Nem vesznek el a munkahelyek
A reformországokba érkezett nyugati beruházások döntő része nem gyártóágazatokba, hanem a szolgáltatásokba áramlott. A WIIW számításai szerint az utóbbi években az FDI-állomány nem kevesebb mint 60 százaléka a kiskereskedelmet, a pénzügyi szektort, a távközlést és az ingatlanszektort célozta, és ezeket az ágazatokat gyakorlatilag teljes mértékben külföldi tulajdonosok irányítják az új EU-tagországokban. Márpedig az ilyen jellegű beruházások miatt nem vesznek el Nyugat-Európában álláshelyek, sőt az osztrák bankok példája azt mutatja, hogy a nyugati anyacégek a keleti piacokon elért nyereségnek köszönhetően odahaza is terjeszkedni tudnak.
A bécsi intézet tanulmánya szerint egyelőre ritkák az olyan beruházások, amelyek célja exportorientált szolgáltatási kapacitás létrehozása. Persze ilyenre is van példa: a DHL például Prágában hozott létre európai szolgáltatási központot, az Avis pedig Magyarországon épített ki hídfőállást. A listát néhány szoftvergyártó, számviteli vagy éppen ügyfélszolgálati központ egészíti ki.
A termékgyártásra irányuló nyugati beruházások kezdetben az adott országok belső piacát kívánták kiszolgálni, csak később következett be elmozdulás az exportszektor irányába. A költségelőnyök azonban nem örök életűek, és a munkaintenzív ágazatoknál (például a textil- és cipőiparban) máris megfigyelhető a termelés keletebbre telepítése. Az új EU-tagországok élelmiszeriparában is gyilkos a verseny, és ennek hatására nagyfokú koncentráció figyelhető meg. A feldolgozóiparban reális lehetőség, hogy az unió egész területét ellátó gyárak jönnek létre Kelet-Közép-Európában, ám ezek összességében csak ritkán vezetnek nyugati munkahelyek megszűnéséhez - véli a WIIW. A termelés racionalizálása az adott vállalat egészének versenyképességét javítja, és a hazautalt nyereség módot ad újabb, magasabb hozzáadott értékű termelőkapacitások kialakítására.
