Csúcson a munkanélküliség

A nemzetközi konjunktúra javulása ellenére valamelyest még romlott is tavaly a globális foglalkoztatási helyzet, ami egyes régiókban (például a Közel-Keleten) súlyos feszültségek forrásává vált - hangoztatja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) jelentése. Térségünk részére - a külföldi tőkebefektetéseknek, az erős belföldi keresletnek és az átalakulás általában sikeres lezártának köszönhetően - javuló foglalkoztatási kilátásokat jósol az elemzés. Az anyag egyik statisztikai kivonata viszont rámutat, hogy egyes államokban (Lengyel-, Lettország) még mindig magas, másutt (Romániában és Bulgáriában) pedig növekszik a mezőgazdaságból élők aránya.

Újabb rekordszintre emelkedett tavaly a globális munkanélküliség, amely - a 2002-es 185,4 millió fő után - tavaly elérte a 185,9 milliós szintet. A munkanélküliség által különösen sújtott korosztállyá váltak a fiatalok, akik körében az állástalanság elérte a 14,4 százalékot, szemben az összes munkaképesek körében meglévő 6,2 százalékkal. További hatalmas, 550 milliós szám kerekedett ki az ILO azon elemzése nyomán, amelyben a világ - napi 1 dollárnál kevesebből élő - dolgozó szegényeit mérte fel.

A foglalkoztatási helyzet az idén valamelyest javulhat, számos ország azonban messze van attól a munkahely-teremtési ütemtől, amellyel el lehetne érni a szegénység 2015-ig való megfelezésének célját. Evégett több mint 500 millió állást kellene létrehozni az adott időpontig. A legjobb szegénységellenes program a munkahelyteremtő program - hangoztatja az ILO. A világ leginkább sújtott térségének a szervezet a Közel-Keletet és Észak-Afrikát minősítette, ahol az átlagos munkanélküliség 12 százalékos, a 15-24 év közöttiek között pedig minden negyedik állás nélkül van.

Szűkebb térségünket az ILO mint az átalakuló gazdaságú országokat elemzi, beleértve a kelet-közép-európai térséget, a Baltikumot és a Független Államok Közösségét. Az itteni irányzatok egyik fontos jellemzőjének tartja a szervezet, hogy az utóbbi tíz évben jelentős tömegek kerültek kívül a munka világán, a foglalkoztatási arány az aktív korú népességen belül az 1993-as 58,8 százalékról mára 53,5 százalékra süllyedt. A térség munkaerő-piaci szerkezetének egyik fontos jellemzője, hogy általában csökkent a mezőgazdaságban - és többnyire az iparban - foglalkoztatottak aránya, miközben növekedett a szolgáltatásoknak a súlya. Magyarországon - az ILO szerint - 1990-ben a foglalkoztatottak 8,7 százaléka dolgozott az agráriumban, ami 2001-ig 6,2 százalékra csökkent. Hasonló változás ment végbe Szlovákiában, illetve jóval nagyobb arányban Cseh- és Észtországban. Továbbra is sokan élnek még az agrárágazatból Lengyel- és Lettországban.

A fejlett ipari államok összességében a foglalkoztatási arány még javult is valamelyest, mégpedig 55,4 százalékról 56,1-re. Ebben a körben a munkavállalási statisztikát az javítaná, ha az Egyesült Államokban sikerülne a fellendüléshez komolyabb munkahelyteremtést párosítani, Európa pedig számottevően növelné a foglalkoztatottaknak az aktív korú lakossághoz viszonyított, meglepően alacsony arányát.