Kamatvágás és viharfelhők
Tagadhatatlanul jót tett a téli szünet a jegybanknak azzal, hogy némileg kivonta a monetáris politikát a politikai közbeszéd középpontjából. És minden bizonnyal ártani fog, ha ismét megkezdődik ezen a síkon is az árfolyam körüli ütközet.
Szerencsére a forintot egyelőre nem a politika mozgatja. A forintpiacon gyakorlatilag semmi sem történt, az ötven bázispontos kamatvágást lényegében előre beárazták az árfolyamba, és az optimizmust tükrözi, hogy a hozamszintek már a következő csökkentés lehetőségét is kalkulálják.
Még mielőtt a "No news is good news" közhelyre fanyalodnánk a jegybanki kamatcsökkentés piaci hatásával kapcsolatosan, nem árt felidézni, hol is maradt abba karácsony előtt a forintárfolyam és a jegybanki alapkamat minősítése körüli adok-kapok. Nincsenek illúzióim: a pártszakértők vegykonyháiban valószínűleg újfent napirendre kerül majd a magas kamat ostorozása elnevezésű fejezet, amelyre válaszul a jegybank elnöke is megújult erővel áll majd a lobbiérdekek kereszttüzébe. Munkát adva a politikai ingyencirkuszt a közgazdasági alapelvek mentén megértetni vágyó kommentátoroknak. Ez van, kis magyar valóság.
Viharfelhőket jelez előre Járai Zsigmond is, amikor a magas államháztartási deficitszintet és az államadósság mértékét emlegeti mint lehetséges veszélyforrásokat. Járai szerint a büdzsé tavalyi hiánya akár hat százalék felett is lehet az uniós statisztika szerint, ami egy újabb elvesztegetett évet jelent az euró bevezetésével kapcsolatosan. És hát illik emlékezni arra, hogy eddig a jegybank meglehetősen nagy pontossággal becsülte meg a költségvetési hiány várható alakulását.
Szerencsére mára a pénzügyi tárca mintha kezdene óvatosabban bánni a pénzpiaci aktorok idegeivel. Legutóbb a pénzügyminiszter is sietett egyértelművé tenni: a felvázolt és jobbára középtávú, 2-5 éves periódusra kigondolt adóváltoztatási koncepciók nem veszélyeztethetik az idén egyébként is rendkívül szoros büdzsé bevételi oldalát. Csak remélni lehet, a jövőben sem lesz szükség arra, hogy ismét a magasan tartott kamatszintet kelljen bevetni - egyetlen hiteles eszközként - a fiskális politika kordában tartására.
