Szabadság és nyugdíjreform
A Handelsblatt előzetes értesülései szerint kiemelt szerepet kapott a beszédben a nyugdíjbiztosítás részleges privatizációja, amelynek lényege az egyéni megtakarítási számlák bevezetése lenne. A jövőben ezekre a számlákra utalnák át a munkaadói és a -vállalói járulékok egy részét. A megtakarítások biztonságával kapcsolatos ellenzéki aggályokat Bush azzal igyekszik eloszlatni, hogy - az előzetes tervekkel szemben - csak megbízható, tehát nagyrészt kötvényekbe fektető alapok vásárlását engedélyezi. Változást jelent a korábbi elképzelésekhez képest az is, hogy az alacsony jövedelmű munkavállalóknak nem kell nyugdíjuk csökkenésére felkészülniük. Ezzel a kedvezménnyel Bush a 2006-os kongresszusi választások kimenetele miatt aggódó republikánusok elvárásainak kívánt eleget tenni.
A nyugdíjreform súlyát jelzi, hogy a ma működő rendszer 1935-ös megteremtése óta nem ment át ekkora változáson. Grover Norquist, az Amerikaiak az adóreformért elnevezésű lobbiszervezet vezetője szerint az egyéni nyugdíjszámlák létrehozása tovább duzzasztja a tőkepiacon jelen lévő kisbefektetők körét, és ezzel növeli a republikánusok társadalmi bázisát. A Wall Street persze szintén örül annak, hogy a nyugdíjszámlák újabb összegeket pumpálnak a tőkepiacba.
Az unió helyzetéről tartott beszéd másik fontos gazdasági témája a vállalatok ellen benyújtható fogyasztói panaszok körének szűkítése. Ennek is komoly politikai töltete van, hiszen a nemegyszer csillagászati összegű kártérítéseket kiharcoló fogyasztóvédő ügyvédek az ellenzéki demokraták hűséges támogatóinak számítanak.
A Fehér Házban persze tagadják, hogy szűk pártpolitikai szempontok motiválnák Bush terveit. A nyugdíjreform az elnök tanácsadói szerint hosszú távon jelentős változást idéz elő az amerikaiak életében - mint ahogy a Bush-beszéd külpolitikai kulcsfogalma, a szabadság elterjesztése a világ képét hivatott átformálni.
