Felelőtlen kormány, felelőtlen ellenzék
"Meg kellene végre érthetően mondani, hogy rosszabb idők következnek" - nyilatkozott Csaba László, egyetemi tanár a Piac és Profit című lapnak.
Mind a kormány, mind az ellenzék felelősség nélkül beszél. A magyar gazdaság 1987 és 1997 között a jelenleginél sokkal súlyosabb kihívások előtt állt, de a magyar társadalom józanságát mutatja, hogy egyetlen taxisblokáddal sikerült átvészelni az időszakot. Akkor most miér félnek a politikusok? - kérdez vissza Csaba László, egyetemi tanár.
A Gyurcsány kormány gazdaságpolitikája nem markánsan más, mint a Medgyessy kormányé, illetve már ez utóbbinak is kettő volt - fogalmaz Csaba László közgazdász, a Közép-Európai Egyetem (CEU) tanára. - A 2002 és 2003 közötti időszakot az osztogatás jellemezte, amit 2004-ben egy adórendszerbeli szigorítás követett, és záródott a jövedelmek és a teljesítmény között korábban megnyílt olló. Csaba László szerint egyébként ezt a racionalizálási folyamatot László Csaba pénzügyminiszter indította el, bár a közvélemény utódjának, Draskovics Tibornak tulajdonítja. Az osztogatás tehát megszűnt, de sajnos ebből nem következett sem a privatizáció határozott folytatása, sem a legfontosabb makrorendszerek reformja. Ötletek voltak ugyan arra vonatkozóan, hogy mivel lehetne stabilizálni a gazdaságot, de ezek elhaltak azon, hogy "jaj, senkinek a lábára ne lépjünk." A gazdaságirányításnak megmaradt az a vonása, hogy a költségvetés valódi prioritásai nem vezethetők le a középtávú programokból, hanem ad-hoc módon, háttéralkuk mentén alakulnak ki. A Brüsszelben átadott programok se az idei, se a jövő évi költségvetési számokban nem köszönnek vissza. Konvergencia programoknak hívjuk őket, de valójában divergencia figyelhető meg - fogalmaz szemléletesen Csaba László. - A gazdaság sodródik, a növekedés lassul, az államháztartási hiány tarthatatlan mértékű. Szerinte az idei évre jó, ha az új kormány által vállalt 5,6 százalékos GDP arányos hiány helyett a 6,3 százalékost sikerül teljesíteni. A makrogazdasági folyamatok nincsenek kézben tartva.
A CEU tanára szerint is az egyik legnagyobb probléma, hogy nincs belső megtakarítás. Sőt, a gazdaságban eluralkodott az a politika által is erősített hangulat, hogy most érdemes eladósodni. Márpedig így a gazdaság nagyon sérülékeny. Arra a közbevetésre, hogy ennek ellenére mégis élénkülnek a beruházások - hiszen a KSH első tíz hónapról szóló adatai is ezt tükrözik -, a közgazdász azt felelte, hogy ez igaz, de ezzel szemben áll, hogy az államháztartás hiánya a duplája annak, ami finanszírozható, és számolni kell a túl erős forint kedvezőtlen hatásaival is. Intő példaként említve Latin-Amerikát és Kelet-Ázsiát, ahol szintén a rövid távú beáramló tőke miatt túlértékelődött a nemzeti valuta, és gazdasági válsághoz vezetett.
Csaba László kedvezőtlennek tartja, hogy miközben a világban kamatemelési hullám figyelhető meg, nálunk csökken. És vitába száll mindazokkal, akik szerint a hazai kamatok magasak, hiszen ez csak nominálisan igaz, az inflációval korrigált reálértéken már nem. Ebben a kiszolgáltatott helyzetben elég lehet egy körlevél - mondja -, amellyel valaki egy spekulatív befektetési hullámot indít el, ami tönkreteheti a hazai pénzpiacot.
A szakértő a kormánynak többek között azt rója fel, hogy az államháztartás egyensúlyával láthatóan nem tud mit kezdeni. A sürgető infrastruktúra fejlesztések finanszírozására Csaba László szerint is a magántőke bevonása lenne a kézen fekvő megoldás, de sajnos nálunk ez kizárólag az államháztartási számok kozmetikázására szolgál.
Komolyan enyhítene a költségvetés feszültségein, ha privatizálnák vagy akár megszüntetnék a veszteséges állami vállalatokat, mint amilyen például a Malév. Az nem politikai bátorság kérdése, hogy teljesen életképtelen cégeket finanszíroznak az adófizetők pénzéből, mint amilyen a vasút és az agrártámogatások - szögezi le a közgazdász.
Csaba László komolyan aggasztónak tartja az infláció mértékét, ami 4,5 százalékról az elmúlt évben 7 százalékra növekedett, miközben Fekete-Afrikában is csak 12 százalék, ahol a világban az egyik legmagasabb, és miközben a forint erősen túlértékelt. Nem nyugodhatunk meg, hogy a reálgazdaságban minden rendben - utal kérdésre válaszolva az export növekedésére -, amikor az egyensúlyi mutatók komoly bajokat jeleznek.
Az első lépés, amit mindenkinek javasolna, az őszinte beszéd, ami sajnos mára abszolút kiment a divatból. Mind a kormány, mind az ellenzék felelősség nélkül beszél, az utóbbi például 5,9-ről 6,1 százalékra nőtt ráta tudatában elszabadult munkanélküliségről. Ehelyett meg kellene végre érthetően mondani, hogy rosszabb idők következnek, és a gazdaságpolitika különböző elemeit összehangolni a társadalompolitikai elvárásokkal. Nem bedarálni kellene az, aki valamit másként gondol, hanem leülni az ellenérdekelt felekkel, és közös megoldást találni. (piacesprofit)
