Három kiesőjelölt az euróból
A HSBC az első olyan nagy nemzetközi közgazdasági agytröszt, amely arra a végkövetkeztetésre jut, hogy egyes tagállamok számára gazdaságilag is előnyös lenne visszaállítani a 2002-ben megszüntetett nemzeti valutákat. Európai összeomlás? című elemzésében a pénzintézet úgy látja, hogy a gyakorlatilag leállt gazdasági növekedés miatt Berlinben, Rómában és Hágában el kell gondolkodni az eurózónából való kilépés lehetséges következményein.
Az első számú esélyes az eurótól való búcsúra a bank szerint Olaszország, s "bár a líra visszaállítása mellett szóló érvek távolról sem elsöprők", lehetséges, hogy az olaszok jól járnának az egységes valuta feladásával. Mint ismert, az olasz kormánykoalíció részét képező Északi Liga már nyíltan felvetette az ötletet, sőt azt tervezi, hogy a 2006-os választások előtti kampánya központi elemévé emeli a líra újbóli bevezetését.
A nemzeti valuta visszaállítása lehetővé tenné a leértékelést, s ettől a stagnáló olasz gazdaság növekedésnek indulhatna. Igaz, az irdatlan méretű (a GDP 107 százalékára rúgó) olasz államadósság finanszírozása a leértékelés miatti kamatszint-emelkedés miatt annyira megdrágulna - az államkötvények jelenlegi egyszázalékos reálhozama négy százalékra ugrana -, s ez rövid távon a HSBC szerint nagy valószínűséggel államcsőddel, a kamatfizetések részleges átütemezésével járna együtt. Ez azonban egyúttal megnövelné a magas megtakarítási rátát felmutató olasz háztartások kamatbevételeit, amely a fogyasztás növekedését és a gazdasági növekedést (amelyet a leértékelés az export felgyorsulásán keresztül már egyébként is felélénkítene) még jobban meglódíthatná. Németországban a fenyegető deflációs spirál miatt lenne ésszerű kilépni, Hollandia pedig a mostani recesszió miatt fontolhatná meg a távozást - véli a HSBC.
Az euró végét jelentené a három tagország távozása, sőt akár már önmagában Németország kilépése is - véli Rácz Margit, a Világgazdasági Kutatóintézet tudományos főmunkatársa. Szerinte azonban nem valószínű, hogy bármelyikük is ténylegesen a nemzeti valuta visszaállítása mellett döntene. Németországban például tényleg nagy baj van a gazdasággal, de az integráció bűnbakká tétele a jelenlegi, háború után szocializálódott politikai garnitúra alatt kizárt, még a sokszor különcködő Stoiber bajor kormányfőnek sem jut ilyesmi eszébe. Az olaszok néhány éve foggal-körömmel küzdöttek, hogy bekerüljenek az egységes valutát használók közé (sokan szívesen kihagyták volna őket a görögökkel együtt), még a Prodi kormányfősége alatt bevezetett különadó megfizetését is vállalták ezért. Az egységes valuta előnyeit, az árfolyamkockázat megszűnését, a könnyen összehasonlítható árakat, a tartalékvaluta-szerepet, a világra gyakorolt nagyobb befolyást egyre többen érzékelik. Jelenleg sokkal több sebből vérzik az egységes piac (lásd a szolgáltatási direktíva körüli vitákat, az át nem vett irányelveket), mint a monetáris unió - hívja fel a figyelmet a kutató.
