzleti kultúra fejlesztése is. Ugyancsak fontos lenne egy lobbitörvény, amely támogató erő lehetne a korrupció elleni küzdelemben.
A műhelyvitában - amelyen az üzleti szféra és a korrupciót kutató szakemberek egyaránt képviseltették magukat - a Piacgazdaság Alapítvány tanulmánya szolgált kiindulópontként. Ez a munka szerves részét képezi az USAID és a KPMG Consulting támogatásával megvalósuló, a posztszocialista országok korrupció elleni harcának kilátásait vizsgáló projektnek. (MKK)
