Kongó nem szimpatikus?
A Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén dúló konfliktus eddig 3,5 millió áldozatot szedett, és most is naponta ezrek halnak meg. - Érthetetlen, miért nincs olyan fokú szolidaritás Kongó iránt, mint a cunami sújtotta területek iránt - idézi a Nemzetközi Vöröskereszt Kongóért felelõs tisztségviselõjének panaszát a Népszabadság Online.
Bár Kongó és a szomszédos Ruanda 2002-ben békemegállapodást írt alá, amely elvileg véget vetett az öt éve dúló polgárháborúnak, Kofi Annan ENSZ-főtitkár a napokban arra figyelmeztetett: ruandai lázadók még mindig jelen vannak Kongó keleti felén. Az ingatag biztonsági helyzet miatt valószínűleg el kell halasztani a júniusra tervezett választásokat - amelyek megtartását egyébként a békeegyezmény írja elő. A kongói válság gyökerei az 1994-es ruandai népirtásig nyúlnak vissza. Az egymillió tuszi, illetve hutu lemészárlásáért felelős fegyveresek egy része átmenekült Kongóba. Ruanda arra kérte a kongói kormányt: akadályozza meg, hogy a gerillák kongói területről intézzenek támadásokat - sőt, kétszer ruandai csapatok áttelepültek a lázadó csoportok felszámolására.
Az ENSZ azzal vádolta a ruandai vezetést, hogy a kongói beavatkozásokat az ásvány- és gyémántmezők kifosztására használja fel. Tovább bonyolította a konfliktust, hogy abba a térség más országai is belekeveredtek. A Kongóban állomásozó tízezer ENSZ-békefenntartó jelenléte sem hozott nyugalmat. (NOL)
