A Világgazdasági Kutatóintézet főmunkatársa
Egy év kellett ahhoz, hogy a tizenötök rájöjjenek: az unióban huszonöten vannak, és az újonnan csatlakozók szegények ?mondta lapunknak Rácz. Ehhez hozzá kell vennünk a kilencvenes évek közepe óta meglévő globális gazdasági problémákat, amelyeket most a bővítés következményének tekintenek, s azt is, hogy a franciák, majd a hollandok is nemet mondtak az európai alkotmányra. A patthelyzethez egy banánhéj kellett, amelyen elcsúsztak: ez pedig az volt, hogy az Egyesült Királyság gazdasági teljesítménye a legjobbak között van, amely okafogyottá tette a nekik fizetett visszatérítést. Eljött az alkalom, hogy nekimenjenek Tony Blairnek, aki pedig ellentámadásként nekiment a közös agrárpolitikának. A tagállamok önzése már a nizzai szerződés előtti alkudozásban is látszott, de a múlt heti csúcs megint bizonyságát adta annak, semmi sem drága. Amiben eddig sikerült megegyezni - például, hogy a befizetések valamivel a tagországi GNI egy százaléka fölött lesznek -, az a végső kompromiszszum része marad, s nem nyúlnak sem a brit rabatthoz, sem a közös agrárpolitikához. A megoldás azonban feltehetően csak 2006 első felében születik meg.
