Két sebesség - de miből?

Ez persze önmagában nagyon jól hangzik, de vajon tudjuk-e, miről beszélünk? Vajon végiggondolta-e már valaki, hogy voltaképpen miből is állhatna egy ilyen képletben az egyik meg a másik sebesség?

Az EU részben közös, részben megosztott, részben nemzeti hatáskörben hagyott politikákon alapul. Mindegyiknek megvan a maga EU-jogszabályokban részletesen ábrázolt lényege, büdzséje. Volt már arra példa, hogy az élet kitermelt olyan új lehetséges megoldást valamilyen területen, amely addig nem volt része a rögzített közös játékszabályoknak és játéktérnek. És akkor el kellett dönteni, hogy ezt most mindannyian együtt akarják bevezetni, vagy csak néhányan. A személyi forgalomban az egymás közötti határellenőrzés megszüntetését (is) előrevetítő schengeni megállapodást például kezdetben az akkori tagok kevesebb mint fele írta alá - európai közösségi kereteken kívül. Aztán az idő előrehaladtával mind több tagállam a maga számára is hasznosnak és kivitelezhetőnek tartotta, így hát csatlakoztak, az egyezményt pedig végül beemelték az EU alapszerződései közé. De még így sem mindenki vesz benne részt: a szigetországi britek és írek kimaradtak, és speciális státusszal van benne Dánia is.

Vajon ez most önálló "sebesség", vagy nem? És vajon amikor ma valaki két sebességről beszél, ilyesmire gondol-e, vagy valami másra?

Van egyfelől az évtizedes német gondolat (még Helmut Kohl volt az apostola): ne hagyjuk, hogy a leglassúbb hajó szabja meg a konvoj sebességét! A schengeni egyezmény - miként az euró is - erre vonatkozó illusztrációnak tekinthető. És van másfelől az ugyancsak évtizedes francia aggodalom, hogy a bővítés szétverheti az addigi integrációs vívmányok kohézióját. Azt a nagyszerű képet, amelyben a korábbi ellenségek mára együttműködő, részben egymásra utalt, egymástól is függő, egyszóval összefonódott - tehát ártani egymásnak nem tudó és nem akaró - szövevénybe kerültek.

Nem Chirac "mag-Európája" volt mindennek az első megnyilvánulása. A kilencvenes évek elejére, amikor már látszott, hogy a "keletieket" nem lehet visszatartani, két francia ötlet is felmerült: a Mitterrand-féle európai konföderáció, meg a Delors-féle koncentrikus körök Európája. Chirac "pionír államai", amiről - nem véletlenül - éppen a német parlamentben beszélt, nagyon is egybevágnak mindezekkel. És lényegét tekintve végképp nem tér el ez utóbbitól a tavaly meglobogtatott "mag-Európa" ötlete sem.

Itt térünk vissza a kiinduló kérdéshez: hogy vajon mindez intézményesített több sebességet is jelent-e, vagy sem?

Alighanem azoknak van igazuk, akik arra hajlanak, hogy amíg a kohli megközelítés gyakorlati megvalósulásáról van szó - hagyják a gyorsabb hajókat összeállni például "schengenezni", vagy eurózni -, addig ez nem egyéb az egyébként is megtörténő dolgok pragmatikus kezelésénél. De ettől még nem "többsebességes" az EU mint olyan. Maximum bel- és igazságügyi együttműködése, vagy a pénzügyi politikája. Ami azonban ugyanazon az unión belül zajlik, valamennyi résztvevő szeme láttára, mi több, ez utóbbiak is bármikor részeseivé válhatnak.

A chiraci képletben az a zavaró, hogy megfordítja a dolgot: nem azt mondja, hogy mi már a határellenőrzést is megszüntettük, tehát ezen a téren gyorsabb sebességre kapcsoltunk, hanem úgy dönt, hogy bizonyos országoknak ki kellene jelenteniük: ők egy más (integrációs) sebesség. Miért? Mitől? Hát igen, itt derül ki, hogy a dolog valahol főként retorika.

E felvezetés lehetséges olvasata, hogy X számú országnak a különböző integrációs területeken egyformán kellene politikáját kezelni, mert ők egy más sebesség. Azaz deklaráltan előbbre teszi az "elitklub" megalapítását, majd keres hozzá végrehajtási területeket. A valóság azonban nem ez. A valóság az, hogy bizonyos területeken egyes országok képesek és készek valamilyen fokig együttműködni, mert ennek értelmét és módját látják. S mert itt megteszik, ezért egyúttal - ezen a területen - képviselnek egy bizonyos sebességet.

Erről szólt az EU eddigi szerves fejlődése, és amíg ennek feltételrendszerét nem módosítják, eztán is így fog történni. Minden egyéb csak retorika - politikai együttműködések misztifikálása. Gyakorlati következmények nélkül. Ha úgy tetszik: kétsebességes blöff.