Intések a csatlakozók számára

A Magyarország számára modellként tekinthető államok közül az uniós munkaadói szervezet elemzéséből Írország emelhető ki, amely kis lélekszáma, természeti erőforrásainak hiánya és periferiális fekvése ellenére vált "tigrisgazdasággá". Az ottani fejlesztési ügynökség először feldolgozóipari beruházásokat szervezett, később pedig nem ragaszkodott az alacsony bérű státus és versenyelőny fenntartásához, hanem igyekezett nagyobb értékképző potenciált hordozó tevékenységek (például kutatás és fejlesztés) meghonosítására. Dublin emellett a még elfogadható minimumra csökkentette a kormányzati bürokráciát és társadalombiztosítási terheket.

A kedvezőtlen példák sorában a FedEE elemzői utalnak Portugáliára mint ahol elégtelen munkaügyi reformokat hajtottak végre, rossz a munkához való hozzáálás, sok a hiányzás, fajlagosan nagy és bürokratikus államgépezetet működtetnek, az alacsony bérköltségre való koncentrálás mellett gyengén működtetik az ipari bázist, ezért a csatlakozás után ide telepített üzemek sorra zárnak be, és költöznek Kelet-Európába. Spanyolország esetében a foglalkoztatás túlzott védelmében, a juttatások infláció szerinti indexelésében és a kötött lejáratú munkaszerződések nagy arányában látják az EU-támogatásoknak a várakozásoktól elmaradó eredményét. Görögország esetében - a presztízsberuházásokon, a nyugdíjazáson és a kétes hasznú olimpián kívül - szóvá teszik a FedEE elemzői, hogy gyenge az ország munkaügyi politikája és az ehhez szükséges adatgyűjtés, a kötelező munkaidőt csak ímmel-ámmal tartják be, az ország túlzott mértékben függ a turizmustól és a mezőgazdaságtól, mert nem tudott tartós és nagy volumenű ipari beruházásokat oda vonzani.