Júniusra közös költségvetés?
A gazdasági témák állnak majd a luxemburgi EU-elnökségi program prioritásai élén, midőn Jean-Claude Juncker miniszterelnök ma Strasbourgban az Európai Parlament plenáris ülése elé terjeszti a hat hónap kiemelt teendőinek listáját. A lisszaboni folyamat, a stabilitási paktum és a 2007 után esedékes hétéves költségvetés meghatározó módon megterhelik a soros elnökség dolgát, amely ennek ellenére kiemelt figyelmet szentel majd az EU-horvát csatlakozási tárgyaláskezdésnek, a balkáni kapcsolatoknak, valamint az EU-amerikai és az EU-orosz viszony ápolásának is.
Diplomáciai körökben arra számítanak, hogy a hétéves pénzügyi terv esetében a megállapodást különösen nehezítő brit választásokra április végén, május végén kerülhet sor. A luxemburgi elnökség minden szempontból igyekszik majd úgy előkészíteni a terepet, hogy az azt követő mintegy hat hétben már csak a legnehezebb kompromisszumok kihordása maradjon hátra (ideértve a brit visszatérítés kérdését is). A márciusi csúcson még ne várjanak nagy áttörést, június lehet a döntő hónap - jövendölte egy elnökségi forrás.
A Világgazdaság értesülései szerint az addig terjedő időszakban a nagyhercegség diplomáciája megkísérli - még számok mellőzése nélkül - előkészíteni azt a szövegkörnyezetet, amibe a végső alkudozás eredményét majd beírhatják. Ennek első olvasatát elvben már márciusban szemügyre vehetnék, és május magasságában valószínűsíthető a kiadási oldal számos részletének a tisztázása. Végül, a brit választás után a még nyitott opciókról kezdetét veheti az utolsó alkudozás.
A másik, nagy falatot jelentő stabilitás paktumról jó eséllyel már a márciusi csúcsra születhet luxemburgi javaslat, amelyet egy az elnökséghez közel álló forrás úgy jellemzett, mint amelyik a korábbi, az Európai Bizottság által megfogalmazott javaslatnál politikailag talán nem kevésbé problematikus, de a mostani szabályoknál gazdaságilag mindenképpen hatékonyabb lesz. Úgy tudni, hogy a soros elnökség továbbra is kitart majd a háromszázalékos költségvetési hiány küszöbszintje mellett, és abba sem kíván belemenni, hogy egyes tételeket - például a kutatás-fejlesztési vagy a katonai kiadásokat - számításon kívül hagyjanak a deficit megállapításakor. Nagyobb rugalmasságot engednének viszont meg az esetleges túlzott hiánnyal küszködő tagországokkal szemben: hosszú távú stratégiai reformok esetében például hosszabb lehetne a türelmi idő is. Cserében szigorítanák egyebek között a statisztikai adatszolgáltatások rendszerét. Elnökségi illetékesek egyúttal abban reménykednek, hogy egy sikeres paktumreform kedvező hatással lehet a majdani költségvetési alkukra (elismerve ugyanakkor, hogy ez a kölcsönhatás visszafelé is elsülhet).
