Kockázatelosztó kártérítés
Az esztendő végére elkészül az új Ptk. normaszövegének első változata. A törvény a legszélesebb körben rendezi a magánjogilag szabályozható viszonyokat. Előkészítői azonban - a klasszikus magánjogi kódexektől eltérően - tudatosan a professzionális jogalanyok, azaz a vállalatok, a társaságok nívóját, az üzleti élet követelményeit célozzák meg a szabályozásban, és nem a polgárok egymás közti viszonyait tekintik mintának - nyilatkozta Vékás Lajos professzor a Világgazdaságnak. A gazdaság gyakran használt szerződéstípusainak - mint például az adásvétel, a szállítási szerződés, a lízing, a vállalkozás, fuvarozás, bizomány vagy szállítmányozás - szabályozásánál kifejezetten az üzleti forgalom igényeit tartják szem előtt. Mindazonáltal nem sérülnek a magánszemélyek érdekei. A törvény ugyanis külön kivételeket állapít majd meg azokra az esetekre - például a fogyasztói szerződéseknél -, ahol az egyik fél a partneréhez képest hátrányosabb helyzetben van.
Eldőlt a korábbi koncepcionális vita: a szellemi alkotások joga és a társasági törvény is önálló jogszabály marad, nem kerül be a Ptk.-ba. A jogi személyekre vonatkozó általános szabályokat azonban a lehető legszélesebb, a gazdasági társaságokra is alkalmazható módon készítik el. A kódex e kötetében rendezik részletesen két jogiszemély-típus, az egyesület és az alapítvány kérdéseit.
A legterjedelmesebb a negyedik, a kötelmekkel foglalkozó kötet. Kiinduló gondolata a szerződési szabadság és a felek autonómiája. Ennélfogva a bírói szerződésmódosítás lehetőségét - figyelemmel egyébként a mai következetes bírósági gyakorlatra - a jelenleginél is szűkebb keretek közé szorítják.
A szerződésekre vonatkozó általános szabályozásban a legmarkánsabb változás a kártérítési jogot érinti majd - mondta Vékás professzor. A jelenlegi Ptk. egységesen kezeli a szerződésből keletkező és a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségi szituációkat, a felelősség feltételeit és a kártérítés szabályait. A bécsi vételi egyezményre tekintettel azonban szakítanak ezzel a megoldással, mégpedig azért, hogy a szerződésszegő ne bújhasson ki könnyen a kártérítési felelősség alól. A kodifikátorok álláspontja: aki önként kötelezettséget vállal, az ne menthesse ki magát arra hivatkozva, hogy igyekezett mindent megtenni a teljesítés végett. Csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt a szerződéskötés időpontjában előre nem látható, elháríthatatlan akadály okozta. Nem köteles viszont a teljes kár mindenképpeni megtérítésére. Kizárólag az előre látható veszteségekért kell helytállnia. Mindez - fejtette ki - azzal magyarázható, hogy a szerződések világában a kártérítés nem büntető szankció, nem is megelőző célokat szolgál, hanem lényegében kockázatelosztási funkciót tölt be. Fizessen a szerződésszegő, de csak azért, amit előre láthatott. Ne legyen követelhető tőle például az elmaradt haszon, amit nem kellett előre látnia, az ilyen károk ugyanis a szerződő partner kockázati körébe esnek.
Ha a kormány elfogadja az új kódex első változatát, azt - miként a korábban a koncepció terveit is - jövőre széles körű szakmai vitára bocsátják. Ezt követően készül el a végleges normaszöveg, amely 2008-ban kerülhet a parlament elé.
