Az EU-tag és a csatlakozás előtt álló kelet-európai államok többségének sikerült közelíteniük az egy főre jutó GDP mutatóját az uniós átlaghoz, bár az elmaradás még mindig tetemes. Magyarországon a megfelelő adat 1998-ban az unió akkori átlagának még az 52 százalékán állt, tavaly pedig már 61 százalékán, az új tagok közül azonban ezzel a javulással is csak az ötödik helyen állunk. Ugyanezen idő alatt Szlovénia csak 5 százalékpontnyival tudott felzárkózni. Csehország már 1996-ban elérte az uniós átlag 72 százalékát, ahonnan a kilencvenes évek végének válsága folytán 2000-ben 65 százalékra esett vissza, azóta azonban fokozatosan csökkenti a lemaradását a huszonötök átlagához képest, amelyet tavaly ismét 69 százalékra közelített meg. Szlovákia 1998-tól 4 százalékpontnyi felzárkózást tud felmutatni úgy, hogy 1989-ben egypontnyit leszakadt. Meglepően hat, hogy Lengyelország az utóbbi öt évben nem tudott közelebb kerülni a legfontosabb jóléti mutató tekintetében a 25-ös átlaghoz. A három balti állam egyaránt gyors ütemű felzárkózást mutat. A tagjelöltek közül Romániának és Bulgáriának is sikerült némileg ledolgoznia az elmaradását az utóbbi négy esztendő során (25-27-29-30, illetve 27-29-29-30 százalék).

Az uniós átlag több mint kétszeresén (215 százalékon) áll Luxemburgban az egy főre jutó GDP, bár ezt az adatot némileg az is javítja, hogy sokan dolgoznak külföldön, akik a pénzüket hazautalják, miközben őket nem veszik figyelembe a lélekszám meghatározásánál. Írország egyharmaddal áll az EU-átlag felett, Dánia, Ausztria, Hollandia, az Egyesült Királyság és Belgium mintegy az ötödével, Francia-, Német- és Olaszország pedig 10 százalékkal.

Az összehasonlító elemzésében az Eurostat elemzi a nem EU-tag Norvégia egy főre jutó GDP-jének alakulását, amely 2000-ben az uniós átlag 162 százalékán állt, tavaly azonban viszszaesett 148 százalékra. Svájc esetében a megfelelő mutató 1995-ben elérte 146 százalékot, amely ingadozások után tavaly 131 százalékra süllyedt.