Új uniós szavatolótőke-szabályok készülnek

A reálgazdaság működése során elkerülhetetlenek a hitelezési kapcsolatok, a pénzügyi intézményrendszerben azonban a bankok tartalmi eleme az ilyen viszonyok kialakítása. A hitelezési kapcsolatokból fakadó anyagi veszteség extrém esetekben körbetartozásokhoz, "vétlen" szereplők fizetésképtelenségéhez vezethet, a pénzügyi szektorban pedig a pénzügyi közvetítésbe vetett közbizalom erodálódását, a rendszer működésének akadozását okozhatja. Mindezen szituációk jelentős társadalmi költségekkel járhatnak. A hitelezési kapcsolatokból fakadó kockázatok csökkentésének egyik módja a hitelbiztosítékok és a hitelkockázatot mérséklő egyéb technikák alkalmazása - írják a Magyar Nemzeti Bank szakértői tanulmányukban, amely a hitelbiztosítékok hazai szabályozásának legújabb kihívásaival foglalkozik (Póra András-Széplaki Valéria: Hitelbiztosítékok hazai szabályozása, különös tekintettel a CRD elvárásaira. A tanulmány célja, hogy a hitelbiztosítékok és a hitelkockázatot csökkentő egyéb technikák hazai szabályait megvizsgálja és ennek eredményével járuljon hozzá a Magyar Nemzeti Bank álláspontjának kialakításához.)

Az új uniós szavatolótőke-szabályok (az elfogadás alatt álló Capital Requirements Directive, CRD) szerint a bankok már a szavatoló tőke számításakor is figyelembe vehetik a fedezeteket. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a szavatoló tőke alacsonyabb finanszírozási költsége révén a bankok nagyobb összeggel gazdálkodhatnak, így nagyobb nyereséget érhetnek el. A hatékonyabb tőkeallokáció közvetetten azt eredményezheti, hogy egyrészt a hitelezés ügyfelekre terhelt költsége (kamatok) csökkenhet - hívják fel a figyelmet a szerzők.





>> Hitelbiztosítékok



Hitelbiztosítéknak elsősorban azokat a szerződési biztosítékokat nevezzük, amelyek a bankhitel- és bankkölcsönszerződések kapcsán használatosak. Értelemszerűen nem minden biztosíték használható fel a hitelszerződéseknél. A szerződési biztosítékokat bemutató ábránkban ismertetett formák közül a foglalót a jellege miatt nem lehet alkalmazni, a kötbért pedig - bár elméleti akadálya nincs - a jelenlegi gyakorlat szerint nem alkalmazzák a hitelintézetek.

A biztosítékok a banki hitelezésben több csatornán keresztül érik el kockázatmérséklő hatásukat.

- a hitelbiztosíték csökkenti a hitelfelvevő nemteljesítésének esélyét azáltal, hogy megnöveli annak költségeit - így kifejezett ösztönző a nemteljesítés ellen;

- csökkenti a nemteljesítés esetén várható hitelezési veszteséget (például a biztosíték likvidációja segítségével);

- miután bizonyos információs aszimmetria áll fenn a hitelező és a hitelfelvevő között, nagyon fontos a hitelbiztosíték "jelző" szerepe - amellyel az adósról szállít többletinformációt. A jó adós több, megfelelőbb minőségű biztosítékot képes szolgáltatni, mint a rossz adós, ezzel is "jelezvén" jobb hitelképességét;

- a biztosíték növeli a hitelnyújtó hozzáférési sebességét a követeléséhez, ez többletlikviditást jelent a hitelező részére.

Ezek a csatornák közvetlenül a banki kockázatot mérséklik; a hitelfelvevő számára elsősorban korlátot jelent, de kedvező hatását a hitelfelvevő is tapasztalhatja. Pozitív hatásként szokták megnevezni azt, hogy a hitelbiztosíték általában csökkenti a hitel árát, valamint szélesebb és mélyebb hozzáférést biztosít a hitelpiacokhoz. A korlátozó és a kedvező tényezők együttesen módosítják a hitelallokációt - a hitelbiztosítékot nyújtani képes ügyfelek irányában.





>> Jellegzetes piacok



Többféleképpen is csoportosítja a szakirodalom azokat a banki tevékenységeket, amelyeknél szerződési biztosíték alkalmazása merül fel, a jegybank szakértők tanulmányukban az alábbi felosztás teszi:

1. klasszikus banki hitelezés fedezeteként;

2. pénz- és tőkepiaci ügyletekben (ideértve a repoügyleteket);

3. származékos piacokon;

4. fizetési és elszámolási rendszerekben.

A klasszikus banki hitelezés fedezeteként használt hitelbiztosítékokat szokták a "retail" piac részének tekinteni, a másik hármat pedig az úgynevezett "wholesale" piacnak.

A klasszikus banki hitelezés fedezeteként használt hitelbiztosítékok köre értelemszerűen jóval szélesebb a wholesale piac pénzügyi biztosítékainál, és a hitelezési kockázat csökkentését szolgálja.

A lakossági és vállalati hitelezési gyakorlatról elmondható, hogy a bankok szívesen alkalmaznak a wholesale piacokhoz képest kevésbé likvid tárgyi fedezeteket, úgymint a zálogjogot (ingatlan-jelzálogjog és vagyont terhelő zálogjog), emellett a kezességet és a garancia különböző formáit.

A kockázatosabb ügyfelek esetében gyakran alkalmaznak személyi biztosítékokat, akár a dologi biztosítékok melletti addicionális fedezetként is. A projektfinanszírozás kedvelt eszköze a vagyonzálogjog, ez a gyakorlat a hazai bankoknál is eklatánsan jelentkezik. A jelzálogjog is kedvelt forma - természetesen minden olyan hitelformánál előfordulhat, ahol a hitelfelvevő rendelkezik valamilyen jelzálogjog alá vonható dologgal (jelzálogjog ingó dolgon is létesíthető). Hazánkban a lakásprogram keretében megjelenő jelentős állami szerepvállalást követően az ingatlanvásárlási hitelszerződésekkel együtt megnőtt a bankok által kikötött ingatlanfedezetek volumene - állapítják meg a tanulmány szerzői.

A wholesale-tevékenységekkel kapcsolatos biztosítékok nem tisztán hitelezési kockázatot csökkentenek, hanem a kereskedési könyvi ügyleteknél a partnerkockázat csökkentésének funkcióját látják el.

A partnerkockázat két elemből tevődik össze: a partner hitelezési kockázatából és az eszközzel kapcsolatos piaci kockázatból. A partnerkockázat biztosítékai gyakorlatilag kizárólag pénzügyi biztosítékok, ezeken belül is legnagyobb részt államkötvények. A hazai gyakorlatban azonban a készpénzfedezet képviseli a legnagyobb arányt. Ehhez képest a készpénz - a globális tendenciákat tekintve - csak kisebb hányadot képvisel. Földrajzi eltérések is akadnak: az Európai Unió még mindig fejlődőnek számít e terület szempontjából.

Az Egyesült Államokban tapasztalható aggregált ügyletvolument meg sem közelíti az európai, bár a repopiacok jelentős fejlődésen mentek keresztül az elmúlt években, és a fizetési és elszámolási rendszerek is egyre korszerűbb, hatékonyabb módon látják el feladataikat.





>> Új tőkeegyezmény



A bázeli tőkeegyezmény 1988-as születésével a szavatolótőke-számítási szabályok nemzetközi szintű egységesítése kedvezően hatott a nemzetközileg aktív bankok versenysemleges és egyúttal hatékony prudenciális szabályozásának irányában. A hatékony szabályozás szempontját azonban még hangsúlyosabban érvényesíti az új bázeli tőkeegyezmény (2004), amely immáron elismer több, a bankok gyakorlatában megjelenő hitelbiztosítékot és egyéb hitelkockázat-csökkentési technikát. A hitelkockázatot mérséklő hatás szabályozói elismerése mérsékli azon kitettségek értékét, amelyeket tőkével szükséges fedezniük a bankoknak. Mint említettük, a szabályozóitőke-követelmény alacsonyabb finanszírozási költsége eredményeként a bankok nagyobb összeggel gazdálkodhatnak, és ennek révén nagyobb nyereséget érhetnek el.

Az új bázeli tőkeegyezmény (Bázel II) - elődjéhez hasonlóan - ajánlás formájában született, emiatt a G10- - és főleg más országok - számára az előírások érvényesítése nem kötelező. Ennek ellenére több állam is jelezte, hogy jogrendszerébe beépítve kötelező erővel ruházza fel a bázeli szabályokat. A kötelezettségvállalók közül az Európai Unió (25 tagállama képviseletében) külön jogszabály (direktíva) megalkotása mellett foglalt állást. Az úgynevezett tőkekövetelmények direktíva (Capital Requirements Directive, CRD) tervezete a tagállamok számára egységesen határoz meg tőkeszámítási szabályokat.





>> Új módszerek



A korábbi direktívában a hitelbiztosítékoknak csupán minőségi elismertségük volt, ebből fakadóan az egyes eszközkategóriák kockázati súlyát csökkentette (például teljes készpénzfedezet esetén nulla százalékra), ha bizonyos típusú biztosítékkal fedezték azokat.

Az új CRD-tervezet legfontosabb erénye, hogy az eddig meglévő minőségi elismerés mellett - és helyett - ezentúl mennyiségi értelemben is elismeri a hitelbiztosítékokat (és a hitelkockázat-mérséklés egyéb eszközeit), így nemcsak a kockázati súlyban jelennek meg, hanem a kitettség értékét is közvetlenül módosítják.

A CRD fogalomhasználata és tagolása szerint hitelkockázat-mérséklési eszköznek csak és kizárólag a mennyiségi értelemben elismert technikák számítanak, a minőségi elismerés egyes eszközkategóriák súlyozásánál jelenik meg. (Természetesen a hitelkockázat-mérséklés menynyiségi és minőségi elismerését nem lehet egyszerre érvényesíteni, a különböző módszereknél eltérően kezeli a direktívatervezet a kockázatmérséklés hatását: a választott módszer határozza meg az elismerés fajtáját.)





>> A magyar helyzet



A tanulmány szerzői sorra veszik a bankok által elismerhető fedezettípusokat, azt, hogy ezek mennyiben felelnek meg a tervezett uniós szabályoknak, illetve milyen módon lehet feloldani a különbözőségeket.

Megállapításaikat az alábbiak szerint foglalták össze:

- Felül kell vizsgálni a lehetséges óvadéki tárgyak körét, szélesebb körben kell lehetővé tenni az óvadék közvetlen érvényesítésének lehetőségét. A közvetlen érvényesítés szabályait összhangba kell hozni a CRD által elismert pénzügyi eszközökkel.

- Az ingatlan-jelzálogjog kapcsán erősíteni kell a fedezet bank általi érvényesítésének (értékesítés, magához váltás) szabályait - fokozni kell az ügyfél együttműködésének hajlandóságát.

- A követelésen alapított zálogjog esetében az ilyen fedezetek nyilvántartása (közhitelessége) szükséges. A követelés-zálogjog értesítési szabályai jelenleg nincsenek teljes összhangban a CRD követelményeivel.

- Ingóvagyonon alapított zálogjog esetében biztosítani kell a lajstromozható és a nem lajstromozható dolgok közhiteles regiszterét. Ezzel együtt a nem lajstromozható dolgok esetében a zálogjog megalapításának szigorú alaki szabályait enyhíteni kell. Szükséges az üzletrész jogi státusát is rendezni.

- Indokolt belefoglalni a hazai szabályozásba a CRD-ben megjelenő junior-senior hitelezők közötti különbségtételt.

- A bankgarancia-szabályokat úgy kell módosítani, hogy a bankokon kívül legalább a CRD-ben meghatározott kör számára lehetővé váljon a garanciavállalás.

- Meg kell oldani, hogy a kezesség elismerhető legyen a hitelkockázat-mérséklés eszközeként.

- Elengedhetetlennek látszik, hogy az állami kezességvállalás és az egyedi garanciavállalás szabályai rendeződjenek, a CRD szempontjából egyértelműbbé váljanak.

- Fontos, hogy a nettósítási keretmegállapodások legalább a pozíciólezáró nettósítási megállapodásokkal azonos elismerést nyerjenek a hazai szabályozásban, valamint meg kell vizsgálni a mérlegen belüli nettósítás lehetőségét.

- A hitelderivatívák kapcsán rendezni lehetne a hazai engedményezési és tartozásátvállalási szabályokat úgy, hogy a követelések és kötelezettségvállalások másodlagos piaca likviditásának a szabályozás és a bírói gyakorlat ne legyen akadálya.