Az ide vonatkozó londoni kormány-előterjesztés második olvasatban való vitája során a korábbi 67 után már csak 31 fős munkáspárti többségből 20-an a konzervatív és a liberális ellenzékkel együtt szavaztak. A végső döntés előtt az indítványt az illetékes parlamenti bizottság ismét megtárgyalja, és várhatóan több ponton módosítja.

Nagy-Britanniában a második világháború alatt - a náci kémek elleni védekezés céljából - már alkalmaztak személyi igazolványt, ennek használatát azonban 1952-ben eltörölték. Ez utóbbi lépést akkor azzal indokolták, hogy békeidőben ilyen okmányra nincs szükség, főleg azért, mert a lakosság körében ellenérzést váltott ki az ott a diktatúra kellékének tekintett személyi azonosító papír.

A mostani bevezetés szükségességét Charles Clarke belügyminiszter a személyazonosság ellopásával vagy az internet útján elkövetett csalások számának gyors növekedésével és az illegális bevándorlás visszaszorításának szükségességével indokolta. Mint emlékeztetett, különösen gyorsan terjednek a jóléti juttatások és a szociális szolgáltatások igénybevételével kapcsolatos visszaélések. A politikus szerint az új eszköz nem a "nagy testvér" szemlélet térhódítását segítené, hanem annak egyenesen az ellenszere lenne. A törvénytervezet nem kötelezné az állampolgárokat, hogy mindig hordják maguknál az új okmányt, és azt utcán nem kérnék a hatósági szervek.

Az ellenzékből a liberális demokraták a rossz emlékű fejadó eszközét látják a javasolt személyi igazolványban, a konzervatív ellenzék egy része pedig a bölcsőtől a sírig tartó állami ellenőrzés általánossá válásától tart.

A konzervatív árnyékkormány belügyminiszterének azonban mindössze az volt a legfőbb kifogása, hogy a kabinet nem tisztázta az alkalmazás minden körülményét.