Felpörgő alkotmányos körhinta
Az alkotmányról szóló népszavazások résztvevői elemzők szerint két rossz közül választhatnak, ha meg akarják ismertetni az alapszerződést: vagy kiragadják annak egy elemét, vagy tudományosan próbálnak rávilágítani lényegére, és menthetetlenül értetlenséggel találják szembe magát. (Nem véletlen, hogy Belgiumban a napokban úgy döntöttek, népszavazás helyett a parlament dönt az alkotmányról.) Az értetlenségre a legjobb példa Portugália, ahol egy közvélemény-kutatás során a megkérdezettek 55 százaléka nem is értette a tavaszra tervezett népszavazás kérdését.
Nehéz lenne hibáztatni őket, hiszen a kérdés így hangzott: Egyetért-e az alapjogok chartájának, a minősített többségi szavazásról szóló szabálynak, illetve az Európai Unió új intézményi keretének az Európának szóló alkotmányban lefektetett formájával? A többség szerencséje, hogy az alkotmánybíróság is zavarosnak ítélte a kérdést, ráadásul előre hozott parlamenti választásokat írtak ki az ibériai országban, s a február 20-i voksolás miatt a referendum is későbbre tolódott. A helyieknek így több idejük maradt felfogni a bonyolult rendszer lényegét.
Megértési problémák állják útját a lengyelországi népszavazásnak is. Igaz, ebben az esetben fordítási hibákról van szó, amelyek a varsói külügyminisztérium szerint olyan súlyosak, hogy három-négy hónapra lesz szükség kijavításukra. Ez elhalaszthatja a referendumot is, ami kielégítheti a jórészt euroszkeptikus ellenzéket, amely "további tanulmányozás érdekében" egy évvel elhalasztaná a voksolást.
A spanyol kormánynak nincsenek ilyen aggályai: elsőként, február 20-én rendez népszavazást az alkotmányról. Azért Madrid is intenzív kampányba kezdett, amelyből nemcsak José Luis Rodriguez Zapatero baloldali kabinetje, de még a főváros nagy futballcsapatai is kivették a részüket (egy Real Madrid-mecscsen az alkotmányt népszerűsítő brosúrákat osztottak szét a nézőknek). A spanyolok, ellentétben Zapatero elődjével, José María Aznarral nem tartoznak az alkotmány ellenzői közé; a 72 százalékos támogatottság mellett kevéssé valószínű, hogy a nem győzedelmeskedik.
Ennél bonyolultabb a helyzet Franciaországban, ahol egyébként a választók a postaládájukba kapják a több mint háromszáz oldalas alkotmányt. A Libération pénteki számában megjelent kutatás legalábbis azt mutatja, hogy Törökország kérdése megosztja a jobboldali szavazókat. Az UMP vezető politikusainak, főleg Nicolas Sarkozy pártelnöknek a tiltakozása akár 15 százalékponttal vetheti vissza az igenek arányát a konzervatív szavazók körében. Brüsszelben élénken él annak az emléke, hogy 1992-ben a maastrichti szerződésről szóló referendumon a szavazóknak csupán 51 százaléka voksolt igennel.
Ennél is nyitottabb a kérdés a hagyományosan euroszkeptikus Nagy-Britanniában, ahol várhatóan jövőre, tehát hónapokkal a májusra előre hozandó általános választások után rendezik az alkotmányról szóló népszavazást. Az EU-párti Tony Blair és - ebben a kérdésben is - fő ellenlábasa, Gordon Brown pénzügyminiszter közötti erőviszonyok meghatározhatják az alkotmány támogatottságát is, ám a brit bulvársajtó kedvelt "EU-mítoszainak" ismeretében a szigetország politikusai tudják: gyakorlatilag nincs olyan hazugság, amelyet ne tudnának elhitetni szavazóikkal az unióval kapcsolatban.
Az alkotmány egyébként úgy rendelkezik, hogy ha 2006 nyaráig a tagországok négyötöde ratifikálta a szerződést, egy vagy több tagállam azonban "nehézségekkel szembesül", a tanács, vagyis a tagországok vezetése elé utalják a kérdést.
