Gyarapodnak, mégis borúlátóak a magyarok
A magyar társadalom rosszkedvű, pedig a gazdasági mutatók többsége alapján akár elégedettek is lehetnénk - erre a megállapodásra jutott a DEMOS Magyarország Alapítvány, amely az elmúlt tizenöt év hazai folyamatainak összegzésére vállalkozott, írj a Népszabadság.
Általában a leggazdagabb országok polgárai a legelégedettebbek a sorsukkal. Ez nem meglepő, az azonban már magyarázatra szorul, hogy a folyamatosan fejlődő gazdaság ellenére a posztkommunista országokban élők mennyire pesszimisták. Mi, magyarok pedig különösen azok vagyunk. Roszszabb a közérzetünk, mint a legtöbb fekete-afrikai ország lakóinak. Mi lehet ennek az oka? - teszi fel a kérdést a DEMOS, és a szervezet nemzetközi összehasonlító kutatását vezető Dessewffy Tibor sem tudja az egzakt választ. Kulturális okokkal, az értékrend szétzilálódásával, a vagyoni különbségek növekedésével magyarázza rosszkedvünket. Mintha az ország többsége ma is "túlélésre" játszana, és bár ez életstratégia volt a Kádár-rendszerben, a "kapitalizmustól" nem ezt vártuk.
Pedig a nemzeti össztermék egy évtizede törés nélkül növekszik. A működő tőke behozatalában jelentős az előnyünk a térségbeli országokkal szemben. Szárnyal a tőzsde, nőnek a reálkeresetek, csökken az infláció és a jegybanki alapkamat. A folyó fizetési mérleg és az államháztartás hiánya komoly gondot jelent, de feltehetően nem ez nyomja meg a kedélyünket.
Az emberek többsége a saját háztartására figyel. Itt sincs ok a szomorúságra: jóval többet költünk élelmiszerre, televízió, házimozi, telefon vásárlására és utazásra, mint korábban. Mintegy kétmillió-nyolcszázezer autó járja a hazai utakat (csak 2003-ban 275 ezer új kocsit helyeztek forgalomba). A kilencvenes évek elejéhez képest (11,7 százalék) a munkanélküliség aránya javuló tendenciát mutat (7,1 százalék).
A DEMOS kutatásai szerint kulturális szokásaink is megváltoztak a rendszerváltozás óta. Több mint egy órával többet töltünk a képernyő előtt, mint más uniós országok lakói. Viszont az 1995-ös, majd 2001-es mélypont után újra elkezdtünk színházba járni. A globális kultúrára fogékonynak mutatkozunk (lásd az amerikai filmek sikerét), de nemzeti önérzetünk ettől nem csökkent. A felmérés szerint ma is öntudatos magyarnak valljuk magunkat. Ez kiegészült az európaiság vállalásával.
Nő a jövedelmi egyenlőtlenség, bár nemzetközi összehasonlításban ez sem kirívóan magas. Tény azonban, hogy legalább másfél millió szegény él az országban, különösen Északkelet-Magyarország van lemaradva. Ettől feltehetően nem független, hogy az ország lakóinak többsége elutasítja a másságot, a bevándorlást, a külföldiek itteni munkavállalását. (Népszabadság)
