Berlusconi ment és maradt

Az olasz kormányfő szerdán már valóban benyújtotta lemondását a köztársasági elnöknek, Carlo Azeglio Ciampinak azzal, hogy készen áll az új kormány megalakítására. Ciampi már meg is kezdte a tárgyalásokat a politikai pártok képviselőivel, akik közül a kilencpárti ellenzéki koalíció vezetői azonnal közölték: új választások kiírását kívánják. Szavuknak súlyt ad, hogy az április első felében tartott részleges regionális választásokon 54 százalékos többséget szereztek. A kormánypárti koalíció tagjai feltételesen támogatják Berlusconi hatalmon maradási terveit. Az átmeneti időben Berlusconi ügyvezetőként irányítja a kormányt.

A kormánykoalíció népszerűségvesztésén túl súlyos tartalmi nézeteltérések is hozzájárultak a pártszövetség fölbomlásához. Berlusconi (és pártja, a Forza Italia) a személyi jövedelemadó csökkentésével és a közmunkaszámla növelésével szerette volna ösztönözni az olasz gazdasági növekedést, amelynél lassabban az eurózónában már csak Portugália teljesít. Az Európai Bizottság és az IMF is figyelmeztette Rómát - emlékeztet a Bloomberg -, hogy a büdzsé hiánya az idén adócsökkentés nélkül is meghaladhatja a négy százalékot. A Nemzeti Szövetség és a Kereszténydemokrata Unió vezetői Berlusconival szemben a vállalati adók csökkentését, valamint a krónikus elmaradottságban szenvedő Dél-Olaszország megsegítését szeretnék elérni. Az utóbbi elgondolást viszont az Északi Liga ellenzi minden eszközzel, s az adók átcsoportosítása helyett azok helyben tartását, a regionális hatáskörök növelését akarja elérni.

Berlusconi a lemondását bejelentő szenátusi beszédében nem szólt az adócsökkentésekről, de már jelezte: kész eltekinteni a 12 milliárd eurós jövedelemadó-csökkentési csomagtól. Elemzők szerint az idei hatmilliárdos csökkentés sem hozott semmit a konyhára, nem járult hozzá a fogyasztás növeléséhez, holott ez képviseli a mintegy 1350 milliárd eurós GDP kétharmadát.