Négy pártelnök egy asztalnál
Médiaeseménynek tekintik a politikai erők a mai négypárti egyeztetést, miközben azt már csak bónusznak tartanák, ha a második Nemzeti fejlesztési terv tárgyában, legalább részletkérdésekben - semleges területeken - sikerülne konszenzust kialakítaniuk. A szocialistáknak mindemellett van egy politikai természetű, de fontos szempontjuk is: eredményként könyvelik el, hogy Orbán Viktor a pártelnökök egyikeként tűnik fel a találkozón a közülük kiemelkedő Gyurcsány Ferenc kormányfő társaságában.
Az MSZP-ben ugyanakkor azt mondják, a "színházon" túl valóban meg kell találni azokat az elemeket, amelyek kormányzati ciklusokon túlmutató természetük miatt megegyezést kívánnak. Kérdés azonban, hogy a találkozó összességében hozzájárulhat-e a konszenzusos politika térnyeréséhez. Annál inkább, hogy a konzultáció ügyében a Fidesznek sincsenek nagy várakozásai. Az ellenzék vezető pártjában úgy látják, a megbeszélés nem alakíthatja át gyökeresen a belpolitikát, de valamifajta elmozdulásnak talán mégis kiindulópontja lehet. Hozzáteszik: az adott témaköröktől függ, hogy a későbbiekben a konfrontáció, vagy az egyetértés szándékának szempontja kerül első helyre. Retorikájában minden érdekelt fél a saját konszenzuskereső voltát igyekszik hangsúlyozni, ám mindig a konkrét kérdés dönt a követendő taktikáról. Többek szerint a jelenlegi belpolitikai helyzet akadályozza az átfogó megbékélés kialakulását. Hozzájárul ehhez az egyre markánsabb kétpártrendszer is - amelyben az SZDSZ ugyan önálló entitásként tűnik fel, de kizárólagos a helye a baloldalon -, hiszen ebben a szisztémában a felvetésekre rendszerint csak fekete vagy fehér válaszok születhetnek.
A Nemzeti fejlesztési terv éppen a konszenzusos körbe tartozhatna, hiszen - jobb- és baloldali megítélés szerint is - az Európai Unió az egységes fellépés felé tereli-szorítja a magyar politikai elitet. Nemzeti ügy, hogy az elérhető forrásokból ténylegesen mennyit sikerül integrálni hazánkban - mondják erről oldaltól függetlenül a politikusok. (GA-TE)
