Spórolás a visegrádi országokon?
A 2007-2013 közötti költségvetés első - felzárkóztatási alapokat magában foglaló - részét tekintették át a tagállamok a hétfői EU-külügyminiszteri tanácsülésen. A soros luxemburgi elnökség a márciusig tartó időszakban nem számszerű összegekről, hanem a keretül szolgáló feltételrendszerről folytat egyeztetést annak érdekében, hogy előkészítse a hátteret a júniusi végjáték előtti utolsó hetek összegszerű alkudozásaihoz.
A hétfői ülésen egyebek között a strukturális és kohéziós alapok legfontosabb célkitűzéseit, a támogatási ráták és a lehetséges elosztások számítási módját vitatták meg. Bennfentesek szerint a kérdés különösen annak fényében érdekes, hogy tudni lehet: a luxemburgi elnökség számításai szerint éppen a kohéziós alapok rubrikája lehet az forrás, ahol esetleg bizonyos megtakarítást lehet elérni a bizottsági javaslathoz képest, e megtakarításra pedig éppen az elosztás módjának változtatásával lehet szert tenni.
Ha ugyanis alapelvvé teszik, hogy a támogatások oroszlánrészét főként az új tagállamok legrászorultabb térségei kapják, ezzel a boríték nagysága is csökkenthető. Szakértők rámutatnak, hogy egy ilyen forgatókönyv nem elhanyagolható vesztesei éppen a visegrádi országok lehetnek, amelyek formálisan rászorulók ugyan, de fejlettebbek is, így például a balti államok.
Hírek szerint a mostani vitában három markáns álláspont különült el. A hat nettó befizető ország továbbra is kitartott a költségeknek plafont szabó politikája mellett - jóllehet a francia küldöttség ezúttal nem említette szám szerint a híressé vált egyszázalékos maximumot -, szorgalmazva, hogy a támogatások nagy részéből csakis az új országok részesüljenek. A régi tagországok eddigi kedvezményezettjei - élükön a spanyolokkal - feltétlen szükségesnek nevezték átmeneti időszak közbeiktatását a pénzcsapok elzárása előtt. Végül az újak elsöprő többsége kikelt az ellen a szabály ellen, amely a nemzeti GDP 4 százalékában maximálja a lehívható közösségi támogatások lehetséges nagyságát.
Baráth Etele Európa-ügyi miniszter ennek kapcsán kifejtette: magyar számítások szerint, ha a területi egységre jutó intenzitási ráta számítási módját és a 4 százalékos küszöböt együttesen alkalmazzák, úgy Magyarország a hétéves pénzügyi időszakban összesen 13 milliárd eurónyi potenciális forrástól eshet el. Magyar részről amúgy van készség a 4 százalékos szabály elfogadására, feltéve, hogy ezt nem csupán maximumnak, hanem egyúttal mindenképpen elérendő küszöbnek - voltaképpeni minimumnak - is tekintik. További elvárás - amúgy az újak részéről általában is -, hogy az egy főre jutó rátában ne legyen különbségtevés az új tagországok között.
Baráth azt is értésre adta, hogy Magyarország elfogadhatatlannak tartja az "n+2"-es szabály kiterjesztését a kohéziós alapok felhasználására is. (Ennek lényege, hogy források adott projektekre történő lekötését követő két éven belül el is kell tudni költeni a megjelölt összeget, ellenkező esetben az visszaszáll a közösségi büdzsére). A magyar miniszter szerint ennek alkalmazása veszélybe sodorhatja a kohéziós keretek eredményes felhasználását. Danuta Hübner regionális politikai biztos ennek kapcsán hétfői sajtóértekezletén ismét megerősítette, a maga részéről viszont fontos és hasznos fegyelmező eszköznek tekinti a vitatott szabályt, melyet szerinte a jövőben is fenn kell tartani.
