Kifizetődött a szlovák reform

Szlovákiában az áfakulcsok egységesítését a kedvezményes kulcs megemeléséből és a fogyasztási adók egységesítéséből finanszírozták. Az egykulcsos, 19 százalékos áfát tavaly januárban vezették be, a korábbi 20 százalékos normál és a hétszázalékos kedvezményes helyett. Az áfareform tehát mintegy 12 százalékpontos emelkedéshez vezetett például az élelmiszerek árában, amit a kereskedők és a gyártók nagyrészt azonnal továbbhárítottak a fogyasztókra. (Más kérdés, hogy néhány hónappal később, a Lidl szupermarketlánc szlovákiai megjelenése után kirobbant árversenyben némileg csökkent az élelmiszerek árszínvonala.)

A 19 százalékos áfakulcs bevezetése egy átfogó adóreform része volt Szlovákiában, amelynek keretében tavaly januártól eltörölték a személyi jövedelemadó korábban meglévő öt kulcsát (10, 20, 25, 30, 38 százalék), és helyettük minden jövedelemre 19 százalékos adót vetettek ki. Szintén 19 százalékra szállították le a társasági adót is a korábbi 25-ről. Egyúttal megszüntették az adóalapot csökkentő számtalan különféle adókedvezményt, leírási lehetőséget (mind a személyi jövedelemadónál, mind a társasági adónál), és jó néhány egyéb adófajtát el is töröltek (például az örökösödési, az osztalék-, az adományadót, 2005-től kezdődő hatállyal pedig az ingatlaneladásból származó jövedelemre kivetett adót is). Ezzel nagymértékben leegyszerűsítették és egyúttal sokkal átláthatóbbá is tették az adórendszert, ami elemzők szerint az egyik fontos tényezője lett a tőkebeáramlás felgyorsulásának.

Az adókedvezmények megszüntetésének indoka nem az alacsonyabb egységes kulcs miatt az állam számára kieső bevételek pótlása volt (bár az egyik hatása kétségkívül ez lett), hanem két másik érv. Az egyik az, hogy az adókedvezmények nem fiskális jellegű célokat akarnak elérni, s ezért célszerűbb közvetlenül megvalósítani ezeket a célokat, mintsem az adórendszeren keresztül (például a gyermekes családok támogatását nem a gyermekek után érvényesíthető adókedvezményekkel, hanem különböző szociális juttatásokkal kell elérni). A másik fő érv az volt, hogy az adókedvezményekkel különböző trükkök révén mindig sokan visszaélnek, s így nem a megcélzott hatást váltják ki.

A reformot úgy tervezték, hogy költségvetési hatása semleges legyen, a csökkenő adókulcsok miatt kieső bevételeket ellensúlyozzák az emelkedő kulcsok által generált többletbevételek. Ez fényesen sikerült: a szlovák büdzsé tavaly a prognosztizált 78,5 milliárd koronásnál lényegesen kisebb hiánnyal zárt, nagyobb adóbevételek mellett. Az adóreform emellett az első értékelések szerint hozzájárult a feketegazdaság kifehérítéséhez is. Az ország jó úton halad afelé, hogy 2008-ra az eurózóna tagja legyen.

Romániában szintén egykulcsos (16 százalékos) szja-t vezettek be az eddig 18 és 40 százalék közötti rendszer helyett. A társasági adót is 16 százalékosra csökkentették 25-ről. Ellentétben Szlovákiával, itt az egykulcsos adó csak csökkenést jelent. A reformot a növekedés gyorsulásából adódó adóbevétel-növekménnyel, illetve az alacsony adókulcs feketegazdaságot "kifehérítő" hatása révén kívánják finanszírozni. Elemzők szerint a román adóreform hatása várhatóan az államháztartási deficit növekedése lesz. A Nemzetközi Valutaalap helyi képviselője ennek dacára úgy nyilatkozott, hogy az egykulcsos rendszer "összhangban van a jó fiskális politikával", és csupán arra kérte a bukaresti kormányt, hogy vigyázzon, nehogy "túl sokkal" emelkedjen a deficit.