Megáll a versenyképesség-romlás

Az idén az első negyedévben megállt a bér alapú versenyképesség-romlás Magyarországon: az egy termékegységre jutó bérköltség csökkenni kezdett. A jelenség mögött a bérdinamika mérséklődése és az ipari termelés meglódulása áll. A jelenség mindenképpen kedvező, hiszen a mögöttünk álló három évben (2001 és 2003 között) a kelet-közép-európai országok közül Magyarországon nőttek a leggyorsabban a reálbérek, eközben a GDP-bővülésben hazánk a középmezőnyben áll. A Financial Times (FT) minap megjelent cikke szerint az említett termékegységre jutó bérköltség (unit labour cost) szintén kiugróan alakult: a mutató az utóbbi két évben 17 százalékos versenyképesség-romlást jelzett.

A térségben egyébként nem csak a magyar versenyképességi folyamatokban találni kiugró elemeket. A lengyel gazdaság például arra hívja fel magára a figyelmet, hogy az elmúlt években - az alacsony bérdinamika miatt - a termékegységre jutó munkaerőköltség csökkent, és a következő években sem várható jelentős változás. Ennek oka többek között az lehet, hogy az állástalanok magas száma rányomja a bélyegét a munkapiaci erőviszonyokra - fejtegeti Kovács György, a Budapest Economist elemzője. Lengyelország - valószínűleg végérvényesen - elveszítette első pozícióját a legmagasabb bérek tekintetében, az új éllovas Csehország, őt Szlovákia és hazánk holtversenyben követi - állapítja meg a FT. A lengyel folyamatok egyfajta korrekciónak is felfoghatók, hiszen a termelékenységi adatok nem támasztották alá a magas bérköltségeket: a legnagyobb frissen csatlakozott EU-tag termelékenysége 20 százalékkal elmarad hazánkétól, és Szlovákia is jobb eredményeket mondhat magáénak.