Tömeges áfacsalás az EU-ban

A Pénzügyminisztérium által előírt ellenőrzés nemzeti hatáskörbe tartozik, s Magyarország egyetlen uniós szabályt sem sért meg azzal, hogy a belső piaci forgalmat bonyolító cégek áfa-viszszatérítését csak ezt követően folyósítja - tájékoztatott az Európai Bizottság adóügyekért felelős biztosának, Kovács Lászlónak a szóvivője. Maria Aszimakopulu kiemelte, hogy a PM nem lépte túl a visszafizetésre kiszabott hat hónapos határidőt. Eddig nem érkezett Brüsszelbe panasz a magyar gyakorlatra - tette hozzá a szóvivő.

A magyar adóhivatal által alkalmazott ellenőrzés nem számít egyedinek az unióban - nyilatkozta lapunknak Riszter Gergely, a Martonyi és Kajtár Baker & McKenzie ügyvédi iroda munkatársa. A csalás sem magyar sajátosság: az Európai Bizottság becslései szerint a tagországok áfabevételének tíz százaléka tűnik el emiatt. A csalás módja igen sokféle lehet - mondta Földes Balázs, a KPMG Hungária menedzsere, hozzátéve: az uniós áfaszabályok alapján a csalások két újabb válfaja is megjelenhet Magyarországon.

Korábban ahhoz, hogy egy árut áfa nélkül, exportként számlázhasson az eladó, azt a vámhatóságnak ki kellett léptetnie Magyarországról. A csatlakozást követően más EU-tagálla-mokba vizsgálat nélkül lépnek ki az áruk, a kiszállítás bizonyítására az adózók csak utólag, a maguk által választott módszerekkel, dokumentumokkal kötelesek. Ilyen feltételek mellett egyszerűbb a csalónak azt hazudnia, hogy az áru elhagyta Magyarországot, s belföldi értékesítéseit is áfa nélkül számláznia.

Ami a behozatalt illeti: az importőr korábban az áfát megfizette a vámhatóságnak, és azt vissza kellett igényelnie az adóhatóságtól. A közösségen belüli behozatalnál (Magyarországon még közösségen kívülről importált áru esetében is) az áfát már nem kell megfizetni majd visszaigényelni; elegendő, ha az adózó saját bevallásában jelzi az adó összegét. A könnyített elszámolás is egyszerűsíti a csalók dolgát, hiszen az adóhatóság később bukkan a csalók, a helytelen adóelszámolások nyomára.

Több cég közötti kereskedelemben is gyakori a visszaélés, amelynek Európa-szerte a legelterjedtebb technikája az úgynevezett körhintacsalás. Ebben egy erre a célra létrehozott cég - elsősorban nagy értékű, könnyen szállítható, főleg elektronikai - árukat vásárol egy másik tagállamból. Áfát az eladónak nem kell felszámítania, az értékesítés országában működő vevő dolga lenne a külföldről beszerzett áru után fizetendő áfa bevallása. Ezt azonban nem teszi meg, ezzel szemben az árut belföldön tovább értékesíti - akár egy teljesen ártatlan, mit sem sejtő társaságnak, s számlájában áfát számít fel.

A cég ezt a kiszámlázott áfát zsebre vágja, nem vallja be az adóhatóság felé. Mivel nincsen visszaigénylő helyzetben, az adóhatóság nem is vizsgálja tüzetesebben. Vevője levonásba helyezi az adót, de miután ez lehet egy normális gazdasági tevékenységet folytató cég is, ez nem feltétlenül tűnik fel. Mire a csaló társaság lebukna (vagy az uniós kontrolladatok hónapokkal későbbi beérkezése után, vagy kapcsolódó vizsgálatok alapján), addigra nyomtalanul eltűnik. Ráadásul az áru gyakran - több értékesítést követően - ismét az eredeti eladóhoz kerül az eredeti eladás tagállamába, ahonnan aztán az eltűnő cég ismét visszavásárolhatja, újra eladhatja, ismét zsebre vágva a felszámított, de be nem fizetett áfát. Ez adja a technika körhinta jellegét.

Az évek során számos alkalommal felvetődött, hogy az uniós rendszer túl lassú: a bevallások, nyilatkozatok leadása általában negyedévente történik, és az uniós adatbázist, a VIES-rend-szert csak ezután töltik fel adatokkal. Így egy ügylet teljesítését követően még legalább három, a gyakorlatban jóval több hónapig még nincs igazi kontrollinformáció a hatóságok kezében.

Riszter Gergely szerint a rendszer hiányosságai miatt elképzelhető csalások megakadályozására megoldást jelentene az, ha az új cégek áfafizetési kötelezettségét havonta várná el az adóhatóság. Ez nemcsak az ellenőrzést gyorsítaná fel, de a cégek "eltűnését" is megnehezítené. A körhintacsalások esetében az is elképzelhető, hogy az adóhatóság vagy a bíróság annak ellenére nem valós gazdasági tevékenységnek tekinti az ügyleteket, hogy az áru végigjárta a cégeket.