Kovácsék végső megméretése
A leendő magyar EU-biztos személye került a legtöbb előzetes kombináció középpontjába annak kapcsán, hogy ezúttal sikerül-e keresztülvinni a Barroso-bizottság megszavazását.
A szocialista és a liberális frakció egyértelmű támogatást helyezett kilátásba, míg a relatív többséget adó néppártiak körében vegyesebb a kép. A pártcsoport kelet-európai tagjai - különösen a csehek, lengyelek és magyarok többsége - a hírek szerint nemleges szavazatra készül, miközben a frakcióvezető Hans-Gert Pöttering pénteki nyilatkozatában a Barroso-bizottság széles támogatására helyezte a hangsúlyt. (Más kérdés, hogy előzőleg - sejthetően a frakción belüli elégedetlenkedőknek is szánt gesztusként - sajnálkozását fejezte ki, hogy a magyar kormány nem változtatott a biztosjelölt személyén.) A néppártiak amúgy múlt szerdán frakcióülésen egyeztettek, amit értesülések szerint nagyon komoly viták fűszereztek, és csak nehezen sikerült közös nevezőre jutni.
A voksolás csütörtökön lesz, előzőleg hétfőn este és kedden reggel kell kiállnia három biztosjelöltnek - köztük kedden Kovács Lászlónak - az EP-szakbizottsági meghallgatás háromórás faggatózását. A három jelölt közül az olasz Franco Frattini (aki Rocco Buttiglione helyére lép a bel- és igazságügyi tárca élén), valamint a lett Andris Piebalgs (a rigai kormány által visszahívott Ingrida Udre utóda) viszonylag békés, "jó szándékú" közönségre számíthat.
Ez persze még nem jelenti azt, hogy könnyű dolguk lesz 180 percen át megfelelni a többnyire szakszerű kérdések sorára. Különösen nem Piebalgsnak, aki ugyan értesülések szerint maga ajánlkozott az energetikai portfólió kezelésére, ám kérdéses, hogy a nagyon is technikai jellegű témakör valamennyi fontosabb ágában kellő mélységben tájékozódott-e már. Márpedig a gyakran tényleges szakembereket is magában foglaló EP-bizottságokban hamar ingerültséget vált ki a szakmailag inkorrekt válasz.
Kovács László helyzete annyiban különleges, hogy az ő leendő szereplését egyszerre terheli az előző alkalom nyomán sokakban kialakult egyfajta szakmai inkompetencia képe, valamint egyes pártcsoportokban a személyével szembeni általános (politikai) elégedetlenség. Mindezek miatt nem kizárható, hogy szereplését jó néhány nehezen kezelhető kérdés jellemezheti majd, amelyek közül vélhetően főként a technikai részletekbe menő, szakmai rákérdezések jelenthetnek majd komoly kihívást (mindenekelőtt annak fényében, hogy alig több mint egy hét állt csak rendelkezésre az adó- és vámügyi dossziék alapos áttanulmányozására).
Barroso környezete láthatóan egyszerre bizakodó és némileg ideges. Egyfelől számítanak arra, hogy a képviselők nagy többsége immár azt tekinti prioritásnak, hogy az új bizottság mielőbb munkához láthasson, és nem akarnak újabb válságot. A jelek szerint megtették hatásukat a lobbizások is: német sajtókörökben tudni vélik, hogy Helmut Kohl a néppárti frakciófőnök Pötteringnél, Gerhard Schröder kancellár pedig magánál Barrosónál emelt szót Kovács érdekében. Másfelől három óra a szakszerű meghallgatásra nagyon hosszú idő, és például Buttiglione esete legutóbb jól mutatta: egyetlen nem megfelelő megjegyzés is elegendő lehet arra, hogy a képviselői padsorokban ülők a jelölt ellen forduljanak - ami "ellenőrizhetetlen" helyzetet és hangulatot válthat ki.
