Brüsszel beadta a derekát
A Sztavrosz Dimasz foglalkoztatási és szociális biztos által ismertetett javaslat létrehozza az uniós munkaidő-direktívában jelenleg nem szereplő készenléti idő (on-call time) kategóriáját; ez a munkahelyen töltött időnek az a része, amikor az alkalmazott nem végez munkát, csak várja a "bevetést". Ez az idő nem számít bele a munkaidőbe - kivéve, ha nemzeti jogszabályok vagy ágazati megállapodások mégis így rendelkeznek.
Mint ismeretes, az uniós direktíva módosításának régóta kulcskérdése volt az ügyeleti idő elbírálása; Brüsszel azt tervezte, hogy e téren megtiltja a tagállamoknak az egyedi szabályozás (opt-out) alkalmazását. Magyarországon jelenleg két területen, az egészségügyi dolgozókra vonatkozó szabályozás és a készenléti jellegű munkakörök esetében él ilyen kivétellel (VG, 2004. szeptember 10., 3. oldal). Végül azonban úgy látszik, a bizottság meghajlott a több tagállam részéről is tapasztalt nyomás előtt; a tegnap közzétett javaslat mindössze annyit ír elő, hogy az ügyeleti munkakörökben dolgozóknak 72 órán belül pihenőt kell biztosítani. Így a tervezet várhatóan komoly vitákhoz fog vezetni a szakmai érdekképviseletekkel. A Magyar Kórházszövetség elnöke, Golub Iván korábban hangoztatta: megoldatlan a hazai egészségügyi intézmények ügyeleti rendszere, pénz híján ugyanis nem tudják kifizetni a jogszabály szerint járó pótdíjakat (VG, 2004. július 7., 4. oldal). Az ügyeleti időnek a munkaidőből való kivétele ebben a helyzetben még több olajat önthet a tűzre.
Brüsszel egyébként az opt-out lehetőségénél is engedett. Míg korábban a nemzeti kivételek megszüntetését tervezte, a mostani tervezet már engedélyezi azokat, igaz, szigorúbb feltételekkel. A munkavállalónak például bármikor joga lesz visszavonni a túlmunkához való hozzájárulását, tehát senkit nem lehet például a munkaszerződés aláírásakor egyszer s mindenkorra hosszabb munkaidőre kötelezni. A kivételes megállapodások nemzeti, ágazati, vállalati vagy egyéni szinten egyaránt megszülethetnek. A szabályozás általában véve is rugalmasabbá válik: a tagállamok az eddigi négy hónap helyett egy évre is emelhetik azon időszak hosszát, amelyen keresztül a hetente átlagosan 48 órás munkaidő betartását számon kérik.
A bizottsági javaslat hamarosan a tanács és az Európai Parlament elé kerül elfogadásra.
