Nem bír az EU a szeszadókkal

Az egységes belső piac egy egész szegmensét - nevezetesen a kiskereskedelmet - tartja instabil állapotban a tagállamok eltérő adóztatási gyakorlata. A forgalmi - ezen belül főleg a fogyasztási - adók megannyi változatával és mértékével lehet találkozni, ami főleg az egymással határos vagy közel fekvő tagországok viszonylatában okoz zavarokat mind a piacszabályozásban, mind az állami pénzügyi tervezésben.

A legnagyobb felfordulás a szeszes italok forgalmazásának rendjében tapasztalható. Míg a kelet-közép-európai új tagoknál vagy a borkedvelő államokban alacsonyak a szeszes italokra kivetett fogyasztási adók, addig az Egyesült Királyságban és az északi államokban a magasan tartott kulcsok a túlzott mértékű alkoholfogyasztás fékezésére is szolgálnak.

A határok átjárhatósága, és a személyes használatra szánt szeszes italok korlát nélküli forgalma komoly konfliktusokat teremt az országok között. Erre példaként említi a The Wall Street Journal Europe a brit-francia, a belga-francia, főleg pedig a finn és észt alkoholturizmust. Calais-ban egész utcák szakosodtak az Egyesült Királyságból érkező bevásárlók kiszolgálására. Belgium és Franciaország között az a párizsi kormánydöntés okozott zavart, amellyel - elrettentés céljából - jelentősen felemelték a fiatalok által az elmúlt időszakban ijesztő mennyiségben fogyasztott alkoholos üdítőitalok adóját. Ezzel mellékesen a hagyományos belga gyümölcsös sörök ára is hirtelen majdnem a duplájára ugrott.

A legnagyobb szakadék az észtek és a finnek között mutatkozik: előbbinél az alkohol fogyasztási adójának kulcsa a finneknél alkalmazottnak csupán a negyedétől a huszadáig terjed, ezzel az érthetően hatalmas bevásárlóturizmussal rengeteg bosszúságot okozva a finn pénzügyminisztériumi tisztviselőknek és az ottani szesziparnak.

A helyzet normalizálása súlyos kihívást jelent az adóügyekben illetékes EU-biztos számára. Kovács Lászlónak úgy kellene rendet teremtenie, hogy egyetlen, akár egészen kicsi tagállam bármikor meghiúsíthatja indítványát. Az adózás ugyanis - kevés megkötéssel - tagállami hatáskörbe tartozik. Jóllehet az uniós szándékok az egységesítés felé mutatnak, egy kötelező szintű szabály megszületéséig hosszú idő telhet el.

Nem véletlen, hogy a bizottság olyan kompromisszumra törekszik, amelynek részeként minimális és maximális rátákat állapítanának meg. Brüsszel ennek érdekében tavaly májusban indított el egy konzultációs folyamatot. A helyzetet jól jellemzi, hogy ennek célja nem is a jövőbeni indítvány kialakítása, hanem annak eldöntése, lesz-e egyáltalán ilyen indítvány.

A szabályozással kapcsolatos egyeztetések egy másik szinten, jelenleg az unió jövedéki tanács munkacsoportjában folynak, és itt valamennyi tagállamnak - köztük Magyarországnak is - beleszólási joga van. A következő tárgyalási fordulóra információink szerint február 10-én kerül sor, s ezt követően a pénzügyminiszterek tanácsa, az Ecofin is foglalkozhat a kérdéssel. A Pénzügyminisztérium nem kívánta kommentálni a bizottsági javaslatokat, annyit azonban hangsúlyoztak, az egységesítés eredményeképpen a tagállamok mostani, eltérő adószintjéből adódó versenytorzító hatás kiküszöbölhető.

A jelenlegi, 1992-ben elfogadott szabályozás a borok és más, kis alkoholtartalmú gyümölcsborok esetében nem ír elő adókötelezettséget, míg a söröknél ez literenként 0,1 euró. A "köztes" termékeknél - például a sherry vagy a portói esetében - literenként minimum 0,45 eurós adót kell kivetniük a tagállamoknak, míg az etilalkohol és az égetett szesz esetében 2,2 eurót.