Az első magyar nyertes vezetői poszton az EU-ban

Kazatsay Zoltán, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium volt helyettes államtitkára az első magyar szakember, aki pályázat nyerteseként tölthet be vezetői posztot az Európai Unióban: a közlekedési és energia-főigazgatóság közlekedésért felelős főigazgató-helyetteseként többek között a transzeurópai nagy projektek megvalósításáért felel majd.

A mai pályázós világban, azt hiszem, nem kell különösebben magyaráznom, milyen örömteli érzés nyerni - szabadkozott lapunk megkeresésére Kazatsay Zoltán. Emlékezete szerint 2004 elején figyelt fel az Európai Bizottság jelzésére, hogy a kibővülés után az új tagállamokból is kész fogadni alkalmazottakat. Április elején jelent meg a pályázat, s közvetlenül a csatlakozás után volt a beadási határidő. Összesen kilencvenöten versengtek ezért a posztért a tíz új tagállamból.

A "felvételi vizsga" - szóbeli meghallgatások, szakmai és személyiségi teszt - többfordulós volt, legalább négyszer járt ez ügyben Brüsszelben. Visszatekintve, számára a legnagyobb kihívást a tízórás teszt jelentette, amelynek keretében szakmai felkészültsége mellett menedzselési, szituációkezelési képességeit vizsgálták, közben fél óra ebédszünetet engedélyezve. A szóbeliken vizsgáztatói között volt Loyola de Palacio közlekedési és Neil Kinnock személyzeti (korábban szintén közlekedési) biztos, a leköszönt Prodi-bizottság két alelnöke.

Bármennyire is új tagállamok jelentkezőiről volt szó, ez a kemény megmérettetés számára azt bizonyította, hogy szakmailag erős körből kívánt meríteni a bizottság. A közlekedés olyan terület, ahol rendkívül fontos a szakmai felkészültség, itt rögtönzési lehetőség ritkán adódik - hangsúlyozta a továbbiakban. Beosztása szerint Kazatsay Zoltán az Európai Bizottság alkalmazottainak legmagasabb, A15-ös kategóriájába tartozik majd, a többi főigazgatóval és főigazgató-helyettessel együtt, alapfizetése havi 13-14 ezer euró lesz.

Szerencsésnek tartja magát, hiszen 52 éves korára a szakmában minden lépcsőfokot végigjárt, és az elmúlt másfél évtizedben valamennyi, közlekedéssel kapcsolatos hazai nagy projektben közvetlenül vagy közvetve részt vett. Példaként sebtében a magyar-szlovén vasútvonal Zalalövőtől Hodosig terjedő 22 kilométeres szakaszának építési előkészítését és az Esztergom-Párkány közti hidat említette. Büszke arra, hogy a csatlakozási tárgyalásokon a közlekedési fejezet lezárásában végzett munkájáért megkapta a Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét.

Az ISPA-projektek felelőseként összesen 100 milliárd forint értékű beruházás eldöntésében, a csatlakozás óta a kohéziós alapból pedig már csaknem 180 milliárd forintnyi fejlesztés előkészítésében vett részt. A közlekedéspolitika terén két reform valósult meg a 90-es évektől Magyarországon: az elsőnél szakértő volt, a másodikat helyettes államtitkárként indította el. Az EU-ban 2003 januárja és júniusa között egy magas szintű közösségi munkacsoport tagjaként - Magyarország képviselőjeként - közreműködött annak az uniós direktívának a kidolgozásában, amelynek keretében tagállamokon átívelő transzeurópai fejlesztések sorozata valósul meg 2020-ig, összesen mintegy 220 milliárd eurós költségvetéssel.

Az Európai Bizottság illetékes főigazgató-helyetteseként többek között ezeknek a nagy projekteknek a megvalósítását fogja össze és ellenőrzi. Maga is úgy látja, szakmailag minőségi feladatok, izgalmas kihívások várnak rá Brüsszelben, s bízik abban, hogy az elmúlt évek során kialakított széles körű nemzetközi tapasztalatai és kapcsolatai - miként a felvételi során - a bizottsági munkában is segítik majd.

Kreatív módon szeretné bevinni az Európai Unióba a közép-európai tudást, szemléletet és logikát. Bár új munkahelye jellegénél fogva "semlegességet" követel, a kötődés Magyarországhoz, a térséghez bizonyára előmozdítja majd, hogy hozzásegítse az EU-t az új tagállamok értékeinek és lehetőségeinek kiaknázásához. Példaként a Budapest-Horvátország között M6-os autóút és az 56-os út, valamint a Budapest-Záhony- Ukrajna közötti vasútvonal korszerűsítését sorolta. Egyúttal pedig kiemelte, hogy az EU rendkívül fegyelmezett és rendszerben gondolkodó intézmény, szigorú szabályokkal, amely elvárja az új tagállamokból érkező alkalmazottaitól, hogy a környező országokra is kitekintésük legyen.